Múltunk - politikatörténeti folyóirat 63. (Budapest, 2018)

2018 / 3. szám - SZEMLE - Takács Tibor: Jelentéssel teli mindennapok (Horváth Sándor: Feljelentés. Egy ügynök mindennapjai. Libri, Budapest, 2017)

Szemle 222 kitöltő állomásfőnökről komponált kép különösen plasztikus­ra sikerült. A kivégzést határozott kézírással jegyzi be; „némi habozás” után írhatta be, hogy a kivégzett férfi családja vissza­tért Szlovákiába; „sokat törhette a fejét”, míg végül a kivégzés indokául a „hazafiatlan magatartás” mellett döntött (90-91.). „Ez a jelenet teljesen hihető és merőben fiktív” - jegyezhette volna meg, Binet-t idézve, Horváth.­ Hangsúlyozom: csupán az „önleleplezés” hiányát kérem számon, és nem azt, hogy a fenti képet a szerző képzelete szülte. A történészek ugyanis - akár tudatában vannak, akár nem - rendszeresen igénybe veszik az elbeszélést vizuális élménnyé alakító, ezzel a leírás valószerű­ségét növelő nyelvi alakzatokat.­ Sőt a történeti elbeszélés nem­csak módot ad a képalkotásra, hanem maga is optikai, vizuális metaforák segítségével válik érthetővé.­ A képzelet alkalmazása Horváthnál sem öncélú; a fenti példánál maradva: a plasztikus kép segít annak megértésében, hogy egy kényszerű bürokra­tikus aktus miként vezetett olyan lépések sorozatához, amely alapvetően meghatározta egy ember sorsát. Az explicit „önleleplezés” hiánya azért sem vészes, mert a szerző nem rejti el saját személyét a szövegben, abban az ő­­ kutatói - mindennapjai is felbukkannak (ezért állítható párhu­zamba Binet regényével). A történészek szeretnek úgy tekinteni az általuk használt nyelvre, mint a gondolataik kifejezésének és a múlt ábrázolásának semleges közvetítőjére: a történetírói szö­vegek „színtelensége” biztosítja (más nézőpontból: kelti azt az il­lúziót), hogy eltűnjön a múltbeli dolgok és azok reprezentációja közötti különbség.­ Az ilyesfajta nyelvhasználat természetesen 406. 113. 5 Lásd például Kibédi Varga Áron: A realizmus alakzatai (Zeuxisztól Warholig). Ford. Házas Nikoletta. In: Thomka Beáta (szerk.): Az irodalom elmé­letei IV. Jelenkor Kiadó, Pécs, 1997. 131-149.; Gyóni Gábor: Retorika és törté­netírás. In: Uö: Posztmodern kánon. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2003. 44-59. 6 Frank R. Ankersmit: A történelmi tapasztalat. Ford. Balogh Tamás. Typotex Kiadó, Budapest, 2004. 106-107. 7 Lásd például Roland Barthes: A történelem diskurzusa. Ford. Szabó Piroska. In: Kisantal Tamás (szerk.): Tudomány és művészet között. A modern történelemelmélet problémái. L’Harmattan Kiadó-Atelier, Budapest, 2003. 87-98.; Stephen Bann: A történész mint preparátor. Ford. Kisantal Tamás. In:

Next