Munka, 1982 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 7. szám

KÉPVISELET - VEZETÉS Pest megyéről szólva Hazánk egyik tájegysége nem hasonlatos Pest megyéhez. Az or­szág legnépesebb körzetében ugyanis olyan és annyiféle hatás ötvöződik, feszültség keletkezik, újratermelődik, amennyi több me­gyének is elegendő volna. Van itt Dunakanyar és ráckevei üdülőkör­zet, tízezres ipari komplexum (Cse­pel Autó), kitűnő mezőgazdasági termelő vidék (Nagykőrös, Cegléd, Galga-völgye), egy hatalmas fővá­roskörnyéki szorító gyűrű, agglo­meráció, amelynek kisebb-nagyobb falvaiban, városaiban zömükben munkások élnek, s közülük 150— 160 ezren járnak be a budapesti üzemekbe dolgozni. Ingázás és áru­ellátás, csatornázás és iskola, egészségügyi ellátás és lakásépí­tés — mindezzel foglalkoznia, minderre hatnia kell a megyei ér­dekek szakszerzeti képviselőjének, a Szakszervezetek Pest megyei Ta­nácsának. — Minden hasonlat sántít, nem tagadom ez is: időnként Kőműves Kelemen helyzetében érezzük ma­gunkat. No, nem az történik, hogy amit rakunk estig, leomlik reggel­re, hanem építünk, építünk, s ha mérleget készítünk, mégsem min­dig jutunk a javulás számaihoz — mondja tényszerűen Fodor László, az SZMT titkára. Parázs viták Pest megye az V. ötéves tervben erőteljesen fejlődött, ahogy a me­gyeiek fogalmaznak: „a legjobb tervünk volt". Az elképzeléseket teljesítették, sokat túlteljesítettek. A demográfiai hullám viharrá kor­bácsolta az általános iskolák kö­rüli hangulatot: kevés volt a te­rem, a pad, ahová a kis nebulókat ültessék. E fél évtizedben kétszer annyi iskolai helyet teremtettek, mint amennyit terveztek. Mégis a terv zárásakor, ott tartottak, ahol öt évvel korábban. — Gondjaink nem enyhülnek gyorsan — összegez az SZMT-tit­­kár. — Bár a megyébe történő be­vándorlás valamelyest lassult — korábban 10—12 ezer fő volt éven­te —, de még így is jelentős. Ná­lunk a természetes szaporodás is valamivel nagyobb az országos át­lagnál, így talán érthető, hogy tár­sadalmi összefogással például hiá­ba épült a tervezettnél kétszer több óvodai férőhely, az állandóan bővülő igényekkel nem tudunk szinkronba kerülni. S ez vonatko­zik a bolthálózat, a kórházi ágy­fejlesztésekre, hiszen az új alko­tása mellett szanálnunk kell a tönkrementeket. — Mit tehetnek ilyen ellent­mondások közepette? — „Látványos” érdekvédelemre is képesek vagyunk: bezárattuk az életveszélyes ceglédi iskolát. Ez az intézkedésünk nagy port kavart. Hasonló parázs vitákat váltott ki, amikor a nagykőrösi kórház egyik részlegének üzemeltetését tiltottuk meg. Mégsem a kényszerhelyzet­ben való szükség­ cselekvést tart­juk az igazi érdekvédelemnek, dolgozóink igazi érdekképviseleté­nek, hanem az érdekek előzetes ér­vényesítését — például a tervezés­nél —, hogy kényszerhelyzet, szük­ség­lépés ne is alakulhasson ki. Az SZMT kitűnően együttműködik a megyei tanáccsal. Képviselőink ki­veszik a részüket a döntéselőkészí­tő munkából. Nem kerül a tanács elé olyan terv, amelyet az SZMT vagy az elnökség ne véleményezett volna. Az állandó egyeztetések az eleven viták fórumai, kompro­misszumokkal, amelyekben a szak­­szervezet és a tanács megállapodik. Az egyetértés tehát nem valamiféle fejbólintás „eredménye”, hanem a pénzügyileg, s a lehetőségekkel behatárolt küzdelem, érdekegyez­tetés tükörképe. — Mi az, amiben mi „elfogul­tak” vagyunk? — kérdez vissza Fodor László. — Mi a munkáslakta településeket megkülönböztetett módon kezeljük, fejlesztésüket erő­teljesebben szorgalmazzuk. Ha lát­juk, hogy adottságaink más beru­házási rangsort kívánnak, mint az országban általában (ahol első a lakás), másfajta értékrendben ál­lapodunk meg a tanáccsal: nálunk az általános iskolák, az egészség­­ügyi intézmények és a lakás építé­se a legfontosabb. Mozgalmi „elfogultság" Az egyetértés nem jelenti azt, hogy a szakszervezet nem követeli meg bizonyos feladatok államigaz­gatási, hatósági, vagy éppen keres­kedelmi megoldását. (Miközben az ágazati szakszervezetek megyei testületeinek is ad munkát bőven). Ha a lakások építési költségei je­lentősen nőnek, az SZMT szüksé­gesnek tartja olyan módok kere­sését, amelyekkel a magánerős építkezéseket olcsóbbá, gyorsabbá lehet tenni. Felhívta a tanácsok fi­gyelmét, hogy előközművesített, ol­csó bérleti díjas házhelyek biztosí­tásával, korszerű tervekkel, egy­szerűsített engedélyezési eljárással, valamint megfelelő építőanyag-el­látással jobbítsák az otthonterem­tés feltételeit. S még valamit a ter­vezési érdekképviseletről. .. az idős emberekről fokozottabban kell gondoskodni... a bejáró dolgozók érdekében a közlekedés további javítása szükséges... fontos a munkáslakta és az agglomerációs övezetben a kereskedelmi és a szolgáltató egységek létesítése ... nagyfokú objektivitást várunk a jogos helyi igények rangsorolásá­ban ...” A terv azonban annyit ér, amennyi belőle megvalósul. — A tanácsi vezetőket testületi

Next