Munkás, 1911 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-01 / 1. szám
e kedetük duplán árt a segélyezettnek, mert amit adnak, azt kapzsiságuk nyomban vissza is követeli, így végighaladva a társadalmi bajokon, látható, hogy miként nőnek egymásra a nehézségek, miért satnyul el és válik tehetetlenné a nép. A magyar honban, ahol bőven terem élelmi cikk, a legrosszabb táplálkozás, éhezés van. Egészségtelenek a lakások, amellett méregdrágák és csak az utóbbi időben 20—25 százalékkal emelkedett a lakbér. Nagy uradalmaink vannak, ahol terem minden és még sem jut nekünk semmi, mert külföldre szállítják azt. Nem törődnek a magyar urak a néppel, fő, hogy haszon legyen. 50 százalékos élelmiszer uzsorát űznek büntetlenül a nép rovására. Egy francia tudós tanulmány utján ellátogatott hozzánk és az összeállított leírásában található, hogy a magyar népnek életmódja a legalsóbb rendű, a legruttább. Az 1—5 éves gyermekek elhalálozása, mely 40—50 százalékkal szerepel, a vámsorompók, melyek a behozatalt akadályozzák, bizonyítják, hogy itt nálunk a drágaság folytán az élelmezés hiányossága pusztít. És ilyenkor a nagy urak nem akarnak olcsóbb húst, szerb marhát vagy argentiniai húst behozatni, hanem mint egy francia királynő, amikor megkérdezte udvarhölgyétől, hogy miért lázong a nép és azt a választ kapta: mert éhes, nincs kenyere, — azt felelte : egyen kalácsot, ilyen flegmával mondják a grófok és papok: nincs hús, egyen növényt, füvet az éhező nép. A kivándorlás is éppen a nyomor miatt terjed és ők, az urak még mindig jól érzik magukat. Sok szenvedést, igazságtalanságot lehet még felsorolni, de az eddigiek is mutatják, hogy mi rózsás életet nem élünk, ez csak egy pár tucat „haza gazdának“ van. Kivezető utat kell keresni, ez pedig a szervezkedés és öntudat. A munkásokat addig lehet kizsákmányolni és üldözni, amíg buta, gyáva. Ha felismeri az összetartozandóság szükségességét és erejét, akkor nyert Ügye van. Ehhez a sajtó erősítése is hozzájárul. Azé a sajtóé, amely kíméletlenül támadja az ellenünk törőket és megalkuvás nélkül nevel pártunknak katonákat. Ez a szocialista pártlapok munkája. Majd ha mindezen igazságok át fogják hatni a nagy tömeget, akkor beszélhetünk a szeretet, testvériség és egyenlőség ünnepéről, most azonban még a karácsonyt sem vehetjük annak. Zajos taps és éljen TÁRSADALMI SZEMLE. A munkásgimnázium vasárnapja. Újév napján este 6 órakor Amerika őslakosságát, felfedezésének történetét, Mexico s Peru meghódítását mutatják be 76 vetített képben a főreáliskolában. Az előadás teljesen ingyenes s ott mindenki családtagjaival együtt megjelenhet. Nagy bányakatasztrófa. Szomorú karácsonyra virradtak a samashirei (Angolország) bányák munkásai. Megrendíthetnek a hírek mindenkit, akiknek emberbecsülése nem az ál-prófétaságból áll, hanem érezni tudják, hogy mit jelent a világtól elzárt, a bányák mélyeiben elégett munkások halála. A rés követte a szónok beszédét, aki a karácsony előtti napokban nevezett bányába nyolcszáz munkás szállt le, hogy a Hilton-társaságnak szenet vájjon, így aranyakat gurítson kasszájába. A tárnában egyszerre óriási robbanás hallatszott és hanyatt-homlok szaladtak a kevés idővel előbbi rosszat sem sejtő munkások. A nyolcszáz bóután Szabó József elvtárs mutatta be a kormányhatalom dolgait, már azt, amely a középiskolai tanárokat sem látja el illő javadalmazással, sőt felfüggeszti állásától az a tanárt, aki megmondja, hogy éhes gyomorral nem lehet himnuszt énekelni. Felfüggeszti, nyász közül 360-nak útját elzárta a azt a tanítóegyletet, amelynek hivatalos lapja felvilágosító munkát végez a tanítók körében. Kitér a nagybirtokokra, a drágaságra, végül a helyi hús és tejínségről szól, amelyet tétlenül néz a pécsi hatóság; a vallások papjairól, akik a mindennapi kenyérrel való megelégedésre tanítanak, ők pedig még a kis káplánocskáktól is megvonják azt sok esetben. Egy alak furakodott a pódium felé, aki „szolnokolni“ akart. Keresztényszocialistának mutatta be magát és igy ráismertek elvtársaink arra, aki szélhámos tempóval, álnévvel furakodott be idejövetelének első napján. Annyit beszélhetett csupán, hogy ők az általános választójognak nem ellenségei. Evvel kezdte és e három szóval be is fejezte, mert a zaj elnyomta nemcsak hangját, hanem őt magát is az emelvényről. Az ált. munkásdalárda akkordja zárta be a népgyűlést, felcsapó tűzláng, úgy, hogy a menekülésre gondolniok sem lehetett. A 360 bennrekedt munkásnak több mint fele szénné égett. Elképzelhető az a veszedelmes, ijesztő kép, amikor az egész tárna egy tűztengerhez hasonló. A katasztrófa a jelentések szerint valószínűleg a biztosító lámpa eltörése vagy gyufagyújtás következménye. Pofozkodó orvos. Felháborító dolgokat mondtak el szerkesztőségünkben Fóti Gyula dr. orvosról. A Zsolnaygyár munkásai elkülönítve az országos betegsegélyző pénztártól, külön vállalati pénztárhoz tartoznak. Ennek a pénztárnak betegkezelő orvosa volt dr. és ennek a pénztárnak tagja Prosberger Márton gyári munkás. Munkástársunk már egyizben munkaképtelen beteg volt, az utóbbi időben azonban eldolgozgatott. Dec. 27-én, mert betegsége ismét súlyosbodott, vizsgálat végett megjelent az orvos rendelőjében, aki mikor megpillantotta Prosbergert, cseppet sem úri emberhez illően kérdezte: már megint mit akar? Mire a válasz volt, hogy betegsége miatt képtelen a korongon dolgozni. Erre se szó, se beszéd, neki ugrott a beteg embernek és hol ököllel, hol tenyérrel bántalmazta. A megtámadott ember jelentést tett a rendőrségen és valószínű, hogy módját találja annak is, hogy a pénztár rehabilitálja őt. Másrészt azonban Elvtársainknak és olvasóinknak boldog új évet kíván a „Munkás“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Felszólítjuk a helyi szakmák öszszes lapkezelőit, hogy szíveskedjenek január 2-án, 4-én, 7-én (hétfőn, szerdán vagy szombaton) , arra is aktuális ezen eset, hogy a órakor a lap elszámolása végett vállalati pénztárak alkalmazottait figyelokvetlen jelentkezni. meztessük, miszerint annak igazgatósága ügyeljen arra is, hogy a gyár ne csak termelje a betegeket, hanem védje is meg, részesítse is őket pártfogásban, ha mindjárt az orvost kell is megfedni. A tanácsos rokona — nyugdíjas állásban. A városi tanács a legutóbbi közgyűlésen ismét tanújelét adta, hogy ő megbecsüli a város munkásait, nyugdíjképessé teszi, ha a rokoni kötelék fűzi az illetőt valamelyik tanácstaghoz, vagy legalább is választójoggal bír. Mert annak is nagy hasznát lehet venni, így most időszerűvé válik annak felemlítése is, hogy a vágóhidnál alkalmazott gépész 10 évig hiába szorgalmazta nyugdíjra való jogosítását. Nem sikerült. A véletlen azonban A kiadóhivatal. MUNKÁS 1911. január 1. Nem lesz addig nyugalom Magyarországon, míg az