Munkásélet, 1969 (13. évfolyam, 624-662. szám)
1969-09-12 / 647. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek A ROMÁNIAI SZAKSZERVEZETEK ÁLTALÁNOS SZÖVETSÉGÉNEK HETILAPJA 8. OLDAL Ara 30 BAM • II. SOROZAT 647. SZÁM • 1969. szeptember 12 JAVASLAT A VITÁHOZ Egyes Kolozs megyei vállalatok alkalmazottai közgyűlésének figyelmébe országszerte MEGKEZDŐDTEK a vállalati közgyűlések. Rendkívül fontos esemény ez a vállalatok és gazdasági egységek életében. A most ülésező közgyűléseknek megkülönböztetett jelentőséget kölcsönöz a tény, hogy közvetlenül pártunk X. kongresszusa után kerül sor rájuk s így kiinduló pontként szolgálnak a párt legfelsőbb fórumán elfogadott határozatok gyakorlatba ültetéséhez. Kolozs megyében is gondosan felkészültek erre az eseményre. A dolgozók eme reprezentatív tanácskozásai kielemzik a vállalatok nyolchónapi gazdasági-pénzügyi tevékenységét, feltárják a még megnyilvánvaló hiányosságokat, megvitatják az 1970. évi tervfeladatokat s mindezekkel egy időben célravezető intézkedéseket jelölnek ki a hátralevő négy hónapi és jövő évi tervfeladatok példás teljesítésére. Ami a nyolc hónapi eredményeket illeti , gazdag a számvetés. A Kolozs megyei iparvállalatok maradéktalanul teljesítették az erre az időszakra vonatkozó tervfeladataikat és becsülettel eleget tettek a X. pártkongresszus és a felszabadulási évforduló méltó köszöntésére tett verseny vállalásaiknak s nagy mennyiségű acélt, hengerelt árut, cementet, marószódát, bútort, lábbelit, vajat és egyéb terméket gyártottak terven felül és mintegy 35 millió lej többletjövedelmet valósítottak meg. Ennek ellenére, a Kolozs megyei vállalatok tevékenysége nem tekinthető teljesen kielégítőnek. Egyes vállalatok munkáját még mindig kisebb nagyobb fogyatékosságok árnyékolják, s ezek kedvezőtlenül hatnak ki az egész megye összteljesítményére is. Utalunk itt konkrétan arra, hogy egyes igazgatóbizottságok nem fordítanak kellő gondot a minőségre, szemet hunynak afölött, hogy vállalatukban gyenge minőségű vagy éppenséggel hibás terméket gyártanak és azokat nyugodt lelkiismerettel el is küldik a megrendelőknek. Természetesen ez sok kárt okoz mind a szállító, mind a megrendelő vállalatnak és végeredményben az egész nemzetgazdaságnak, az egész társadalomnak. ERRŐL BESZÉLGETTÜNK a megyei Statisztikai Igazgatóságnál Lászlóffi Dezső aligazgatóval. Közben előkerülnek a kimutatások összesítők, helyzetjelentések. Kiderül belőlük, hogy az első hét hónap folyamán a köztársasági érdekeltségű ipari vállalatoknak hatszáz esetben mintegy 13 millió lej értékű terméket utasítottak vissza különböző minőségi hibák miatt. A „rekordot" mindenekelőtt a hunyadi erdőgazdálkodási vállalat tartja, amelynek 113 esetben mintegy 2 100 000 lej értékű termékét nem vették át vagy küldték vissza a megrendelők. De nem sokkal jobb a helyzet az aranyosgyéresi Sodronyiparnál sem (92 eset), a tordai előregyártott elemgyárban (63 eset), a kolozsvári bányavállalatnál (59 eset), a Clujana bőr- és cipőgyárban (51 eset), a Flacăra készruhagyárban (18 eset). Megjegyezendő, hogy míg a vállalatok többségében, köztük a Tehnofrig, az Armătura, a Triumf, a Metalul Roșu üzemek hónapokig egyetlenvagy nagyritkán kapnak reklamációt addig az előbb említett egységeknél — sajnos — állandósult ez az áldatlan állapot, hónapról hónapra ismétlődik a helyzet anélkül, hogy valamit is tennének megszüntetéséért. Vajon milyen meggondolás alapján szállít a hunyadi erdőgazdálkodási vállalat fülledt, penészes, repedezett, hasadozott fűrészárut megrendelőinek ? A vállalat vezetői nem tudnák talán, hogy az ilyen áruval nincs mit kezdeni ? A kolozsvári bányavállalat az ismételt reklamációk ellenére továbbra is rendszeresen küld az állami szabváányoktól eltérő vegyi összetetű kaolint, szennyezett öntőhomokot, az előírtnál darabosabb mészkövet. Az aranyosgyéresi Sodronyipar számtalanszor küldött és küld még most is gyenge mechanikai tulajdonságokkal rendelkező TAMÁS SÁNDOR (Folytatás a 3. oldalon) Korszerű biztonságtechnika a marosvásárhelyi könnyűipari gépgyárban A munkavédelem, mint tudjuk, állami problémává lett. A vállalatok tevékenységét irányító központi szervek éppúgy, mint a Munkaügyi Minisztérium nagy jelentőséget tulajsosítanak a munkabaleseteki elhárítására irányuló intézkedéseknek s a szakszervezetek is kivételes figyelmet szentelnek a munkavédelem problémáinak. Magától értetődően elsősorban maguknak a termelő vállalatoknak kell a munkavédelem kérdésével foglalkozniuk s erre meg is van a lehetőségük. Ezt bizonyítja a marosvásárhelyi könnyűipari gépgyár példája is. Az üzem több mint 1950 munkással dolgozik s a nagy létszám dacára az idei második negyedévben és a harmadik negyedév eddig eltelt szakaszában egyetlen munkabaleset sem fordult elő. S amint Balogh Gyula, a vállalat orvosa meséli, az utóbbi két és fél év folyamán egyetlen szakmai megbetegedés sem történt, jóllehet a gyár egyes részlegein szilíciumporral dolgoznak, ez pedig elősegíti a szilikózis keletkezését. A fenti eredmény eléréséhez természetesen állhatatos és tervszerű munkavédelmi tevékenységre volt szükség. Legfőbb igyekezetünk — mondja Simion Cosma munkavédelmi technikus — arra irányult, hogy szüntelenül korszerűsítsük a termelési folyamatot, tökéletesen megszervezzük a gyártási technológiát, gépesítsük és automatizáljuk az egész üzemet és hermetikusan elzárjuk mindazokat a berendezéseket, amelyek port, füstöt vagy gázokat termelnek, hogy így kiküszöböljük az egészségre ártalmas tényezőket és csökkentsük a dolgozók testi erőfeszítéseit. Különös figyelmet fordítottunk és fordítunk a dolgozók szakképesítésére és szakmai továbbképzésére, amelyet szorosan összekapcsolunk a munkavédelem terén történő alapos kiképzéssel. Az üzem az idén fejlődésének második szakaszába lépett s az ezzel kapcsolatos átalakulások egészen a jövő év harmadik negyedévének végéig tartanak. Ezek az átalakulások alapvetően megváltoztatják az egész termelési folyamatot. Új, korszerű MARIN STOIAN (Folytatás a 6. oldalon) A gyermekkori izgalom remeg meg bennem, ahogy átlépem kapudat régi, öreg iskolám. A palatáblás elsős szemével nézlek egy pillanatig. Ugye nem haragszol meg érte ? Az utóbbi jelzősért ? Igazad van ! Hiszen az eltelt évek szelei egészen átvarázsoltak. Jól illenek faladra a kellemes pasztell színek, termeidben kényelmesen elhelyezkednek a derűs katedrák, széles padok, s különösen amióta új, emeletes iskola került szomszédságodba, egészen hozzáfiatalodtál. Akárcsak maguk a gyermekek, akik minden évben élettől duzzadón özönlik el zöld kerítéssel szegélyezett udvarod. ! NAGYOBBAT LÉPNI! ! Azzal a banális mondat- I lal, megállapítással kezde- I nem, hogy minden becsen- I get és egyforma — és mégis minden becsengetés más. Mint ahogy nincs két egyforma szeptember, ugyanúgy nincs két azonos iskolanyitás sem. De az idei talán még rendhagyóbb. Nem a különlegesen szép, meleg ősz kezdet miatt, se nem azért mert ezen a nyáron alaposabban felkészültünk a becsengetés nagy pillanatára, hanem azért, mert csupán néhány hét telt el a történelmi jelentőségű X. pártkongreszszus után, amely a nagy országos feladatok során meghatározta az elkövetkezendő iskolapolitika alapjait, felvillantotta előttünk a távlatokat és a mai követelmények reális talajáról rajzolta fel a legsürgősebb teendőket. Ugyanis az iskola, a tanítás és tanulás egyetlen pillanatra sem választható el az ország egészétől, a fejlődés kérdéseitől a szocializmus építésének kiteljesítésétől. Sőt, úgy is fogalmazhatnánk, hogy az iskola padjaiban dől el a holnap sorsa. Hiszen a szocialista társadalom holnapi váltása tanul valamennyi iskolánkban, bármilyen nyelven folyik is a tanítás, ők foglalják el az osztályok új és régi padjait. Tehát maga a jövő tódul be az iskolák kapuin szeptember 15-én, amikor a becsengetés ünnepi pillanata elérkezik. Minden becsengetés egy szemernyi meghatottságot, múltbanézést és bizakodást hord magában. A szülők, akik kézen fogják gyermekeiket, a régi szeptemberekre emlékeznek, az ő gyermekkorukra, álmaikra, terveikre... A gyermekek viszont csak előre néznek. És velük együtt néz előre a tanítók és tanárok tisz- t, teletreméltó serege. Meg- nőtt felelősségtudattal te- li kiülünk az eljövendő tanév elé. Ugyanis a párt, az ország arra hívta fel a tanerőket, hogy a mai kor nagy követelményeihez igazodjanak, a tudomány és technika óriási méretű fejlődéséhez, a szocialista rend által megkövetelt szellemi színvonalhoz. Meg kell tennünk, azt a nagy lépést, ami a régi, megkövesedett iskolai rendszertől a modern pedagógia iskolarendszeréhez vezet. Nem állnak készen sémák és ha adminisztratív szempontból születtek is új, magasabbrendű formák, ezeket igaz, élő tartalommal kell megtölteni. Ez pedig a diákpedagógus-szülő hármason múlik. Hatéves gyermekek indulnak el a tízéves kötelező, ingyenes oktatás útján, új szakiskolák nevelik az új mesterségek szakembereit. Az idei nyár a pedagógusok továbbképzésének a korszaka volt. Mindez bizalommal tölt el. De legfőbbképpen az, hogy iskolahálózatunk hatalmas, országot átfogó gépezete elindult azon a magasabb szinten, amelyet az élet és a társadalom ma már megkövetel. Szólnak a csengők... Ezüst hangjuk betölti az iskolaudvarokat, letelepszik az új és régi iskolák falai közé. Új tanév kezdődik. A gyermekek és velük együtt a felnőttek új próbatétele. Hiszünk abban, hogy a csengők felejthetetlen őszi szimfóniája a holnap győzelmét hirdetik. DÁNOS MIKLÓS Elsősökről Aki ismeri Bustya Júliát, ezt a törékeny, szőke remetei tanítónőt, önkéntelenül is arra gondol, hogy nem lehetett könnyű dolga, amikor munkába fogta a rakoncátlan elsősöket. — Rosszak ? — kérdezem. — Inkább csintalanok. Szeretnek játszani. Különösen az én kis elsőseim, akiket kísérletként tavaly 6 éves koruktól beiskoláztunk. Bizony az első hetekben az én hangom nem is hallatszott nagy zsivajuktól. — Sikerült „megnevelni“ őket ? — De még mennyire ! — Hogyan ? — Játszani akartak ? Hát játszottunk. Szerették a képeket ? Összehordtam nekik az összes festményt, szemléltető képet, s ha ez sem volt elég, magam is rajzoltam nekik. Meséltünk, rajzoltunk. Észre sem vettük, hogy a mesélés a felelőssé alakul, a rajzolásból pedig kikerekedik első remekbe szabott alkotásuk , a betű. Most töltik hetedik életévüket, s már másodiké- HEGYI MÁRIA (Folytatás a 2. oldalon)