Munkásőr, 1974 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 6. szám

lános iskola technikai dolgozója. Gyer­mekének születése után vált meg a szö­vetkezettől. Természetesen nem végleg: a szövetkezet minden ügyét, problémáját magáénak érzi. A fiatal­asszony soha nem rejti véka alá véleményét. — Puska Feri nagyon becsületes, na­gyon szorgalmas ember — mondja. — Ér­ti a szakmáját, segítőkész. Mentes a ká­ros szenvedélyektől, szereti a családját. Meglepődtem, amikor jelentkezésének hí­rét hallottam. Sokat gondolkodtam, mi ösztönözhette erre a lépésre. Tudomásom szerint még a rokonságában sincs párt­tag. Megpróbáltam magam az ő helyébe képzelni, s rájöttem, hogy amin csodál­koztam, az természetes. Feri mindenütt ott van, ahol az új, a szocialista viszonyok alakulnak, s bár szerényen, csöndesen, de mindig kiveszi részét az új alakításából. Érdekes, hogy ezt eddig alig vettük észre. Neki kellett kezdeményeznie, hogy felfi­gyeljünk rá. Káros előítélet játszott közre ebben? Durczi István a termelőszövetkezet vil­lanyszerelője, párttag, ifjúgárdista. Ka­posváron az ifjúsági parlamentben talál­koztunk vele. — Engem az utóbbi időben sok öröm ért — mondja. — Május elsején fiúnk született, meghívtak az ifjúsági parla­mentbe, és sorolhatnám tovább ... örül­tem Puska Feri jelentkezésének. Mindig jó véleménnyel voltam róla. A katonaság­nál egymást váltottuk, ő leszerelt, én fel­szereltem. Feri szakaszvezető volt, és sze­relő a repülőtéren. Az ember óhatat­lanul is érdeklődik a leszerelt földije felől. A legjobbakat mondták róla. Most egy brigádban dolgozunk. Segít, ahol tud. Művelt, politikailag is képzett és jó spor­toló. Csapatunk középhátvédje, osztogatja a labdát, csapatjátékos. Nálunk, faluhe­lyen az a divat, ha valaki megnősül, meg­változik az életmódja: bezárkózik és első­sorban a családjának él. Feri nem. ő benne maradt a csapatban, a labdarúgás­ban is, a KISZ-ben is. Berta Lajos gépműhely vezető a termelő­­szövetkezetben. Azt mondja: — A taggyűlésen Puska Ferencre sza­vaztam, bátran javasoltam a testületbe. A technikumot levelező tagozaton vé­gezte, brigádvezető-helyettes és döntő­­bizottsági tag. Pillanatnyilag a növény­­termesztési brigád vezetőjét helyettesíti. Tőlünk kértek embert, s­őt tartottam er­re alkalmasnak. Motorszereléseknél a leg­kényesebb munkákat mindig őrá bízom, például a diesel-adagoló bemérését. Mun­katársai hallgatnak véleményére. Utoljára az érdekelttel találkoztunk. Kint sétált a határban, a szép tavaszi napsütésben. Mögötte asszonyok egyeltek, s ő elmélyült buzgalommal vizsgálta a vetést, mintha nem is szerelő, hanem ag­­ronómus volna. Amikor haloltából ki­egyenesedett, termetére is „fel kellett néz­ni”. — Azt nézegettem — mondta —, hogy ezt a kézi munkát hogyan lehetne kiküszöbölni. Szeretnék egy gépet szer­keszteni. Az egyelés nehéz munka. — Miért jelentkeztem? Már régebben szerettem volna. De nem hívtak. Tiszte­lem a munkásőröket áldozatkészségükért. Szeretnék közéjük tartozni, ennyi az egész. Béres Gyula Kesztyűs Sándorné, „Ildikó néni” a Munkásőrségről beszél Berta Lajos: Hallgatnak a véleményére Durczi István a megyei ifjúsági parlament szünetében 13

Next