Munkásőr, 1988 (31. évfolyam, 1-11. szám)
1988-01-01 / 1. szám
Egységesek vagyunk abban, hogy tenni, alkotni akarunk Az orosházi Jambrik József munkásőregység január 9-én tartotta egységgyűlését, a helyi Petőfi Művelődési Központban. A politikai, gazdasági és kiképzési tevékenységet értékelő, s az új esztendő feladatait meghatározó gyűlésen részt vett és felszólalt Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Ott voltak a megye, a város politikai, állami és társadalmi életének vezető képviselői. Dr. Körmendi Jánosnak, a városi pártbizottság titkárának megnyitóját követően Malya Jenő, az egység parancsnoka, tartotta meg beszámolóját. Elöljáróban örömmel adott számot arról, hogy 1987-ben hetedszer nyerték el az „Élenjáró Munkásőregység" kitüntető címet és a serleget. ★★★★★★ A kitüntetések és jutalmak átadását és a köszöntéseket követően Berecz János nagy figyelemmel kísért felszólalására került sor. Beszédében rámutatott arra, hogy napjainkban sűrűsödnek a politikai, társadalmi élet eseményei. A közéletben egyre több a vita. Felvetődik a kérdés, nem sok-e ez már egy kicsit? A válasz erre az: igen, sok, de az élet, a jelenlegi helyzet ezt kívánja. A feladatokkal együtt jelentkeznek a gondok, ezek azonban összekötnek bennünket, s a társadalmi intézményeket is közelebb hozzák egymáshoz. -A közelmúltban egyházpolitikai vezetőkkel beszélgettem, és most egy munkásőregység gyűlésén veszek részt - folytatta Berecz János. Ezt összeegyeztethetőnek, sőt egyazon politika részének tartom. Egy nemzet, egy nép, különböző intézményekben szervezi saját munkáját, tevékenységét, így fejezi ki érzelmeit, és így ad hangot hitének is. Ha különféle módon gondolkodunk is, de egységesek vagyunk abban, hogy tenni és alkotni akarunk a szocialista Magyarország felépítéséért. Ez az egység valóságos és előrevivő. - Ha visszatekintünk arra a több mint négy évtizedre, amit megtettünk - mondotta a továbbiakban - akkor az jut eszünkbe, hogy annak idején milyen mélyről kellett indulnunk egy megtiport, meggyötört és gazdaságilag lerombolt országban. Nem szoktak ma feltétlenül elismerően szólni erről az időszakról, de az igazság az, hogy a magyar kommunisták merték először kimondani: lesz magyar újjászületés! És lett. Munkánk közben súlyos hibákat is elkövettünk, majd később kialakítottuk azt az új politikát, amely valóban a népet szolgálja, és nem egy szűk vezető csoport kénye-kedvét. Hallgattunk az idők szavára, és ezért alakult, így született meg a Munkásőrség is. A testület hozzájárult a társadalom konszolidációjához, a néphatalom erősítéséhez, része volt abban, hogy kimondhassuk: aki nincs ellenünk, az velünk van. Ha nincs stabil társadalom, ha nincs törvényesség, ha nincs alkotó nyugalom, a munkához, az élethez, akkor nincs társadalmi nyitottság, akkor nincs egészséges és eredményes szövetségi politika - mondta majd a Munkásőrség mai feladatairól szólva, egyebek közt kijelentette: - A mi Munkásőrségünk egyszerre az erő bázisa, sajátos közéleti fórum, és társadalmi közösség. Az, hogy az erő bázisa, mindenki számára érthető, hiszen a munkásőrök egyenruhában vannak, kiképzésen vesznek részt, szükség esetén hadra foghatók. Hogy sajátos közéleti fórum is ez a testület, ezt már kevésbé ismerik. Különösen most, amikor különböző egyesületek jönnek létre, és sokszor még tanulják az alkotó vitát, kevesen tudják és gondolják, hogy a mi Munkásőrségünk közéleti fórum is. Nem néma emberek teljesítenek parancsot a Munkásőrség soraiban. Itt véleménycsere folyik, és mi nagyon sok tanulságos példát, tapasztalatot, figyelmeztetést is kapunk a munkásőrök vitáiból, véleményükből. A Munkásőrség demokratikus intézmény mindaddig, amíg a parancs el nem hangzik, és a parancsot teljesíteni kell, hogy utána megint sajátos fórummá alakuljon át. Ugyanakkor a Munkásőrség társadalmi közösség is. Százezrekről van szó: volt munkásőrökről, mai munkásőrökről és azokról is, akik készülődnek, de még nem feltétlenül döntötték el, hogy vállalják a munkásőrök kötelezettségeit. Százezrekről azért, mert vannak hozzátartozók, feleségek, édesanyák, gyermekek, és bizony a harminc éves szolgálati időt letöltötteknél már unokák is, így hát valóban széles körű társadalmi közösségről van szó. Nem teljesíthetné egyetlen egység sem a kötelezettségeit, ha nem lennének ott a hozzátartozók a tehervállalással, a többlet kötelezettségek teljesítésével, amiért elismerés és köszönet illeti meg őket. Berecz János beszédének befejező részében szólt a gazdasági, társadalmi kibontakozási programról, amelyből a Munkásőrség is kiveszi a részét. Tájékoztatója után került sor a Munkásőrség országos parancsnoka díszparancsának ismertetésére, Borbély Sándor országos parancsnok a Magyar Szocialista Munkáspárt orosházi városi és Békés Megyei Bizottsága egyetértésével hozzájárult ahhoz, hogy az egység új csapatzászlót vegyen át az Üvegipari Művek Orosházi Gyára kollektívájától. Az egységgyűlés befejező mozzanataként Juhász Elemér, az Üvegipari Művek Orosházi Gyárának igazgatója átadta a zászlót. A munkásőrök felesküdtek az új csapatzászlóra - a korábbi az emlékszobában kapott helyet - majd a leszerelők ünnepélyesen átnyújtották a fegyvert a helyükbe lépőknek. .. F 3