Munkásőr, 1988 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1988-01-01 / 1. szám

Egységesek vagyunk abban, hogy tenni, alkotni akarunk Az orosházi Jambrik József munkásőregység január 9-én tartotta egységgyűlését, a helyi Pe­tőfi Művelődési Központban. A politikai, gazda­sági és kiképzési tevékenységet értékelő, s az új esztendő feladatait meghatározó gyűlésen részt vett és felszólalt Berecz János, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Ott voltak a megye, a város politikai, állami és társadalmi életének vezető képviselői. Dr. Körmendi Jánosnak, a városi pártbizott­ság titkárának megnyitóját követően Malya Je­nő, az egység parancsnoka, tartotta meg beszá­molóját. Elöljáróban örömmel adott számot ar­ról, hogy 1987-ben hetedszer nyerték el az „Élenjáró Munkásőregység" kitüntető címet és a serleget. ★★★★★★ A kitüntetések és jutalmak átadását és a kö­szöntéseket követően Berecz János nagy figye­lemmel kísért felszólalására került sor. Beszédé­ben rámutatott arra, hogy napjainkban sűrűsöd­nek a politikai, társadalmi élet eseményei. A közéletben egyre több a vita. Felvetődik a kérdés, nem sok-e ez már egy kicsit? A válasz erre az: igen, sok, de az élet, a jelenlegi helyzet ezt kívánja. A feladatokkal együtt jelentkeznek a gondok, ezek azonban összekötnek bennün­ket, s a társadalmi intézményeket is közelebb hozzák egymáshoz. -A közelmúltban egyházpolitikai vezetőkkel beszélgettem, és most egy munkásőregység gyűlésén veszek részt - folytatta Berecz Já­nos­­. Ezt összeegyeztethetőnek, sőt egyazon politika részének tartom. Egy nemzet, egy nép, különböző intézményekben szervezi saját mun­káját, tevékenységét, így fejezi ki érzelmeit, és így ad hangot hitének is. Ha különféle módon gondolkodunk is, de egységesek vagyunk ab­ban, hogy tenni és alkotni akarunk a szocialista Magyarország felépítéséért. Ez az egység való­ságos és előrevivő. - Ha visszatekintünk arra a több mint négy évtizedre, amit megtettünk - mondotta a továb­biakban - akkor az jut eszünkbe, hogy annak idején milyen mélyről kellett indulnunk egy megtiport, meggyötört és gazdaságilag lerom­bolt országban. Nem szoktak ma feltétlenül elis­merően szólni erről az időszakról, de az igazság az, hogy a magyar kommunisták merték először kimondani: lesz magyar újjászületés! És lett. Munkánk közben súlyos hibákat is elkövettünk, majd később kialakítottuk azt az új politikát, amely valóban a népet szolgálja, és nem egy szűk vezető csoport kénye-kedvét. Hallgattunk az idők szavára, és ezért alakult, így született meg a Munkásőrség is. A testület hozzájárult a társadalom konszolidációjához, a néphatalom erősítéséhez, része volt abban, hogy kimond­hassuk: aki nincs ellenünk, az velünk van. Ha nincs stabil társadalom, ha nincs törvé­nyesség, ha nincs alkotó nyugalom, a munká­hoz, az élethez, akkor nincs társadalmi nyitott­ság, akkor nincs egészséges és eredményes szövetségi politika - mondta­­ majd a Munkás­őrség mai feladatairól szólva, egyebek közt kije­lentette: - A mi Munkásőrségünk egyszerre az erő bá­zisa, sajátos közéleti fórum, és társadalmi kö­zösség. Az, hogy az erő bázisa, mindenki szá­mára érthető, hiszen a munkásőrök egyenruhá­ban vannak, kiképzésen vesznek részt, szükség esetén hadra foghatók. Hogy sajátos közéleti fórum is ez a testület, ezt már kevésbé ismerik. Különösen most, amikor különböző egyesüle­tek jönnek létre, és sokszor még tanulják az alkotó vitát, kevesen tudják és gondolják, hogy a mi Munkásőrségünk közéleti fórum is. Nem néma emberek teljesítenek parancsot a Mun­kásőrség soraiban. Itt véleménycsere folyik, és mi nagyon sok tanulságos példát, tapasztalatot, figyelmeztetést is kapunk a munkásőrök vitái­ból, véleményükből. A Munkásőrség demokra­tikus intézmény mindaddig, amíg a parancs el nem hangzik, és a parancsot teljesíteni kell, hogy utána megint sajátos fórummá alakuljon át. Ugyanakkor a Munkásőrség társadalmi kö­zösség is. Százezrekről van szó: volt munkás­őrökről, mai munkásőrökről és azokról is, akik készülődnek, de még nem feltétlenül döntötték el, hogy vállalják a munkásőrök kötelezettsége­it. Százezrekről azért, mert vannak hozzátarto­zók, feleségek, édesanyák, gyermekek, és bi­zony a harminc éves szolgálati időt letöltöttek­nél már unokák is, így hát valóban széles körű társadalmi közösségről van szó. Nem teljesít­hetné egyetlen egység sem a kötelezettségeit, ha nem lennének ott a hozzátartozók a tehervál­lalással, a többlet kötelezettségek teljesítésével, amiért elismerés és köszönet illeti meg őket. Berecz János beszédének befejező részében szólt a gazdasági, társadalmi kibontakozási programról, amelyből a Munkásőrség is kiveszi a részét. Tájékoztatója után került sor a Munkásőrség országos parancsnoka díszparancsának ismer­tetésére, Borbély Sándor országos parancsnok a Magyar Szocialista Munkáspárt orosházi vá­rosi és Békés Megyei Bizottsága egyetértésével hozzájárult ahhoz, hogy az egység új csapat­­zászlót vegyen át az Üvegipari Művek Orosházi Gyára kollektívájától. Az egységgyűlés befejező mozzanataként Juhász Elemér, az Üvegipari Művek Orosházi Gyárának igazgatója átadta a zászlót. A mun­kásőrök felesküdtek az új csapatzászlóra - a korábbi az emlékszobában kapott helyet - majd a leszerelők ünnepélyesen átnyújtották a fegy­vert a helyükbe lépőknek. .. F 3

Next