Múzeumi műtárgyvédelem 14., 1985 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Pécsi L. Dániel: A 11. századi magyar koronázási palást új kiállítási tárlója
PÉCSI L. DÁNIEL A 11. SZÁZADI MAGYAR KORONÁZÁSI PALÁST ÚJ KIÁLLÍTÁSI TÁRLÓJA A magyar koronázási jelvényeket, köztük a koronázási palástot a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében a koronakiállításon őrzik 1978. január 6-a óta. Harminchárom évi távollét után, ekkor kerültek ismét vissza Magyarországra az Amerikai Egyesült Államokból. A koronakiállítás bejáratánál jelenleg egy tábla figyelmezteti a látogatót, miszerint a palást jelenleg azért nem látható, mert őrzése speciális klímaberendezést kíván, melynek szerelése most van folyamatban. Valóban a koronázási jelvények műtárgyvédelmi és műtárgykörnyezeti szempontból legérzékenyebb műtárgya a palást. Ez indokolja a megfelelő műtárgykörnyezeti elhelyezését, tárolását és bemutatását. A koronázási palástról más vonatkozásban, már az előző szemináriumon is szó volt, ahol E. Nagy Katalin textilrestaurátor, igen színvonalú előadásban számolt be a palást konzerválási és restaurálási munkálatainak eddigi előkészületeiről. Nagy Katalinnal és kollégáival 1978 óta vagyunk folyamatosan munkatársi kapcsolatban. Ugyanezt mondhatom el a Központi Múzeumi Igazgatóság vegyészrestaurátuairól. Akkori munkahelyem a Múzeumi Restaurátor- és Módszertani Központ tevékenysége keretében kezdtem foglalkozni a koronázási palást műtárgykörnyezeti problémáival. Az ezzel kapcsolatos és nem éppen pozitív értelmű észrevételeimet már 1979-ben feljegyzések és szakvélemények formájában jeleztem az illetékeseknek. Feltevéseimet műszeres méréseim eredményei is alátámasztották. Ezek a mérések 1979-84-ben történtek, a látható és nem látható fénysugárzásokra, a hőmérséklet és légnedvességváltozás mérésére terjedtek ki.