Művelődés, 1957 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1957-10-01 / 10. szám
előtt meg kell védeniök a bányászok becsületét. Tudnivaló, hogy a bányászok büszke emberek. Kiválasztották maguk közül a legjobb előadót s az tartott is olyan előadást a bányászatról, annyi mindent mesélt el, olyasmit, amit csak bányász tudhat, hogy öröm volt hallgatni. Meg is hallgatták vagy kétszázan. Az ember általában szereti a maga foglalkozásáról beszélni, ő tudja csak mennyi érdekesség, mennyi lehetőség rejlik benne. Hallgass meg csak két könyvelőt, majd ők elmondják, — akár estig is beszélnek róla, —, milyen izgalmas a könyvelés. Mi azért persze nem könyvelőket állítottunk az emelvényre. Illetve pár nap múlva már senkit sem kellett odaállítani. A bányász után egy vajdahunyadi kohász beszélt a fémolvasztásról. Aztán sorra került az építőmunkás, asztalos, cipőgyári szabász, és nyomdász. Összeültek az egyfoglalkozásúak, és meg voltak sértve, ha nem vettük azonnal sorra őket. Versenyeztek, ki tud érdekesebbet mondani. Mi tagadás, megtörtént egyszer-másszor, hogy az előadó belegabalyodott, akkor hirtelen feltettünk neki egykét kérdést, hogy jó irányba tereljük. Érdekesen szerepelt egy mérnök is, aki a cellulózé-kísérleti intézetben dolgozik, ő olyan izgalmas dolgokkal hozakodott elő a most születő műanyagiparról, hogy a hallgatóság a vacsoracsengőre sem akart megmozdulni. Kiderült tehát, hogy egy ilyen szanatóriumban, „ahol semmit sem lehet kezdeni“, a pompás előadók egész sora rejtőzik. A következő héten megérkezett a külkereskedelmi minisztérium egyik embere, aki nem sokkal azelőtt tért haza egy távolkeleti útról. Kedélyes, jószemű ember volt s előadássorozatot tartott a látottakról. Azontúl már az én kultúrfelelősöm is kezdett „aranyat bányászni“. Elég sok idejét igénybe vette, de valósággal keresztkérdéseknek vetett alá minden újjonnan érkezőt: honnan jött, mi a foglalkozása, mi iránt érdeklődik, mivel szórakozik, stb.. . Talált műkedvelő színészeket, énekeseket, szavalókat. Rendezett szavalóversenyt és vitaestet. A hallgatóság szavazta meg, kié legyen az első díj. Mindez a közismerten rosszkedélyű gyomorbetegek között történt meg. Mit lehet akkor elérni egészséges emberekkel? Végül hadd mondjak el egy kedves esetet. Megérkezik a szanatóriumba egy ismert fővárosi komikus színész, magánéletében zárkózott, rosszkedvű ember. Ekkorra a kultúrfelelős már kitanult firma volt, nem kérte fel szereplésre a színészt, úgyis tudta, hogy visszautasítaná. Csak teste. Elég soká kellett várnia, mert a színész magányos sétákat tett az erdőben, senkivel sem ismerkedett, senkivel sem barátkozott. Egyszer azonban az eső mégis beverte a kultúrterembe. Éppen vége volt az előadásnak, s a közönség oszladozni kezdett. A kultúrfelelős, amikor meglátta a komikust, felugrott az emelvényre. — Kedves közönség! Most meglepetés következik. A nagy színész, — itt megnevezte az illetőt — körünkben tartózkodik. Megkérjük, hogy jöjjön fel az emelvényre, és szerezzen nekünk örömet néhány percig a művészetével. Persze — mondanom sem kell — nagy taps és ováció. Mindenki odanézett. Ennyi idő azonban elegendő volt a színésznek arra, hogy magához térjen és mikor csönd lett, megszólalt. — Kérem, ez tévedés. Én nem vagyok színész, hanem fogtechnikus, a színész bátyja. Igaz, hasonlítok hozzá, s ezért elég gyakran összetévesztenek. — Nem baj, — felelte a kultúrfelelős — mi a színész bátyjára is kiváncsiak vagyunk. A tömegnek nem lehetett ellenállni, valósággal felkényszerítették a művészt a pódiumra, s ekkor ő, aki annyi százszor és ezerszer szerepelt már a közönség előtt, megjátszotta, hogy zavarban van. Persze, mindenki tudta, hogy komédiázásról van szó, végül a színész is belejött — hiszen vérbeli színész volt — s olyan sikert aratott, nagyobbat, mint a plakáttal hirdetett előadásain. — Ezért mondom én — fejezte be a barátom —, hogy mindenüt lehet aranyat találni, csak éppen keresni kell. N. E. Jlireszemkutyák A DÉLI SZÍNJÁTSZÓK legutóbb Csiky Gergely Nagymama című vígjátékot adták elő, Dr. Parádi Kálmán rendezésében. Sikerük arra késztette őket, hogy a darabot más városokban is előadják. Vendégszereplésük alkalmával Erzsébetbánya, Beszterce, Retteg, Bethlen, Zilah és Kolozsvár nézőközönsége gyönyörködött színvonalas előadásukban. Orbán Gizella SZERETIK A KÖNYVET Versenyt indítottak Kolozsváron a Herbák János üzemi könyvtár gyermek olvasói. A versenybe 67-en neveztek be. Régen elveszettnek hitt könyvek kerültek vissza a könyvtárba, számtalan elszakadt könyvet hoztak rendbe szorgalmas kis kezek. Olvasásával, az elszakadt könyvek megjavításával különösen Ádánt László tűnt ki, de Komáromi Sándor is kitett magáért: egymaga 10 ponyvaregényt szedett össze, hogy együttesen „kivonjuk a forgalomból “. Virág Ilona KOSZTOS ENDRE Falusi reggel 56