Művelődés, 2010 (63. évfolyam, 1-12. szám)
2010-04-01 / 4. szám
A magyar népességfejlődés meghatározottsága Múlt, jelen, jövő A dolgozatban azokkal a folyamatokkal foglalkozunk, amelyek lehetővé tették a magyarok önálló népként történő megjelenését és megmaradását, s részletesen bemutatjuk azokat a demográfiai törvényszerűségeket, amelyek a Kárpát-medencében új hazát alapító magyarok és utódaik népességfejlődését meghatározták, fenntartották. Ezzel összefüggésben a demográfiai katasztrófák okozta népességveszteségekkel kapcsolatban szólunk a vándormozgalom, a nem magyar népek magyar népességfejlődésben játszott szerepéről. Elemezzük az I. világháborút követő nagyhatalmi döntések magyar népességfejlődésre gyakorolt hatását, következményeit. Végezetül pedig a Kárpát-medencei magyar népességfejlődés jelenével és jövőjével kapcsolatban fejtjük ki véleményünket. Vándorlás és népességfejlődés Senki számára nem lehet kétséges, hogy a vándormozgalom keretében lejátszódó folyamatok jelentős szerepet játszanak a népességfejlődésben. Ez a szerep - attól függően, hogy a kibocsátó, vagy a befogadó közösségről van-e szó - lehet pozitív vagy negatív. A vándorlás eredményeként ugyanis a kibocsátó közösség létszáma csökken, a befogadóé pedig nő. A vándorlás eredménye azonban nem csupán a népesség létszámát csökkenti vagy növeli, hanem egyéb demográfiai meghatározottságát is módosítja. A nemzetközi vándormozgalom legújabb kori történetének klasszikus folyamataiban, amelyek a 19- század közepétől a 20. század tízes évéig tartottak, döntően a fiatal férfiak vettek részt, melynek következtében nemcsak a befogadó népesség férfi-nő arányát javították, hanem kor szerinti összetételét is fiatalították. E mozgás közvetlen népesedési hatásai mellett a folyamat közvetett hatásaival is számolni kell. Témánk szempontjából a közvetett hatások közül a legfontosabb a vándorló termékenységével függ össze, mivel nemcsak személyével gyarapítja vagy csökkenti az új, illetve a régi közösségéhez tartozók számát, hanem utódaival is növeli, illetve hiányukkal csökkenti. A vándorlás népességfejlődésben játszott szerepével kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy a vándormozgalom két nagy formája: a külső és a belső vándorlás szerepe, hatása jelentős mértékben eltér egymástól. Külső vándorlásnál ugyanis nemcsak a kibocsátó kis közösségben, az adott településen kiváltott közvetlen és közvetett népesedési hatásokat kell figyelembe venni, hanem azokat is, amelyek a tágabb közösségében, az adott ország népességében következnek be. Belső vándorlás esetében pedig, bár a vándorló csökkenti az adott településen élők számát, ennek ellenére mozgása rövid távon nem befolyásolja az adott ország népességének létszámát. Hosszabb távon azonban a belső vándorlás, mivel a magasabb termékenységi mutatóval rendelkező terület elhagyása általában az új lakóhely alacsonyabb termékenységi mintáját követi, nemcsak új népesedési súlypontok létrejöttéhez járul hozzá, hanem a népesség csökkenését előidéző okok egyik eleme, összetevője is lesz. A továbbiakban - a fenti alapvető összefüggések figyelembe vételével - azt vizsgáljuk, hogy a vándormozgalom folyamatainak népesedési következményei milyen szerepet játszottak, játszanak a magyar népességfejlődésben. Népességfejlődésünk múltjából A honfoglalás kori és az azt követő évszázadok magyar népességfejlődését modellszerűen egy kettős, egymást feltételező folyamat határozta meg. E folyamat egyik eleme a magyar nép termékenysége által determinált s a halálozással módosított folyamatos, a magyarok lélekszámát, nem és kor szerinti összetételét alapvetően befolyásoló népességfejlődés. A másik elem pedig a különböző formában megnyilvánuló ún. külső tényező, amely a magyarok termékenységének és halandóságának együttes hatását a hozzájuk asszimilálódott idegenek s utódaik számával módosította, egészítette ki. A második elem nem volt homogén, hanem három alcsoportból állt. Az elsőhöz a hozott, a honfoglalókkal együtt érkező nem magyar népek tartoztak. A második alcsoport az itt talált, a Kárpát-medencében élő nem magyar népek közül rekrutálódott. A harmadikhoz pedig az országba hívott, befogadott, bevándorlók és utódaik közül azok tartoztak, akik az együttélés során magyarrá váltak, a magyarokhoz asszimilálódtak. A magyarok termékenységét tehát az ország területén élő magyarokhoz asszimilálódott más népek és leszármazottjaik, valamint a magyarokhoz asszimilálódott bevándorlók, és leszármazottjaik termékenysége folyamatosan kiegészítette. Ezt, vagyis a nem magyar népek magyar népességfejlődésben játszott pótlólagos szerepét a hazai demográfiai folyamatok meghatározó törvényszerűségének tekintjük. A történeti demográfiai kutatások eredményeként ismert, hogy az államalapítás idejére a honfoglalókkal érkező nem magyar népelemek (és utódaik)