Művészet, 1967 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1967 / 4. szám
Szerelmesek). Totalitás-igénye tehát nem sokféleséget jelent, hanem mélységet, a legbensőbb és közös lényeg megragadásának szándékát. Művészetének fő értéke az a humánus tartalom, mely minden egyes képén megnyilatkozik, s egységet teremt a különböző technikával készült művek között. A humanitás vezetheti tovább most bontakozó pályáján, új keresések és rátalálások Ember Ildikó Képzőművészeti Főiskolások kiállítása Vásárhelyen Hódmezővásárhely értékes képzőművészeti múltját évenként ismétlődő, lassan szintén hagyománnyá érlelődő esemény gazdagítja. A Képzőművészeti Főiskola hallgatóinak nyári művésztelepi gyakorlata. A rajztömbbel, vagy festő állvánnyal megjelenő művésznövendékeket Tabán, Tarján, Susán városrészek kis öreg házainak lakói és a mártélyi Tisza-part üdülői egyaránt ismerősökként fogadják. Több, mint egy évtizede — múlt évben pontosan tizenharmadszor — jelentek meg már itt a főiskolások mesterük, Szabó Iván főiskolai tanár vezetésével. Ittlétükkel azonban nemcsak a városképet színesítik és élénkítik, hanem a Tornyai János Múzeum kiállításainak sorát is gazdagítják. Az itt töltött egy hónap alatt készült vázlataik javából, művésztelepi gyakorlatuk eredményeiből később kiállítást rendeztek. A kiállítás — tömören jellemezve — érdekes, friss, eleven volt. Sőt, bár nem elsődlegesen esztétikai jelentésű, mégis az izgalmas jelző használata is indokolt. Izgalma és érdekessége az ötletek frissességéből, a formálás érezhető öröméből, vagy olykor éppen ellenkezőleg az anyaggal folytatott küzdelem nehézségének őszinte megmutatásából fakadt. A kiállítás megközelítően fele arányban plasztikai műveket — érthetően elsősorban terrakottát — és grafikát — különböző technikájú rajzot — foglalt magában. Azt szinte felesleges megemlítenünk, hiszen az ideérkezés céljából és a feladatból logikusan következik, hogy a vásárhelyi ember és a vásárhelyi táj szólt hozzánk a kiállító termek faláról. A kiállítás részletesebb ismertetésére sajnos nincs hely, néhány alkotóra azonban mégis fel kell hívnunk a figyelmet, így szólni kell Rátonyi József karakterisztikusan és érzékletesen mintázott négy portréjáról, Götz János tematikai merészségéről és formálásának igényességéről (szokásostól eltérő mozgású lovas kompozíció, labdával játszó figura stb.), de feltétlenül ide kívánkoznak még Lisztes István belső erőtől feszülő, kisméretük ellenére is monumentális egész alakos figurái és nyugodtabb, érzelgősség mentes lirájú két alakos kompozíciója is. A grafikai anyagból Sáros András öreg deszkára felvitt portréja és ötletes, gazdag asszociációval, montázsszerűen szerkesztett városképe, Szemethy Imre szintén bonyolultabb — de a realizmus határán belül maradó — gondolatébresztő művei és Kócsy Iringó egyszerű eszközökkel, néhány vonallal megoldott portréi szintén a tárlat kvalitásos művei közé tartoznak. Végezetül, a kiállítás történetéhez tartozik még két esemény is. Az egyik annak a már több éves kapcsolatnak a folytatása, amelynek eredményeként a főiskolások minden évben a nagy múltú helyi Bethlen Gábor Gimnáziumnak elkészítik és oda ajándékozzák egy-egy kiváló tanár gipszreliefjét. Bodnár Bertalan, Futó Mihály után ez alkalommal Lisztes István Imre Sándorról, a múlt század vége jeles nyelvészéről készített domborművet adta át az intézménynek. Az említett főiskolások közül Rátonyi József Kazinczy Ferenc portréjával csatlakozott ahhoz a helyi művészek által elindított mozgalomhoz, amely a városképet művészi utcatáblákkal (kerámia, ólom, kő, lemezdomborítás stb.) kívánja gazdagítani. d.j. KIÁLLÍTÁSOK 1967. március—áprilisban BUDAPEST Csók István Galéria: Hegyi György festő (2. 17—3. 5); Dombrovszky László festő (3. 31—4. 16); Bódy Irén textiltervező (4. 21 — 57)Derkovits Terem: Felsmann Tamás festő (2.25—3. 12); Tobisch Ilona festő (3. 18—4. 2); Zickelbach László festő (4. 15—4. 30). Dürer Terem: Szász Endre grafikus (4. 26—5. 10). Eötvös József kollégium: Kasza Sipos László festő és Csikszentmihályi Róbert szobrász (3. 15-3- 29). Ernst Múzeum: Holló László festő retrospektív kiállítása (2. 25 — 3. 19). Rubletzky Géza szobrász (3. 24—4. 16); Németh József festő (3. 25—4. 16). Fényes Adolf Terem: Kassák Lajos képarchitektúrái (3. 3 — 3. 25); Arató János festő (3. 31—4. 23); Szűcs János festő és grafikus (4. 28 — 5. 21). Frankel Leó Művelődési Otthon: Tallós Ilona festő (3. 5—3. 16). Hazafias Népfront I. ker. bizottsága: Tavaszy Noémi festő (3. 21—4. 4). Hazafias Népfront II. ker. bizottsága: Kerületi képzőművészek kiállítása (3. 15—4. 27). Hazafias Népfront XI. ker. bizottsága: Nő a képzőművészetben (3. 8 — 3. 16). Iparművészeti Múzeum: Szlávics László ötvös (2. 24—4. 23); Húsvéti hímes tojás (3.18—4. 4); A múzeum legszebb falkárpitjai (3. 18). Könyvklub (Szinyei Terem): Somogyi Soma László grafikus (3. 1—3. 20). Kulturális Kapcsolatok Intézete: Varga Imre szobrász (2. 17 — 3. 12); Giuseppe Bolzani svájci festő (3. 17 — 4. 4); Illés Árpád festő (4. 7-4. 23). Lengyel Kultúra: Butenko — Kazmierczyk festő (3. 10—27). Magyar Nemzeti Galéria: Börzsönyi Ferenc festő emlékkiállítása (1. 21 —3. 12); Ma-M. Kemény Judit: Zümmögő fák Arbres duchotants - Illyssapue depeebe- gyár festők Itáliában (3. 25-5.21); Bíró Mihály emlékkiállítása (5. 12). Május 1. Filmszínház: Ferenczy Béni grafikái (3. 15—4. 2). Mednyánszky Terem: Gyémánt László festő (4. 15-4. 29). Műcsarnok: Mai finn képzőművészet (3- 3 — 3.16). Martirosz Szárján örmény festő (3. 18 — 4. 16.) Picasso grafikái (4. 8 — 5. 7)Műcsarnok kamaraterem: Rácz András festő (2. 10—3. 5); Ficzere László festő (3. 10—4. 4); Marton László szobrász (4. 8—4. 30). Pedagógusok Szakszervezete, Fáklya Klub: Litkey György festő (3. 10—3. 24); Ebergényi Amadil festő (4. 14—4. 29). Petőfi Irodalmi Múzeum: Babits Mihály legszebb verseinek illusztrációi (1966. 12. 17)Rákospalotai Múzeum: Mohácsi Ferenc festő (4. 30-5. 14). Szépművészeti Múzeum: Műhelytitkok, hamisítványok (1966. 12. 17-1967. 3. 27); Bruegheltől Rembrandtig — rajzkiállítás (2. II—); Ismeretlen mesterművek (4.15—). BÉKÉSCSABA Munkácsy Mihály Múzeum: X. Alföldi Tárlat (4. 4—)• DEBRECEN Déri Múzeum: Gallé Tibor festő emlékkiállítása (4. 2—). 47