Lyka Károly szerk.: Művészet 3. évfolyam (Budapest, 1904)
5. szám - Diner-Dénes József: A Ledérer-gyűjtemény
archaistától is kölcsönkért valamit. A szakállas szentek arctipusa és mintázása Jacopo Palmának egészen enyhe és futólagos behatására is utal. Bizony Santa Croce is, mint korának akárhány kisebb mestere, eklektikus volt. Jellemzi ezt a festőt a nagyon világos, csaknem üveges színezés, azonfelül az apró, gömbölyű fák, amelyekkel képein találkozunk. A deszkára festett kép Heinrich Theodor Höch müncheni gyűjteményéből való. Veronai eredetű a gyűjtemény két nagyon szép képe. Az egyik Juditot ábrázolja. A berlini Schönlang-féle gyűjteményből való, ahol Bayersdorfer tanár megvizsgálta s Paolo Maranda, köznéven Cavazzola veronai festő munkájának ismerte fel. Ezt a meghatározást Bode és újabban, budapesti tartózkodása alkalmával Venturi is megerősítette. A kép később Bambergbe került a Buchner-féle gyűjteménybe, ahonnan Ledererhez jutott. A test aranyos zománcán, a széles ecsethúzásokon, a sötét s meleg színharmónián megérzik Tiziano hatása, azonkívül az arc típusa, mint a gyűjtő finoman megjegyzi, nem esik távol Callisto da Lodi modorától, ami arra mutatna, hogy ez a kép Cavazzola kései idejéből való, amit a kép pompás kivitele is megerősíteni látszik. Veronai a „Madonna a gyermek Jézussal" is. Ez Giovanni Francesco Caroto munkája s a kasseli Habichgyűjtenényből való. L. Mont annak idején az Eastlake-féle árverésen szerezte meg s erre a képre hivatkozik egy helyen Lermolieff is a „Studienüber Italienische Maierei" című művében. Finom és bájos kései műve ez Carotonak, mégis a rajz és szín akadémikus korrektsége s a Madonna semmitmondó pózja máris SZENT KATALIN ELJEGYZÉSE GIROLAMO DA SANTA CROCE FESTMÉNYE A LEDERER-GYŰJTEMÉNYBŐL