Bokros Birman Dezső szobrászművész gyűjteményes kiállítása (Műcsarnok, Budapest, 1957)
MILYEN ÚJSZÁAKOK gyarapítják életművét legutóbbi, 1954-es kiállítás óta ? MEDNYÁNSZKY, 1954, gipsz, 37 cm. Bokros Birman Dezső ÖNPORTRÉ, 1955, patinázott gipsz, 46 cm. Bokros Birman Dezső VETKŐZŐ NŐ I., 1955, bronz, 35 cm. Bokros Birman Dezső VETKŐZŐ NŐ 11., 1955, bronz, 25 cm. Bokros Birman Dezső HALÁSZFIÚ, 1955, bron, 38 cm. Bokros Birman Dezső LEÁNYKA FEJ, 1956, terrakotta, 24 cm. Bokros Birman Dezső DEMOSZTENÉSZ, 1957, patinázott gipsz, 23 cm. Bokros Birman Dezső CICA I., 1957, plasztelin, 10 cm. Bokros Birman Dezső Van két 1954-ben nem szerepelt szobra, amely páratlan a maga nemében a magyar művészetben, de az európai művészettörténetben sem találnának párt maguknak egymáson és önmagukon kívül. Egymáson, mert két szobor, önmagukon, mert két-két figura. TEKNŐSBÉKÁS NŐ ÉS ULYSSES a két szobor címe. A plasztikus művészet, amely pedig oly gyakran kíván az erotika erejével hatni, magasabbrendű, vagy nagyon sokszor és sikeresen olcsó eszközökkel, talán még sohasem tudta ilyen harmonikus egységbe olvasztani a szekszuális szimbolizmust, az emberábrázoló expresszivitást és a szigorúan szobrászi megfogalmazásmódot. Az ősművészetben, a primitív népek művészetében jutott csak e program ilyen tökélyre, de Bokros érdeme, hogy e visszahozhatatlan művészet stílusait nem plagizálja (mint 30—40 évvel ezelőtt divatos volt), hanem a kor és a saját nyelvén beszél. Az egyiken egy érett asszonyi test incselkedik egy kicsiny jószággal, amit a teknősbéka szimbolizál ; a másik, az Ulysses tulajdonképpen egy regényrészletet illusztrál: a múzeumlátogató átdugja a karját az antik szobrászat mesterművének lábai között, vajon lyukas-e? De nem ez a szobor igazi mondanivalója, hanem az, amit valójában ábrázol, a cilinderes férfi, aki menedéket keresve beletapasztja magát az asszonyi testbe, ebbe az ökölnyi nagysága ellenére is monumentálisnak tűnő torzóba. AZ IDŐSÖDŐ BÜKKOS művészetének újabb kulminációs foka ez a két szobor, amely a fiatalkori, egyiptomias korszak magaslatát éri el újra. Az ezután következő nagyszerű kis alkotások ide és a Kalapos Önportré periódusára tekintenek vissza. Azért nőtt olyan horihorgasra a Mednyánszkyról elnevezett kis figura, hogy ezeket láthassa, ezért ágaskodik úgy a legutóbbi napokban készült csodálatos kis Demosztenész. A Vetkőző nők ezért bújnak ki olyan igyekezettel fejüket borító ruhájukból, amely vakságot okoz, fullaszt, mert látni akarnak. A beburkolt fejű vetkőző nő olyan, mint valami furcsa ölni, vagy talán meghalni készülő állat, de talán sikerül kibontakozni a kötelékeiből és akkor felegyenesedhet, ragyogó, messzibe néző asszony lesz újra. Vagy leheveredhet és élvezheti életét, mint a mester ujjai között nap, mint nap életrekelő, hempergő kismacskák. Tehel Péter A KIÁLLÍTÁS BOKROS BIRMAN HATVAN RAJZÁT IS BEMUTATJA E. k. : Luzsicza Lajos. — Kossuth Nyomda, Budapest. F. v. : Lengyel Lajos, igazgató. D O N Q U I J O T E tarkójára tolt kalappal odaáll a kiállítóhelyiség közepére és maga köré gyűjti társait: ki arasznyi nagyságú csak, ki nagyobb. Üres kabátujját lobogtatva, határozott lépéssel vág neki a világnak a Rokkant katona, fejét fölfúrja a levegőbe a Napba néző. Itt-ott ketten húzódnak össze: térdeplő anya vonja magához gyermekét, vagy testvérek állnak egymás mellé. Érzéseikről, fájdalmukról, némán is sokat mondó fejek ülnek fel a posztamensekre: messzire tekint a fiatal Bokros kalappal a fején, szigorúan, határozott, tükörsima felületekkel határolódva el a tértől (idáig tartok én, egy milliméterrel sem tovább, éles határaimon túl a mindenség), mintha egyiptomi szobrász mintázta volna évezredekkel ezelőtt. Kíváncsian tekint ki szemüvege mögül egy-egy idősebb férfi bronzba öntött feje, az érc máig is őrzi a szürke sárba életet nyomkodó ujjak nyomát. Bokros Birman Dezső szobrai gyűltek össze ismét kiállításon. A budapesti tárlatlátogató közönség jól ismeri őket. Hányadik kiállítása ez Bokros mesternek? VOLT MÁR VAGY HARMINC Első kiállításom 1918-ban — vagy inkább 1914-ben — a Váci utcai Fónagy-féle Belvedere Galériában volt KOSSUTH-DÍJAS SZOBRÁSZMŰVÉSZ GYŰJTEMÉNYES KIÁLLÍTÁSA A MŰCSARNOKBAN -BUDAPEST, HŐSÖK TERE - 1957 AUGUSZTUS 17-SZEPTEMBER 8 Schönberger Armand festővel együtt. Thomas Mann is megnézte, tehetségesnek tartott, különösen portrészobraim vizualitását dicsérte. Még sok kiváló dolgot fogok csinálni — jósolta. A húszas-harmincas években egy B O K R O S B I R MAN D E Z S Ő