Szovjet Művészettörténet XV. (Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1960)

E. Apresz.janu. 7.1. Lenin az alkotás szabadságáról. /Iszkusztvo 1960. 3 szám 7-1­ old./ Az igazi kérdés, ami a szemé­­­lyiség társadalmi tevékenysé­gének értékelésénél felmerül az, hogy milyen körülmények között van biztosítva a siker ezen tevékenység részére? V.I. Lenin művei I. kötet 142. old. Aligha találunk olyan területet a társadalmi tudo­mányokban, ahol az enciklopédikusan gazdag lenini gondolat nem hagyott volna mély nyomot, s ahol még ma is ne éreznénk rendkívü­li befolyását az illető tudományágban. Nem kivétel ez alól az esz­tétika területe sem. A művészet elméletének fejlődésére elsőrendű jelentősége van a lenini irodalmi filozófia hagyatéknak, amely hoz­zányúl a művészi alkotás legfontosabb problémáihoz is. Ezekhez tar­tozik az olyan érdekes, bonyolult, s ezideig még nem megfelően ki­dolgozott esztétikai probléma, mint az alkotás szabadsága. Az alkotás szabadságának kérdése az utóbbi időkben vált különösen aktuálissá, amikor ez a probléma úgy idehaza, mint külföldön a teoretikusok figyelmét rendkívüli módon felkeltette. Ez nem véletlennek és nem az egyes kutatók szeszélyének, hanem tör­vényszerű jelenségnek mondható, amely az esztétikai tudománynak a művészi gyakorlattal, s a társadalom életének a politikával és ide­ológiával való elszakíthatatlan kapcsolatával függ össze. A kommunista és marxista munkáspártok engesztelhe­tetlen harcot vívnak a polgári ideológiával és a revizionizmussal. Ez a harc eljutott az esztétika területére is. Jellemző, hogy a legélesebb viták tárgyai éppen azok a problémák lettek, amelyekben a legszorosabban egybefonódik a politika, az ideológia és az esztéti­ka: a művészet pártszerűsége, a művészet helye a társadalmi életben, a világnézet szerepe a művészi munkában, a módszer problémája, az alkotás szabadságának lényege stb. stb... Ellenségeink a szocialis­ta művészet alapvető princípiumait, a pártszerűséget, népiességet, realizmust támadják az alkotás szabadságáról szóló demagógikus beszédek kíséretében. Az "abszolút" szabadság jelszava alatt egye­sültek a kapitalizmus nyílt védelmezői a revizionistákkal. Az al­kotás szabadságának tipikus burzsoá módon való szembeállítása a kommunista pártszerűséggel, a revizionistáknak is az esztétikáról vallott kedvelt felfogása lett. Elferdítve a tényeket, azt han­goztatják, hogy a Szovjetunióban és a szocialista tábor országai­ban nincs alkotási szabadság. Ugyanakkor azt állítják, hogy a pol­gári társadalomban megvan a művész "teljes" szabadsága.

Next