Cseh István emlékkiállítás (Cegléd, 1976)
A főiskolán első mesterétől Burghardt Rezsőtől a természetlátás finomságát, a látott világ minél tökéletesebb ábrázolásának gondolatát tanulta. A háború után — Kmetty János tanársegédjeként — érdeklődése a világos képszerkezet, egyszerűen tagolt kompozíció felé fordult, ez irányította a kép minél tömörebb, zártabb megfogalmazásához. Műegyetemi tevékenysége során bontakoztak ki festészetének sajátosságai. Az ábrázolt tárgyakban valami láthatatlan erő jelenlétét érezzük. Valósághű ábrázolásai valami megfoghatatlan hatást sugároznak, azt sejtetik, hogy a tárgyak csak felszínei a létrehozó anyagnak. Cseh István, az örökké kutató, távlatokat kereső művészek közé tartozott. Önkifejezési formájának keresése közben bátran választotta a számára legmegfelelőbbet aszerint, hogy az élet, az emberek, a táj, vagy képzelete milyen kérdést állított elébe. Festészetében fellelhető a táj és a tárgyak jelenségszerű, festői rögzítésétől a szerkezet és a festőiség egybehangolását kereső törekvésig minden árnyalat. Művészetének mindenkori jellemzője az egyszerűsítés szándéka. Ez a szándék vezette el ahhoz, hogy a szerkezeti felépítést helyezze a mondanivaló középpontjába, a konstrukció és a szín egysége képezze legfőbb problémáját. Képeinek felületi megmukálási módja, a széles, lendületes ecsetkezelés, ebben a törekvésében technikai segítséget nyújtott számára. Pedagógus-művész lévén, komoly festői munkásságával bizonyságot tett arról, hogy a felelősségteljes tanári munka nem teszi lehetetlenné a művészi tevékenységet. Kocsis Gyula