Czinke Ferenc (Csók István Galéria, Grafikai Terme, Budapest, 1977)
Kortárs képzőművészetünk eredményeiről szólva, szinte már megszokottan visszatérő fordulat mai grafikánk dicsérete. Való igaz, az elmúlt két évtizedben a közönség felfigyelt a grafika előretörésére, s e műfaj alkotói határainkon túl is jelentős sikereket értek el. Az egymás mellett élő és dolgozó alkotó generációk különböző utakon indulva újították meg a grafika nyelvezetét, s emelték magasra tartalom tekintetében is a követelményeket. Czinke Ferenc egyike azoknak az alkotóknak, akik megnyitói és tartalmas művelői annak a — a grafika új színnel való gazdagodását eredményező — törekvésnek, amely forrásként a leggazdagabb példához, a népművészethez fordult. Természetesen nem formajegyeket kölcsönző szándékról van szó, hanem a művészi magatartásban, az alkotótevékenység sarkalatos pontját jelentő morális és társadalmi elkötelezettségben élő népművészeti kötődésről. A mai világunkról, mindennapjainkról szóló lapokon is nyomon követhetjük az indíttatás jegyeit, az organikus képépítő logikát, a részletekben is az egészről szólni tudás képességét , amely egészségesen panteisztikus szemlélettel párosulva szól földről, növényekről, vizekről, s a legfontosabb embert idéző gondolatokról: múló idő, szabadságszeretet, szerelem, öröm, fájdalom, félelem. De Czinke Ferenc lapjain képes az ember apró villanásait is megidézni, s a gyarlóságában is páratlan mivoltát hangsúlyozva az embert a legmagasabb szférába emelni, s mindenekfeletti méltóságát tisztelet követelően bemutatni. Az alkotópálya fundamentuma tehát tagadhatatlanul a népművészet vizuális rendjének esztétikai törvénye. De a már két évtizede városban élő művész munkásságában nemél idegenül az urbanizáció közeltelepítő, emberi kapcsolatokban új vonásokat teremtő világa sem. A városi forgatag, az új vizuális közeg nem félnivaló, hanem ismert és közlést indító élmény, amelyben főszereplő a teremtő ember. A töretlen mában élés, s a hagyományok értő ápolása teremt egységet, s a történelmi próbákon emberileg is gazdagodó művész így válik társadalmunk életének szószólójává, aktív jobbra és szebbre törekvő alakító részesévé. S hiszünk alkotásainak, mert magas színvonalú mesterségbeli tudás teremt hitelt a művekben közvetített mondanivalóhoz. BERECZKY LÓRÁND A KÉPCSARNOK MEGHÍVJA ÖNT CZINKE FERENC MUNKÁCSY- ÉS SZOTi- DÍJAS, ÉRDEMES MŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁNAK ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSÁRA 1977. AUGUSZTUS 11-ÉN, CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN FÉL 6 ÓRÁRA A CSÓK ISTVÁN GALÉRIA GRAFIKAI TERMÉBE (BUDAPEST, V. VÁCI UTCA 25.) A KIÁLLÍTÁST BERECZKY LÓRÁND MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ NYITJA MEG. MEGTEKINTHETŐ 1977. AUGUSZTUS 25-IG. HÉTKÖZNAP 9,30— 18, SZOMBATON 9—14 ÓRÁIG.