Tervezők a Gyermekekért (Fővárosi Tanács Óbuda Galéria, Budapest, 1979)
Olyan társadalmi-közművelődési programra - a tömegkommunikáció, könyvkiadás, kritika stb. olyan támogatására - van szükség, amely számol az emberekben általában ieglevő esztétikai érzékenységgel és azzal a lehetőséggel, hogy - mint a hagyományos népi kultúra virágzása idején - az alkotó ember személyiségére szabott környezetet, lakást és öltözködést, játék- és tárgykultúrát teremtsen magának, illetve az ipari termelés által sorozatban készített darabokat saját tehetsége és igénye szerint egészítse ki. Nem a divat majmolására, dísztárgyakat gyártó „barkács-emberek” eszményítésére, tehát egyfajta pótcselekvés idealizálására gondolunk, inkább olyan alkotó emberek kinevelésére, akik nem elégszenek meg a felszínnel, bizonyos stiláris jegyekkel, hanem hagyományban és modern törekvésekben, műveltségben és saját képességük megítélésében eligazodnak, ember és környezet viszonyát képesek újra alkotni. Ennek a társadalmi méretű programnak a végrehajtásához követhető példákra és segítő kezekre is szükség van. Mai környezetünk, tárgy- és öltözködéskultúránk kialakításában óriási szerepe lehet a modern képző- és iparművészet experimentális törekvéseinek, valamint archaikus népi kultúránk szellemi serkentő erejének. Tárgyi hagyományainkban jelen van a folytonosság és a megújulás lehetősége. Évszázados törvényei ösztönzést adnak a kor szellemét, emberének igényét megvalósító alkotások születéséhez is. Bánszky Pál