VI. Balatoni Kisgrafikai Biennálé (Tihany, 1981)
Hatodszor tárja a közönség elé legújabb termését a hazai kisgrafika, ez az egyre kedveltebb, egyre szélesebb körben népszerű művészeti ág. Lehet-e külön művészeti ágnak nevezni a kisgrafikát, hiszen szerves része a nagymúltú grafika-művészet egészének, amelynek dinamikus fejlődése az utóbbi évtizedekben bámulatba ejti a műértőket? A kisgrafikának mégis vannak sajátos vonásai is. Megnevezése nemcsak egyszerűen kisméretű grafikát jelent. Meg kell látnunk, hogy míg formai jegyeiben felzárkózik a képgrafika eredményei mellé, sajátos jellemző vonása: kis területen sokat mondani, s ez a feladat a világ egyre elmélyültebb szemléletére, saját gondolatvilágával egyre szigorúbb szembenézésre kényszeríti a művészt. Tematikáját néha maga a műfaj is befolyásolja. A kisgrafika nagyon sokrétű művészeti ág, fajtái között elterjedt az exlibris és az emléklap. Kiállításunkon "ezek is"Bőve s szerepelnek és meggyőződhetünk róla, hogy éppen ezeken a sajátos kisgrafikákon mérhetjük le leginkább az utóbbi évek fejlődését. Csak a teljesség kedvéért említem itt meg, hogy az autonóm műalkotás területére sorolható kisgrafikai lapok mellett virágzik ennek alkalmazott művészeti fajtája is, ennek termékei azonban más kiállításokon szerepelnek. Kiállításunkon a művészi tartalmú és mondanivalójú, nagyrészben a hagyományos, ún. „nemes" technikákkal készült, eredeti alkotásnak minősülő lapok kaptak helyet. Milyen képet kapunk itt a hazai kisgrafika legújabb fejlődéséről? Hazánkban egyre több művész fordul efelé az ágazat felé, ennek következtében egyre nagyobb a változatosság. Ismeretes, hogy növekszik a kisgrafika különböző ágai gyűjtőinek száma is, hiszen ezek az aránylag könnyen elérhető művek sorába tartoznak. A szakirodalom is fokozódó figyelemmel kíséri a kisgrafikát. Fejlődésének különösen nagy lendületet adtak a kétévenként megrendezett kiállítások. Ezek kezdeményezői között a keszthelyi Balatoni Múzeum jár az élen. A múzeum a hatvanas években határozta el, hogy kisgrafikai gyűjteményt állít fel, s ez olyan szépen gyarapodott, hogy 1971-ben már megnyílhatott az Első Balatoni Kisgrafikai Kiállítás. Ennek a kiállításnak központi témája a Balaton volt. 1973-ban már több kulturális szerv kapcsolódott a kiállítás szervezésébe és a tematika kibővült. Említsük itt meg, hogy Soó Rezső akadémikus professzor, a kiváló kisgrafika-gyűjtő 18000 darabból álló ajándéka is nagy lendületet adott a gyűjtésnek. A biennále-kiállítások azonban egyre inkább a legújabb alkotások bemutatását vették tervbe és ebben a tekintetben egyre gazdagabbak lettek, egyre több eredményt hoztak. Jelen kiállításunk már a hatodik a sorban. Az érdeklődők, mint minden alkalommal, ezúttal is türelmetlenül várták az ismert művészek újabb műveinek bemutatását és talán méginkább: a kisgrafika új, fiatal művelőinek feltűnését. A hatodik kisgrafikai biennále több tekintetben hozott új eredményt, közel 200 kiállított lapjával, amelyeket igényes és lelkiismeretes zsűri válogatott ki a beküldött művek nagy tömegéből. Az említett hagyományos technikák (fametszet, rézmetszet, rézkarc stb.) mellett hangsúlyt kaptak az újabb technikák is (linóleummetszet, különböző fémmetszetek, szerigráfia) és ofszetnyomású lapokat is látunk. Van, aki úgy véli, hogy a grafika egyszínű művészet, meg kellene néznie ezt a kiállítást. Sok a színes lap és a színek optimista ujjongásából, más esetben végtelenül finom harmóniájából arról fog meggyőződni, hogy a fellendülő kisgrafika megtalálja a színben is a saját hangját. De jelentős lesz a biennálék történetében ez a hatodik, annál a vonásánál fogva is, hogy a szereplő, új művészeti vonásokkal jelentkező, régebben ismert művészek mellett milyen nagy számban szerepelnek a bátor, önálló hangú, egyéni felfogású és kezdeményező fiatalok, éspedig nemcsak Budapestről, hanem az ország számos városából, azt az ígéretet nyújtva, hogy a hazai kisgrafika tovább halad a fejlődés útján és talán új területi gócai is jönnek létre az országban. A kiállítás változatos, sokszínű, de mégis egységes, különösen az egyéni látásmódok és a tartalmi elmélyülés teszik azzá. A kisgrafika bensőséges műfaj, ember szól benne emberhez és gyakran jut benne érvényre a szimbólum, a jelkép. Szinte minden lapnál meg kell állni, elgondolkozni és új megismerések tudatával meggazdagodva tovább menni. A kiállítás minden művészét felsorolni lehetetlen, egyeseket kiemelni is nehéz, hiszen tömör a mezőny. Mégis említsünk meg itt is néhány jellegzetes lapot. Stettner Béla Munkácsy-díjas grafikusművész, Érdemes művész művein a művészt új oldaláról ismerjük meg, új kifejezésmód jelentkezik alkotásain (Öböl, Parti emberek, Gyökerek stb.). Régi ismerősünk Perei Zoltán is. Kiállításunkon ötletes, tartalmas és dekoratív fametszetei tűnnek fel, pl. a Madár és a mézeskalácsminták hatása alatt készült lapjai, vagy a régi portrék emlékképei alapján, de modern felfogásban készült arcképek. Kemény rajzú fametszet és kemény jelkép az Akrobata. Soká fogunk emlékezni a Grimm testvérek portréjára is. Szemethy Imre rézkarca, a Bádogos, a modern grafika számos eredményét sűríti magába, szinte a kiállítás jellemző emblémája lehetne. Láng Rudolf egyéni grafikai világába enged bepillantást látomásszerű Erkély-ével, szuggesztív Tigris-ével, Poe: A holló, finom „átköltés”-ével. Több művészt ihlettek alkotásokra a kultúra nagyjai, elsősorban Bartók Béla. Ilyen pl. Sulyok Gabriella (Mikrokozmosz, Nokturno), vagy Vén Zoltán. In memóriam Bartók, A fából faragott királyfi. Ilyen László Anna: Goldmark Károly emlékét felidéző lapja. Megrendítő emléklap Varsányi Pál Soó Rezső-portréja. Alumíniummetszet technikával készült ez a szeretetet, tiszteletet sugárzó arckép. Bánsági András linóleummetszeteken örökítette meg Kós Károly és Nagy Balogh János arcképeit, erőteljes vonásokkal állítva nekik emléket. De a természet világa is hatott a művészekre, példa erre Bognár Zoltán markáns linóleummetszete, vagy Szabó László Virág című rézmetszete. Hatásos és hangulatos Lengyel András ofszetnyomással készült ábrázolása is: Felhők. Művészi megfogalmazást nyer Rátkai György szerigráfia-exlibrisén egy nyomdai gép. Egyszerű megoldásukban is jó grafikák a Póka-Meskó pár ötletesen komponált exlibrisei. A sort még soká lehetne folytatni. Az itt nem említettek közül is számos lap fog meglepetést jelenteni a látogatónak, hiszen egy, a fejlődés lendületében alkotó művészeti ág őszinte lelkesedéssel, ügyszeretettel, az újítás örömében készült műveit látja. WEINER PIROSKA tudományos kutató Iparművészeti Múzeum