Balla Margit kiállítása (Dorottya utcai kiállítóterem, Budapest, 1981)
HERMAFRODITÉ SZÜLETÉSE, szobor, 1979. DIE GEBURT DER HERMAFRODITÉ, sculptur, GERRIT DOU ABLAKÁBAN, olajfestmény, 1981. IM FENSTER VOM GERRIT DOU, Ölgemälde Balla Margit az Iparművészeti Főiskola tipografikai szakán végzett, másodéves volt csak, amikor — 1972-ben — szerepelt már az előkelő Varsói Plakátbiennálén, a budapestiek ismerhetik remek filmplakátjait a házfalakról. Egyre terebélyesebb lett azonban, igen hamar, Balla képzőművészeti munkássága is, a művészszövetség a „képgrafikus” szakosztályába vette föl. Ezen a kiállításon, mindössze a Ballaplakáttal és a Balla-katalógus tervvel tett hitet az alkalmazott grafika mellett, az anyag itt és most más. Balla Margit — látnivaló katalógusunk adatközlő részében — számos tárlatot rendezett már külföldön, de idehaza is, ez a Dorottya utcai, ha nem is első, de a legteljesebb bemutatkozása. Festői alkatú grafikus Balla Margit, már főiskolás korában, vizsgafeladatként tördelte Szerb Antal egyik korai novelláját, s illusztrálta saját akvatinta karcaival. Karcolótűje biztosan szalad, rajztudása boszorkányos, magától értetődőnek érezzük lapjain a bravúrt, mindennapos dolognak. Rajta aprólékos, mint a régieké, fáradtságot nem ismer ez a művész, a szereplői figurák elsősorban, emberek és majdnem mindig állatok is meg az ugyancsak élővilágba tartozó növények. Rekvizitumait az építészet és a fafaragás elemeivel bővíti máskor. Stílusát meghatározza alighanem, hogy ötvösnek készült — mint annyi reneszánsz festő —, őse a két elő-szürrealista Bosch és Arcimboldo, művészeti magatartásában megtaláljuk a biedermeiert perszifláló — bidermeier előtti hódolatot, az idézőjelbe tett romantikát, karöltve a valódi romantikával. Mindezt a szecesszióval, s ezáltal a Távol-Kelet művészetétől öröklött formavilággal árnyalja. A rézkarcait újabban színezi is, saját kezével, technikájával máris más tartalmat adva nekik. Kézírásával is gazdagítja lapjait, amikor külön lemezről nyomja alájuk a szövegrészt, feszesen fogalmazott képcímeinek — szinte autochton — prózáját. A Balla-féle törpe szobrok építőkövei objet trouvék, talált tárgyak: kagyló, madártoll, virágszirom, műtárgyhulladék stb. Ezekben az idolokban ugyanazt a törekvést érzem, mint a rézkarcaiban. Sőt, ez a fajta plasztika Balla Margit tiszta, egyenes ars poeticája. Azt is mondtam róla az előbb, hogy festői grafikus. A kiállításon bemutatkozik a festőművész Balla is, a rajzos alkatú festő. Ugyanolyan határozott tartással, mint a más, általa kedvelt műfajokban. Mert ő mindig ugyanazt állítja, mert mindig a saját nyelvén beszél. Nyelvezete hol nyílt, hol meg éppen enigmatikus. Balla Margit mindig játékos, lírai alaptermészetét nem is palástolja, iróniája szelíd, humora csaknem rejtett. Képi fogalmazása, végül is világos. Végtelen bőségben, ezerarcú változatban illeszt egymás mellé idegen elemeket, mert nemcsak a plasztikáin él az assemblage módszerével. Az idegen elemek halmazát, s e részletek gyökeres ellentéteit — ebben újító ő — áthidalja, s mégiscsak valóságos alakokra, formákra, motívumokra vezet vissza mindent. Hogy a véletlenszerűen kazlazott momentumok összegezésével megteremtse a saját valóságát, őszintén. FRANK JÁNOS A borítón: TISZTA BÚZÁT SZEMEZGET A VADGALAMB, ceruza, 1981. Umschlag: REINEN WEIZEN PICKT DIE TAUBE, Bleistiftzeichnung Hátlapon: A BÉKE ANGYALA Őrködik felettünk (részlet) Rückseite: DER FRIEDENS ENGEL WACHT ÜBER UNS (Detail)