Gedő Ilka festőművész (Dorottya utcai kiállítóterem, Budapest, 1982)
Gedő Ilka nem tartozik a közismert festők közé, noha közel negyvenéves művészi múlt van már mögötte. Fiatal korának útkeresését, vívódásait, lázadását, élményeit és buktatóit közvetlenül nem ismerjük. Nemzedékének determinált sorsa, a „lost generation” életvesztése világszerte emlegetett téma. A megmaradtak életét is hosszú évekkel rövidítette meg a háború okozta hányódás, üldöztetés. Gedő Ilka az átvészelt évek után megpróbálta újra kezdeni az életét. Festészete félénken, szorongásokkal telve indult. Tanulmányait a felszabadulás után a Képzőművészeti Főiskolán kezdte el, ez a folyamat azonban megszakadt és festői pályája is szaggatottá vált. Úgyszólván magára hagyatkozva végezte munkáját, kontrollképpen csak szűk baráti körére támaszkodott, amely csak részben állt művészekből - inkább egy intellektuális kör volt, akik között mindig partnerre talált. Festészete és rajzai egyformán figurális felfogásúak, belső lelki háttér kíséretében. Arcképek a családtagokról, önarcképek, csendéletek, virágzó fák, kertek különös megfogalmazásban jelennek meg képein. Gedő Ilka töprengő, meditatív művész, festői világa korántsem kiegyensúlyozott, harmonikus világ. Sok esetben vívódások, konfliktusok izzanak képeiben és a boldogságot is valamilyen felfokozott önkívületi állapotban tükrözi. Művei elmélyült absztrakcióval keletkeznek, személyisége minden figuráján áttör. Kuszaságuk, szabálytalanságuk ellenére belső törvényszerűség uralkodik bennük. Líraiságuk, finom érzékenységük átsüt a bágyadt virágszálakon, remegő szirmaik körül túlfűtött a levegő. Nehéz lenne Gedő Ilkát valamelyik művészeti irányzathoz, vagy csoporthoz sorolni. Különös festészete különleges odafigyelést, odaadást igényel. Érettsége ellenére pályakezdőnek számít, ezért kivételes érdeklődésre tarthat számot. Művészetének ösztönösségét, mint sokat érő kincset hordozza magában, ezért nem kereste hosszú éveken keresztül a nyilvánosságot. Belső, intuitív készsége segíti át a problémákon, nem hallgat senkire önmagán kívül. Érzelmeinek gazdagságát rávetíti a papírra, ami éppen keze ügyébe akad, külsőségek, formaságok kevéssé érdeklik. Éppen ezért minden esetlegessége mellett festészete határozott, szuverén, megsejtése egy izgalmas, gazdag emberi világnak. URY IBOLYA Apa két gyerekkel, 1969-70