Szabady Veronika szabadtéri kiállítása (Budapest, 1982)
ZSIGMOND ATTILA SZABADY VERONIKA SZABADTÉRI KIÁLLÍTÁSA - BUDAPEST MECHWART TÉR - 1982. AUGUSZTUS 19-TŐL SZEPTEMBER 19-IG Kerámia tárgyak szabadtéri tárlata, a köztéri elhelyezés imitálása, vagy a természet és az égetett agyagból formált tárgy között érzett kapcsolat hitvallása? Talán mindkettő. Amikor műalkotások köztéri elhelyezésére gondolunk legtöbb esetben a természetet igényes, vagy kevésbé szép parkok, kertek jelentik. Ezek az egyedi természeti szépségeket más és más módon elrendező és abból új és újabb formai, szín, stb. képleteket mutató mesterséges környezetek kifejezik a kor, a megbízók igényeit, ízlését, életmódját és anyagi lehetőségeit is. Emlékezhetünk a francia barokk parkokra, a japán kertekre, sőt néhány igen szép magyar kastélykertre is. A barokk kertek szobrait, kővázáit, plasztikával gazdagított vízi attrakcióit, a japán kert kőlámpásait, stb., gondosan tervezett környezeti egység szerves darabjaiként élvezzük ma is a parkkal az építészeti környezettel együtt. A szobor, a díszítő plasztika e rendszerben térszervező, kiemelkedő jelentőségű tárgy lehet magas művészi színvonala, mesterségbeli tökéletessége alapján. A nemes hagyományok folytatásául, az egységben gondolkodás lehetősége ma is adott. Az építő, kert és a képző- iparművészet valóban korszerű tervei, alkotásai ma is rendszerbe foglalhatók. A kívánatos hatás azonban csak akkor remélhető, ha a tervezés és a kivitelezés minden lépését a tudatosság hatja át, az arányok, léptékviszonyok, a forma, a szín, a víz formát kiegészítő ill. hangsúlyozó játéka, harmonizál, vagy sem. Épülő közparkjainknak a gyönyörködtetésen és kellemességen túl fontos közművelődési, ízlésnevelő szerepük is van. E kulturáltan „lakható” közterek kialakításában jelentős szerepet kell vállalniuk a képző- és iparművészeknek.