Debrecen anno … III. A Déri tér múltja - Paptava, Botanikus Kert (Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum, 1988)

A mai Déri tér helyén ősidőktől kezdve tó állott, amelyet a népnyelv Paptavá-nak nevezett el, mert ez volt a plébános, majd a prédikátor halász­helye. 1840-től botanikus kertet képeztek itt ki. A debreceni botanikus kert ügyét Cserey Farkas, a híres botanikus szor­galmazta. Leveleket váltott a Debrecennel kapcsolatban álló Kazinczy Ferenc­cel s beadványban jelezte Debrecen város magisztrátusának, hogy szívesen küld cserjéket, magvakat a kollégiumnak, ha méltó helyet jelölnek ki a bota­nikus kertnek. Ekkor jelent meg Fazekas Mihály és Diószegi Sámuel Magyar Füvészkönyve, amelynek tiszteletpéldányait megküldték Kazinczynak és Cse­­reynek. Diószegi Sámuel már a tervezetről számolt be Kazinczynak 1807. ok­tóber 15-én kelt levelében. Mint írta: „A mi kertünk minteggy 2100 [j­ö­nyi részen a Paptavám­, mellyet most a Tekintetes Magistratus mindennap töltet, és remény­em, hogy a jövő tavaszra, a Nemes Ajánlás elfogadására készen­ leszünk ... Minthogy pedig tartani lehet, hogy az a­lapos helly a fák neve­lésére nem leszen alkalmatos, ígérte a Tekintetetes Magistratus, hogy fás­kertnek való helyet a Városo­n kívül fog engedni, sőt azt is reméljük, hogy a jövő nyáron­ üvegházat is fog készítetni". Majd kifejezte sajnálkozását, hogy a Füvészkönyv írásakor a botanikus kertbe való palántákról nem szól­tak részletesen. A levélben utalt arra a beadványra, amit Cserey Farkas inté­zett Debrecen város magisztrátusához, s amelynek alapján a tanács bizott­ságot nevezett ki Fáy János szenátor vezetésével. (Munkájukról és a Kert ügyéről - levéltári forrásokat felhasználva - Tamássy Géza írt a Debreceni Szemlében 1930-ban.) Fáy János lelkiismeretes jelentést adott le, megkezdte a Paptava feltöltését (a főutcai Nagyhíd alól hordotta el a földet), az ügy mégiscsak elaludt, méghozzá 33 évig. Debrecen város tanácsa 1807 őszén válaszolt Csereynek. Megköszönte a felajánlott magvakat, cserjéket, s közölte, hogy készül a Paptava rendezése. Cserey felkereste barátját, Péchy Imre bihari főispánt, a Református Kollé­gium curatorát, s kérte „legyen Munkás, hogy a Debreczeni Botanicus Kert­hez épüljön üvegház is, a M. Vásárhelyiek építenek". Kazinczy jól ismerte a magyar kerteket, s épp 1807 őszén tanulmányozta is Beck Pál téglási angolkertjét és kastélyát. Valószínűleg Beck véleményét is beolvasztotta abba a válaszba, amit 1807. október végén írt Diószeginek. Mint írta: ,,Igen jó gondolat az, hogy a' Pap' tava növényekkel ültettessék be, de én eleitől fogva azt ajánlottam, hogy ha Debrecennek botanicus kertje lesz, az a Nagyerdőben legyen. 2100 □ő/-ny/ hely nem alkalmatos ar­ra, hogy egy olly iskolának, mint a debreczeni, azon legyen a botanicus kertje. Hogy nőjjenek ott szabadon a szép Liriodendron s a fenyőnek s je­genyének sok szép nemei, mellyek szabad helyet, napfényt s levegőt ki­­vánnak?" A kert létesítése mégiscsak szívügye volt, mert ,,ha tágas Piacz (értsd: hely) adatik botanicus kertnek, azt idővel a Debreczeni nagy emberek Ceno­­taphiumaikkal lehet felékesiteni. Péld­­ák. Csokonainak is ott állíttathatnék egy pompásabb alkotmányt. Mint tudjuk, már 1805 óta tervezte Csokonai síremlékét s gyűjtést is indított. 1807-ben össze akarta kötni a sírkő és a Füvészkert ügyét. Érdekes módon valósult meg ez a koncepció hat évtized múlva, amikor a kisebbik Emlékkertbe helyezték el Csokonai emlékművét. Kazinczy-Fazekas-Diószegi-Cserey terve 1807-ben elaludt. 1819-ben Simo­­nyi óbester kezdett meg egy sétáló hely, fasor alakítását a Nagyerdő és a város között. 1822-ben Beck Pál királyi biztos - akinek sokat köszönhet a városszépí­­tészet - sürgette a Kollégiumi botanikus kert megnyitását s addig is fel­ajánlotta téglási kertjét tanulmányozásra. Oda jártak a diákok 1840-ig. Köz­ben 25 000 váltóforintot kapott a kollégium Cseh-Szombathy József orvos (egykori kollégiumi diák) hagyatékából, s ez, valamint Kerekes Ferenc tanár és Vas Pál kertész munkája lehetővé tette a kollégiumhoz közeli kert bir­tokbavételét, növényekkel benépesítését. Megépült a kerítés, a kertbe egy szép dór stílus kapun át (tervezte Povolny Ferenc) lehetett bejárni. 1883-ban bontották le az „MDCCCXLIV" feliratú kaput, aminek képét szerencsére meg­őrizte Zoltai Lajos tusrajza. 1907-ben, a Füvészkönyv megjelenésének 100. évfordulóján e kertben avatták fel Somogyi Sándor emlékművét, amely egy allegorikus figurát, az őstermészetet ábrázolja (arcvonása Jókai Mór és Bras­­say Sámuel portréit rejti) két növényekkel foglalatoskodó gyermekével. Igazi bolygó szobor lett Somogyi puha mészkőből faragott plasztikája: évekig elvadult környezetben állt. A húszas évek elején rendezni kezdték a terepet, majd a szobrot átvitték a Füvészkert utcai Gazdasági Tanoda északi ol­dalához. Mielőtt a Paptava környékén történt változásokról szólunk, tekintsük át a Déri Múzeum ügyének rövid történetét! Déri Frigyes (1852-1924) Bécsben élő kereskedelmi tanácsos egyre aktívabban kapcsolódott be a magyar mű­vészeti és múzeumügybe a tízes években. Több múzeumnak értékes tárgya­kat vásárolt, ajándékozott. Általános művelődéstörténeti anyaga mellé inten­zíven kezdte gyűjteni magyar tárgyú anyagát. 1910 körül vette meg képző­művészeti gyűjteményének legszebb darabjait, 1913-ban például,­­ a bécsi Pisko aukción — Munkácsy Golgotá­jának színvázlatát. 1914-ben az Ernst Múzeumban mutatták be Munkácsy Ecce-homo-ját, amelyet nem tudott meg­vásárolni a magyar állam. Ekkor Déri Frigyes megalkudott a magyar-angol konzorciummal (amely visszahozta a nagy képet Amerikából) s megszerezte az Ecce-homo-t. Hatalmas anyagát 1920-ban felajánlotta a magyar állam­nak. Érdeklődése Czakó Elemér h. államtitkár és Haller István közoktatás­­ügyi miniszter biztatására fordult Debrecen felé. Amikor látogatást tett Deb­recenbe 1920. október 18-án, olyan hatást tett rá a városi múzeum és képtár, a közművelődési könyvtár s főként a Nagyerdőn épülő egyetem, hogy felajánlotta gyűjteményét a városnak, sőt vállalta a városi múzeumot-kép­­tárat,könyvtárat és a Déri Gyűjteményt magába foglaló kultúrpalota építé­sének költségét is. S ekkor kezdődött a 3-4 évig folyó vita a város, az egyház és Déri között. Déri Frigyesnek legjobban a Csokonai szobor mö­götti, Egyház tér 9—10—11. szám alatti házakat magába foglaló terület tet­szett, mindenáron a város központjában és a Kollégiumhoz közel szerette volna a kultúrpalotát felépíteni. Miután az egyház nem adta át a területet, egyesek a Nagyerdőn, az épülő egyetemhez közeli helyet, mások a Dégen­­feld tér 5—6—7. sz. házakat és a Csapó utca 15. számú telket ajánlották. Dérinek ez utóbbi tetszett, s terveztette is a parkot és az azt díszítő me­denceszobrot (Patzó Pál irredenta szobor terve a Magyar ígéret kútja címet viselte. Farkasokkal viaskodó magyar vitézt jelenített meg). Az 1922. január 31-én tartott törvényhatósági bizottsági ülés úgy döntött, hogy a Degenfeld teret kereskedelmi célra tartja fenn, s Dérinek a Kollégiumhoz közel eső he­lyet ajánl. Itt, a Füvészkert területén volt az alapkőletétel 1923. szeptember 23-án. Az egyház hosszas vita után elfogadta füvészkertnek a Tócóskertben kijelölt területet, de még 1925-ben is voltak viták az egykori Füvészkert környékét illetően. Mivel az időközben meghalt Déri Frigyes építési tőkéjé­nek értékpapír árfolyama zuhant, Debrecen városa vállalta a múzeum épí­tését. 1926 februárjában kezdték meg az alapozást, 1928 februárjában át is adták a múzeumot Lefkovits Artúrnak. 1930. május 25-én országos ünnep­ségek közepette avatták fel Debrecen város Déri Múzeumát. 1928-ban megnyitották a Kálvin teret és a Bethlen utcát összekötő Pulszky utcát és utat nyitottak a Kálvin tér 17—19. számú házak között is. 1929-ben építeni kezdték a Postapalotát, s annak árkádos átjárójából ki­tűnő rálátás nyílt az új múzeumra. Úgy tervezték, hogy a Bethlen utca 9-11—13-15-17. számú telkek végébe dandárparancsnokság épül, de végül 1933-ra a Magyar Nemzeti Bank teraszos kiképzésű palotája került ide. Falait ugyanaz a Medgyessy Ferenc látta el fejszobrokkal és relteffekkel, aki a Déri térre négy allegorikus­­szobrot tervezett. Ezek a szobrok nem álltak egyedül: a harmincas években itt, a szabadban volt Medgyessy bronz Lovas (1922), a Térdeplő nő (1927) és a Táncosnő (1923) című műkő szobra. Itt helyezték el Debreczeny Tivadar Merengő című szobrát, később Med­gyessy újabb három művét. Aki elsétál a Déri Múzeum parkjába, még láthatja az egykori Füvész­kert fáit, de talán eszébe sem jut, hogy itt járt egykor Szana Tamás, Ady Endre, Zoltai Lajos, Móricz Zsigmond, Medgyessy Ferenc s a kollégium több híres, nagy diákja és tanára. Sz. Kürti Katalin a sorozat kiállításainak rendezője

Next