Gulyás Kati iparművész kiállítása (Dorottya utcai kiállítóterem, Budapest, 1988)
János Frank the object) this all shows with a higher exponent. In the second phase of her crockery art, the Gulyás-formula has become more clear-cut because now she has taken a fancy not only to decorate crockery designed by others, but to design crockery herself. As she has told us, she had been thinking of the Bauhaus-idea which proclaimed equality of fine arts and applied art. (I may add that this thought or a similar one had already occurred during the period od Art Nouveau and the Renaissance.) But not only the Bauhaus--spirit occurred to Kati Gulyás but also its world of forms. Now, at the period of Neo-Secession, Neo-Expressionism. Nostalgies, renascences are always looki ng for the fashion of the grandparents, not that of the parents. Up to now Art Nouveau and Expressionism have been the grandparents. Is it possible that in our days it is already the Bauhaus? May be, that is the reason of the appearance of Neo-Geo? These new works of Kati Gulyás can all be traced back to elementary geometric forms, i.e. solids of rotation. The teapot has got the shape of a regular cone, strictly geometrical, its triangular handle and spout seem to continue in one line, you can lay a regular plane over them. The coffee cup is, of course, an invert truncated cone, its handle is a regular circle, another time the truncated conical cup stands on its foot narrowing towards its mouth. The spoon is an oar, with a ball on the end of its handle, or the shape of a club, one of the artist’s favourite textile patterns. The sugar-basin is a solid cube, its lid smoothly fits, the handle is ball-shaped. In another piece the ball-shaped bonbonholder has got rigorous Bauhaus-triangle ears. The superficies of Gulyás’ porcelain are filled with textile patterns of the above mentioned five-, seven-, even ninepointed irregular stars, or with - another characteristic of Gulyás - brick-shaped, curved domino series - with the dots showing their values. A pleasant effect is obtained by the "sachlich” inflexibly geometrical shapes of her crockery, showing a suggestive contrast to the almost caricature-like, lyrical looseness in the full freedom of her patterns. Kati Gulyás’ own crockery, with her own decorations, have become an organic unit of explicit meaning. ged to obtain a trompe l’oeil superplasticity in the plane, with the help of an almost sensual shading with a soft lead pencil and dyes for textile printing. Now it is high time to come to the point, i.e. to this exhibition of crockery. In 1987 the 1st Creative workshop of Hollóháza was started, Kati Gulyás ran for it and was accepted. She was the only textile designer there, yet she was not a “rabbit on the fishmarket” having studied painting of porcelain before, at the famous porcelain factory of Herend. Her programme was the most daring: to transpose textile designs to porcelain, from the soft, indifferent cloth to cold ceramics. Now the painter of porcelain Gulyás took over the know-how of textile designer Gulyás, you could say she took over a licence from herself, as it was her supreme right. First she transposed her designs by special transfers, to crockery designed by others at the Hollóháza factory. Mostly these were designs already produced, i.e. worked out experimentally at the Cotton Textile Factory of Budakalász. At the exhibitions she puts covers cut of the piece goods, under each of her china sets. It is a pity she did not bring the so-called strawberry cup decorated with the blue transfer of an embroidery with angels found at her grandmother’s, to the exhibition. She experimented with unobtrusive, steadily vibrating green, violet, black - professionally speaking - lustre glaze, then she transposed newsprint to textile, then to porcelain. Not copying it exactly, but using previously carefully composed - or in a refined way decomposed - cut up newspaper-collages of minuscules, italics, bright, thick types, prisms, poster designs. In her black-and-white patterns reminding us of proliferous leaves, that is to say organic abstract patterns, the artist shows us that she has changed her way of working. She began by designing the coffee-set on black ground, and the white design construction of the vase, and this she transposed to white linen but now with black lines, strokes. On one of her important black-ground vases the decoration consists of red-blue-green triangles, squares, and letters M, C, L and I. This composition is more than the mere decoration of an article for personal use, this abstraction means contents as well, and it is by far not unworthy of the great predecessors, such as Klee or Miro. In another variant of the same black vase, she has derived the above geometrical - or lettermotives in a wonderfully simple way - to white. Being fed up with the dark, unobtrusive colours, the recent white porcelain of Kati Gulyás show that - in the same way as in old pictures by Hencze the grey patches - the strong violet, red, yellow colours follow each other in series very definitely, characteristically, and yet with strongly drawn vertical ripples. Now it is our turn to be surprised when Gulyás suddenly turns the motives and colour composition described above, into the horizontal direction. The signs have been reversed, even the message has changed. This mutation can be done on textile cloth by a mere turning of the cloth, but in the plasticity of the crockery (i.e. comics, she herself is the model, a multiple selfportrait in black pullover, black slacks, advancing towards a door in order to open it. And again she herself is the figure of another of her pictures, when she seems to reduce herself to a choreographic sign with the help of various gymnastic exercises, the whole composition to be enframed in a tympan-like symmetry. After the doors, there appeared the broken, ruined windows, of which you can even feel a symbolic reminding us of Freud. It was not for nothing that she was invited by the extremely rigorous Lausanne Biannial to show her works on two occasions. And in a sense you can call the new, woven, rubber-coated, accurately wound fire-hose - shown at a group exhibition - also textile - an objet trouvé. I also remember with pleasure her bean patterns. Gulyás excells with her knowledge of drawing, and with her colourism - so rare in Hungarian art. In this material drawn on a triangular pillow, she manaShapes are like two lying letters “O”, or two entwined chain-links, they were stuffed objects of waxcloth; these O-s were then cut into two, creating thus the shapes of broken letters “C” facing each other. Her later works, photographic textiles of huge size, will once be considered as the cardinal points of her present concept. In her picture novel, the series of which was inherited of Pop Art With Kati Gulyás we never hear a drumbeat at her setting the scene for a great attraction as it is the custom at the circus before a dangerous acrobatic show. This artist considers the full hit as an everyday’s achievement, as the result of traini ng, and the viewer of the exhibition is willing just to take notice of it, to accept it as a visual present. In the same way as there are all round sportsmen, Kati Gulyás is such a versatile artist. She is a well-known textile designer who happens to appear now with porcelain, she even shows us her designer side, although she has made herself a name as a scholar of grand art. It is an art-sociological fact, characteristic of the Hungarian art of our era that she was not able to publish her life-work but mostly abroad, or in Szombathely (Savaria) which is rather far from the capital. That is why I have the feeling that her foregoing career needs recapitulating. I know, this is - in words only - a very poor contribution - without adequate accompanying reproductions. These antecedents are, however, the basis of all that we can see at this exhibition of crockery. Of course, I am not going to give here her artist’s biography, I am only giving a roughly outlined portrait of this important member of the Hungarian neo-avantgarde, an artist who belonged to the Hungarian vanguard of Conceptual Art. She attracted attention with her shapes of lying logs of treetrunks which had an optical effect in her dyed textiles; later these were composed in three dimensions, series were created of them, or the prisms of plastic foil where filled with water. The Connected Frank János * Ezek az új Gulyás Kati edények valamennyien az alapvető geometrikus térformákra, illetve forgástestekre vezethetők vissza. A teáskanna szabályos kúpforma, szigorúan mértanias, háromszögletű füle csőre mintha folytatásai volnának egymásnak, felettük szabályos sík fektethető. A kávéscsésze persze fordított csonkakúp, füle szabályos kör, máskor viszont talpán áll a csonkakúp csésze, szája felé szűkül. A kanál evezőlapát, nyele végén gömb, vagy éppen a művész kedvenc textilmintáiból fejlesztett buzogányforma. Cukortartója merev kocka, teteje belésimul, fogója gömb. Máskor a gömbforma bonbonier szigorú Bauhaus-háromszög füleket kapott. A már említett öt-, hét-, sőt kilencágú szabálytalan piros csillag textilminták, vagy az ugyancsak Gulyásra jellemző, térbelien rajzolt meghajlított téglatestű dominó szériák - rajtuk az értéküket jelző pöttyök - töltik meg a Gulyás porcelánok palástjait. Jóleső effektus a porcelánok kérlelhetetlen geometriájú, sachlich formájának és a mintaegyüttesek teljes szabadságának majdnem karikaturisztikus, lírai lazaságának sokatmondó ellentéte. Gulyás Kati saját porcelánja, a saját dekorral mostmár határozott jelentésű, szerves egységet alkot, követik egymást az intenzív liláskék, piros, sárga, nagyon határozottan, karakterisztikusan, de mégis zaftosan meghúzott függőleges ecsetnyomok. Rajtunk a csodálkozás sora, amikor Gulyás az előbb leírt motívum- és színegyüttest s egyszerre csak horizontálisba fordítja. Más lett az előjele, sőt, más lett a mondanivalója is. Ezt a mutációt textilanyagon puszta elfordítással vihetjük végbe, az edény (magyarán mondva: az objekt) plaszticitásában mindez magasabb hatványon mutatkozik. Porcelánművessége második lépcsőjében tisztább lett a Gulyás-képlet, amikor is kedvet kapott rá, hogy már ne csak mások edényeit díszítse, hanem saját maga tervezze az edényeket is. Mint elmondta, a Bauhaus-eszmére gondolt, mely a képző- és az iparművészetek egyenlőségét hirdette. (Hozzáteszem, hogy a szecesszióban és a reneszánszban is uralkodott egy hasonló gondolat.) De nemcsak a Bauhaus szelleme merült föl Gulyás Katiban, még a formavilága is. Most a neoszecesszió, a neoexpresszionizmus idején. A nosztalgiák, a reneszánszok mindig a nagyszülők divatját keresik, nem a szülőkét. Eddig a szecesszió, az expresszionizmus volt a nagyszülő, lehet, hogy már a Bauhaus lett? Talán ezért jött a neo-geo- trompe l’oeil szuperplaszticitást elérnie a síkban. Ideje a tárgyra térnem, vagyis erre a porcelánkiállításra. 1987-ben indult az I. Hollóházi Alkotótábor, Gulyás Kati pályázott és részvételt nyert. Ő volt ott az egyetlen textiltervező, mégsem nyúl a halpiacon, mert annak idején tanult már porcelánfestést Herenden. Programja a legmerészebb volt: textilmintát transzponálni a porcelánra, a puha, indifferens vászonról a rideg kerámiára. Most a porcelánfestő Gulyás átvette a textilfestő Gulyás know-how-ját, mintegy licencet, de saját magától, szuverén jogon. Első lépcsőben a Hollóházi gyárban mások által tervezett edényekre vitte át, speciális matricákkal, a zömében - a Budakalászi Pamuttextilben - már gyártott, tehát kikísérletezett, kiérlelt mintáit. A tárlaton valamennyi porcelánkészlete alá a végekből kivágott térítőt tesz. A nagyanyjánál talált angyalos hímzés kék matricájával díszített ún. epres bögrét nem hozza be a kiállításra, kár. Kipróbálta a visszafogott, egyenletesen vibráló zöld, lila, fekete - szaknyelven - lüsztermázat, majd az újságpapírt tette át textilre, aztán porcelánra. Nem egy az-egyben, dehogy, hanem kenyérszedésből, kurrensekből, kurzívból, világosból, tettből, koptokból, hasábokból, reklámrajzból már előre nagy gonddal komponált - illetve rafináltan dekomponált -, összevagdosott újságszöveg-kollázsaiból. A fekete-fehér, levélburjánzásra utaló - magyarán: organikus absztrakt - mustránál elárulta a művész, hogy itt fordított egyet munkamenetén. Először tervezte meg a fekete alapú mokkáskészlet meg a váza fehér mintaszervezetét, s ezt tette át a fehér vászonra, most már fekete vonásokkal, csapásokkal. Az egyik fontos, fekete alapú vázáján piros, kék, zöld háromszögek, négyzetek, M, C, L és I betűk adják a díszítést. Több ez a kompozíció, mint egy használati tárgy dekorja, ez az absztrakció tartalom is, korántsem méltatlan a nagy elődökhöz, Klee-höz, Miró-hoz. Ugyanennek a fekete vázának a variánsán szívdobogtató puritán módon fehérré deriválta a fenti geometrikus - vagy betű - motívumokat. Elunva a sötétet, a visszafogott színeket Gulyás Kati újabb fehér porcelánjain - akár egy régebbi Hencze képen a szürke foltok - szeriálisan tűzoltó-tömlő. Szívesen emlékszem babszemes mustráira is. Rajztudását, s nemkülönben a magyar művészetben oly ritka kolorizmusát csillogtatja Gulyás. Ezen a háromszögletű párnára húzott anyagon puha grafitceruza, szinte érzéki sraffozásával, meg textilnyomó festékkel, sikerült egy Nem írom meg persze itt a művészeti életrajzát, csupán portrévázlatot adok a magyar neoavantgardnak e jelentékeny tagjáról, aki a koncept művészet magyar előőrséhez tartozott. Optikai hatású fekvő fatörzs-rönk formáival tűnt föl festett textiljein, utóbb ugyanezeket már háromdimenziósan fogalmazta meg, szériát alkotva belőlük, vagy éppen vízzel töltötte meg a plasztik fólia hasábjait. A kapcsolódó formák mint két fekvő O-betű, vagy két ölelkező láncszem, kitömött viaszos vászon objektek voltak; ezeket az O-kat aztán kettévágta, kétfelé fordított csonka C-betű formákat teremtve. Későbbi, hatalmas méretű fotós textiljeit a jelenkori koncept kardinális pontjaként fogják egyszer emlegetni. A képregény, a comics pop arttól öröklött képsorában a modell saját maga, fekete pulóveres, fekete nadrágos többszörözött önarcképe, amint egy ajtó felé halad, hogy azt kinyissa. Ugyancsak ismét multiplikált szereplője a saját figurája egy másik vásznán, amikor különböző tornagyakorlataival mintegy koreográfiai jellé redukálja magát, timpanonszerű szimmetriába foglalhatóan. Az ajtók után jöttek a betört, lerobbant ablakok, még spontán Freud-i szimbolikákat is kiérezni belőlük. Nem véletlenül hívta meg a nagyon szigorú lausannei biennále Gulyás faliképeit két ízben is. És a maga nemében textil az - egyik csoportkiállításon bemutatott - objet trouvé, a vadonatúj szövött, gumírozott, akkurátusan összetekert grand art művelőjeként szerzett nevet magának. Korszakunk magyar művészetére mindeddig jellemző művészetszociológiai tény, hogy életművét ő jobbára külföldön, vagy éppen a fővárostól távol eső Szombathelyen publikálhatta. Ezért érzem, hogy szükséges eddigi pályaívét rekapitulálni, tudom, sovány adalék ez csak úgy verbálisan, megfelelő kísérő reprodukciók nélkül. De ez az előzmény igenis alapja mindannak, amit ezen az edénykiállításon látunk. Gulyás Katinál a nagy attrakció színrevitelekor sohasem hallunk dobpergést, mint a cirkuszban a veszedelmes akrobata-mutatvány előtt. A telitalálatot ez a művész hétköznapi teljesítménynek, edzéseredménynek tartja, s a tárlatnéző hajlamos rá, hogy ezt a tűzijátékot csak úgy tudomásul vegye, elfogadja, mint egy vizuális ajándékot. Mint ahogy van all round sportoló, Gulyás Kati annyira sokoldalú művész. Neves textiltervező, aki most, történetesen porcelánokkal vonul fel, sőt köpenyének a designer oldalát fordítja most felénk, pedig a iS3dvana ^aaaioimvm ivóin VAiioaoa vsyimyw zsaAniAidVdi iivM svaido LLV>i SVAIDO r \ ÉLETRAJZ - KIÁLLÍTÁSOK Gulyás Kati 1945 június 25-én született Budapesten 1959-63 a Herendi Porcelángyárban porcelánfestő szakiskola 1962-75 a Kispesti Textilgyárban rajzoló, majd tervező 1982-től a BUDA-FLAX Lenfonó és Szövőipari Vállalatnál tervező Kati Gulyás 1945 born in Budapest on June 25 1959-63 Technical School for china painting at Porcelain Factory, Herend 1962-75 drawer, then designer at Textile factory Kispest 1982 designer at BUDA-FLAX Hungarian Linen Industries Önálló kiállításai / One-person exhibitions 1978, 82 Fészek Művészklub, Budapest 1984 Kőszegi Zwinger Csoportos kiállításokon részt vett / Participations at group exhibitions 1972 Fal- és Tértextil Biennále, Savaria Múzeum, Szombathely 1975 Jubileumi Iparművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest IX. Miniatűr Textil Biennále, Savaria Múzeum, Szombathely 1978 Mai Magyar Textil, Varsó, Gdansk, Lengyelország 1979 Mai Magyar Textilművészet, Gallery of the Cortland University, New York, USA IX. Nemzetközi Textil Biennále, Lausanne, Svájc Textil nélküli textil, Fiatal Művészek Klubja, Budapest 1980 Fal- és Tértextil Biennále, Savaria Múzeum, Szombathely 1980 1975-79 Velemi Alkotóműhely anyagának kiállítása, Uitz Terem, Dunaújváros A Kéz Intelligenciája, Iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1981 Objektek, Szituációk és Ellenpontok Lágy Anyagokkal, Műcsarnok, Budapest X. Textilművészeti Biennále, Lausanne, Svájc Textilkunst '81, Linz, Ausztria Velemi Alkotóműhely, Velem 1982 „Textil-fotó" (Gecser, Gink, Gulyás), Fészek Klub, Budapest Nyomottanyag-kiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Fal- és Tértextil Biennále, Savaria Múzeum, Szombathely Textilstrukturen, Courtrai, Belgium Kortárs Magyar Textilkiállítás a Savaria Múzeum anyagából, Hamburg, NSZK Miniatűr Textil, Dublin Galéria, Knoxwill, USA Association Piere Pauli, Lausanne, Svájc Egoland Art című kiállítás, Fészek Klub, Budapest Modern Magyar Textil vándorkiállítás, Franciaország Textilkunst, Mini-Textil, Hannover, NSZK Az új textil, István Király Múzeum, Székesfehérvár 1983 Il Piccolo Formato Textile, Palazzo Venezia, Róma, Olaszország 1985 Nemzetközi Textil Biennále, Mestna Galerija, Piran, Jugoszlávia A Művészet Szolgálatában, Megyei képzőművészeti gyűjtemények 40 éve, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1986 Textiltervek (nyomott anyagokhoz), Budapest Galéria, Lajos utcai Kiállítóház Textil-könyv, Róma, Olaszország Miniatűrtextil kiállítás, Luxemburg Művészet Selyemmel, Airport Gallery, Frankfurt, NSZK Fal- és Tértextil Biennále, Savaria Múzeum, Szombathely 6. Nemzetközi Miniatűrtextil Biennále, Savaria Múzeum, Szombathely 3. Nemzetközi Kisplasztikai Triennále, Fellbach, NSZK Textil Symposium, Graz, Ausztria 1987 II. Nemzetközi Miniatűrtextil Triennále, Strasbourg, Franciaország Aktuelle ungarische Kleinplastik, Museum für Kunst und Kulturgeschichte der Stadt Dortmund, NSZK LÄUFER, textil kiállítás, Műcsarnok, Budapest Trikó, Tölgyfa Galéria, Budapest Nyári Tárlat, Fészek Klub, Budapest 1982 Ablakok c. művéért a Szombathelyi Biennále díja (Hommage kiállítással a Kőszegi Zwingerben, 1984) Prize: 1982 Prize of Szombathely Biennial for her work entitled Windows. (Homage Exhibition at Zwinger Kőszeg, 1984) GULYÁS KATI Gulyás Kati iparművész kiállítása Dorottya utcai Kiállítóterem, Budapest 1988. február 18-március 13. Felelős kiadó: Néray Katalin A katalógust tervezte: Haász István Fotók: Kollányi Gyula Angol fordítás: Kiss Ernőné *A katalógust szerkesztette és a kiállítást rendezte: Ratkai Ida ISBN:963-7402-22-5 MAHIR - Zalai Nyomda Zalaegerszeg 88366 Ára , FI HUNGARY 1831 (buderflex) A kiadvány a BUDA-FLAX Lenfonó és Szövőipari Vállalat, valamint a Hollóházi Porcelángyár támogatásával készült. This edition has been prepared with the sponsorship of BUDA-FLAX Hungarian Linen Industries, Porcelain Factory, Hollóháza Exhibition of Designer Kati Gulyás Dorottya-Street Gallery, Budapest 18 February - 13 March 1988 Responsible Publisher: Katalin Néray Catalogue design by István Haász Photos by: Gyula Kollányi English translation by: Mrs. Kiss née Julianna Vidor Catalogue edited and exhibition arranged by Ida Ratkai ISBN:963-7402-22-5 Price: ,- Ft A katalógusban reprodukált porcelánok díszítését (décorer) Gulyás Kati tervezte Bükki Béla, Seregély Márta és Torma Istvánné iparművészek korábban készített edényformáinak felhasználásával. Decorations for the porcelain reproduced in this catalogue were designed by Kati Gulyás, with the utilization of crockery previously made by industrial designers Béla Bükki, Márta Seregély and Mrs. István Torma. IPARMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA DOROTTYA UTCAI KIÁLLÍTÓTEREM BUDAPEST