A 16-18. század könyvművészete (József Attila Könyvtár Kiállítóterme, Miskolc, 1990)
A 16-18. SZÁZAD KÖNYVMŰVÉSZETE A kalandos történetű Lévay József Könyvtár iskolai könyvtárból lett városi közgyűjtemény. Eredete az 1560-as évekig nyúlik vissza, akkor állította fel az első iskoláját Miskolcon a református egyházközség. Az iskola alapításával egyidőben gondoskodtak tanári és diákkönyvtár létesítéséről is. A szépen gyarapodó állományt a tűzvészek hosszú ideig megkímélték ugyan, de az 1706-ban Miskolcra betört német és rác hadak szinte teljesen megsemmisítették. Olyannyira, hogy a korabeli feljegyzések „Új bibliotéka’ felállításának szükségességéről beszélnek. Az újraalapítás, a nagy beszerző és gyűjtőmunka 1751-ben vett igazi nagy lendületet. Nem lebecsülendő segítséget jelentett a hívek és a polgárok adakozó kedve. Nagy értékek kerültek be a könyvtárba hagyatékok útján is. Közülük irodalomtörténeti érdekesség Lévay József — az iskola volt diákja, volt tanára, Miskolc és Borsod vármegye főjegyzője, alispánja, a „Mikes” költőjének — hagyatéka. A tudományos szakirodalom naprakész fejlesztése az 1850-es évektől biztosított volt, a Magyar Tudományos Akadémia minden kiadványából küldött az iskolának. Századunk elejére már híres volt a Református Főgimnázium Nagykönyvtára, szakszerűen fejlesztett állományáról. Gyászos évnek bizonyult azonban 1944. Az épületet katonai célokra lefoglalták, a könyvtár őrizet nélkül maradt. Csak a háború végén derült fény a pótolhatatlan veszteségekre, pl. elpusztult a teljes hírlaptár, sok könyv megrongálódott, soknak nyoma veszett. Az újjászerveződött gimnázium pedig nem tartott igényt a gyűjteményre, tartalmilag elavultnak, sőt veszélyesen károsnak minősítették egészen 1960-ig. A város értelmiségi rétegének nyomására újra felfedezték tudományos és muzeális értékét, gondoskodtak könyvtárosról, üzemeltetési feltételekről. A több mint 35.000 db 1945 előtt nyomtatott könyvből szép számmal maradtak könyvtörténeti szempontból is régiek. A legrégibb — a 15. századi — könyveket ősnyomtatványoknak, a 16. századiakat antikváknak nevezzük. A 17—18. században megjelenteknek nincs megkülönböztető nevük, mert már közel sem számítanak olyan ritkaságoknak, mint elődeik. A fenti századokból állítottunk ki egy pár nyomdaterméket, hogy művelődéstörténeti értékeinkből legalább ízelítőt nyújtsunk. A kiállított néhány kötet bepillantást enged a régiek könyvművészetébe. A kéziratos kódexek művészi igényességét, gazdagságát a nyomdászok is igyekeztek megtartani, s kezdettől törekedtek a tipográfiai úton elérhető díszességre. A kezdetlegestől a legbonyolultabb könyvdíszekig különböző színvonalú ornamentikát alkalmaztak. Díszekkel töltötték ki a bántóan üresen maradt helyeket, díszlécekkel választották el egymástól a fejezeteket, záródísszel jelezték egy-egy fejezet végét, s díszes kezdőbetűvel (iniciáléval) hívták fel a figyelmet az új bekezdésre. A könyvdíszek kifejezték egy-egy nyomdász ízlését, művészi igényességét, mesterségbeli tudását és egyben rávilágít a nyomda anyagi hátterére is. A Lévay József Könyvtár könyvművészeti kiállítása csak szűk keresztmetszete a 16—18. századi nyomdászattörténetnek. A gazdag választékból, a bőség zavarával küzdve válogattunk le néhány reprezentáns kötetet. Korlátokat tulajdonképpen a helyszűke szabott. Az eredetieket pótolják azonban némileg a belőlük készített fényképek. Zimányi Katalin