Vajai Nemzetközi Művésztelep (Vaja, 1994)
Egy művésztelep születése Vaja. Nagyközség Szabolcs Szatmár-Bereg megyében 30 km-re a megyeszékhelytől Nyíregyházától. Van egy várkastélya, a Vay családé volt, így szoros szálakkal kapcsolódik a nagyságos fejedelemhez II. Rákóczi Ferenchez, a szabadságharchoz. Azért írom ezeket ide - remélem mindenki tudta, de a külföldiek talán nem - mert egy ilyen történelmi múlttal, dicsőséges múlttal büszkélkedő település nem hagyhatja ezeket elveszni. Itt mindig akadtak - nem nem csak itt- olyan emberek, akiknek természetes volt, hogy ezt a szellemiséget ápolni kell még akkor is, ha a hatalom sanda szemmel figyeli, ilyen ember volt Molnár Mátyás, akinek máig ható tevékenysége, szellemi öröksége kötelezi a ma itt élő és dolgozó embereket. Így vetődött fel az ötlet is, hogy a 30 éves múlttal büszkélkedő alkotóház (bővebben Molnár Sándor írt róla) amelynek eredménye egy több száz alkotásból álló képzőművészeti gyűjtemény (festmény és grafika) a hatvanas évekből, egészüljön ki egy művészteleppel. Az ember hajlamos lenne erre azt mondani, hogy ez kész csoda egy ilyen kis településen: művésztelep, minek az? Ennek részletezésébe most nem bocsátkozok, csak annyit jegyeznék meg, hogy köztudott a művészetek és a művészek zöme ma nem a társadalom legelismertebbjei közé tartoznak, az anyagiakról ne is beszéljek... Tehát 1994-ben a gondolat formát is öltött Gaál András Csíkszeredái festőművész megszervezte az első vajai Nemzetközi Művésztelepet 12 művész (erdélyi, kárpátaljai és hazai) részvételével. Felvetődött az a gondolat, hogy legyen a művésztelep a határon túli magyar művészek találkozóhelye. 1995-től amikor azt a felkérést kaptam, hogy szervezzem én meg a művésztelepet, legyek a művészeti vezetője, felvázoltam elképzeléseimet. Tudtam, hogy sok művésztelep működik szerte az országban zöme azonos elvek alapján. Szerettem volna - szeretném, ha nekünk olyan célkitűzéseink lettek volna (lennének), amelyek ezen az egyszerű szándékon túlmutatnának. (Mármint, hogy hívunk 10-20 művészt, zömében minden évben ugyanazokat.) Így lettünk mi nemcsak a magyar művészek műhelye, hanem meghívtunk román, ukrán, moldáv, holland, lengyel, amerikai művészeket is. A magunk módján próbálva segíteni a jobb megértést elfogadni a másságot (a művészeti és a gondolatit). Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatták, hogy céljaink helyesek, nagyon hangulatos, kellemes és igazi alkotómunkával teltek el a művésztelepek hetei.