Jelenczki István kiállítása (Gödöllői Galéria, 1996)
K. L. Genetikailag széthull az emberiség. A modern civilizációban - a „természetes igazságérzet”-en és néhány áthagyományozott jogi tradíción kívül - nincs olyan tényező, mely szelekciós nyomást gyakorolna a szociális viselkedésnormák fejlesztésére és fenntartására, jóllehet erre a társadalom fejlődésével egyre inkább szükség lenne. Nem zárható ki, hogy az az infantilizmus, mely a „lázadó” ifjúság egy részét szociális parazitává teszi, genetikai eredetű. K. L. Jelenkorunk valósága nem értünk van, nem velünk van. A termelés-profit-termelés öngerjesztő csapdája pusztítja el a természet és az emberi kultúra még megmaradt értékeit. Teheti, mert ez az a jól működő önfenntartó gépezet, amely a pénz totális diktatúráján keresztül mindenkit a hatalmába kerít. Kegyetlen, aljas módon működő világunkban kell visszatalálnunk a tudott tudáshoz, visszaemlékezve kell újra tanulnunk mindazt, amit az embert emberré tette. J.I. A tradíciókat leromboljuk. Elértünk egy olyan kritikus pontot, amikor már a fiatalabb generációnak nemcsak azonosulnia nem sikerül többé az idősebbel, de azt kulturális értelemben sem képes megérteni. Ezért azt idegen etnikai csoportként kezeli, és nacionalista gyűlölködést táplál iránta. Ezen identifikációs zavar oka elsősorban a szülők és a gyermekek közötti kapcsolat hiányos volta, mely már csecsszopó korban patologikus következményeket okoz. A mindenkori hatalmak cinikus, őrült és hidegen kiszámított érdekből való öldöklése minden emberi képzeletet túlszárnyalt. Halálosztó korszaka miénk. Ártatlanokra tüzelnek Szarajevóban, Tokióban mérges gázt engednek be az alagútrendszerbe, templomban imádkozó hívőket gyilkolnak halomra, papot ölnek és csecsemőket. Ölnek, Ölnek és Ölnek, nincs megállás! Mi történik körülöttünk? Mi történik a Földön? Ölnek és ölnek, s nem tudják már, mi az, ami fölött aljas erők bevonásával döntenek, és nem tudják már, mi az, amit Létezésnek, Istennek, Természetnek, Törvénynek hívnak.