Rózsa Anna Alapítvány 20 éve (Szombathelyi Képtár, Szombathely, 2004)
Rózsa Anna kiállítása elé „A művész jobbára tudatosan a halhatatlanának is dolgozik. Rózsa Anna szövetei, kelméi, szőttesei, sáljai, kendői és takarói nem az örökkévalóságnak készültek... „Természetes sorsuk éppen az, hogy elhordják, elhasználják őket. Rózsa Anna azonban igazi művész volt, istenáldotta tehetség. Aki annak születik, s nem csupán azzá válik. Kivételes fogékonysága, színforma és arányérzéke tette azzá, és az a bonyolult lelki adottság, melyet egyszerűen alkotóképességnek mondunk. Amiben mégis különbözött a hivatásos művészektől és iparművészektől, személyes sorsa az, hogy a szövés nála nem csak szenvedély, hanem napi munka, mesterség is volt, s ami ebből következik, nem egyedi termékeket hozott létre. Kivételes tehetségét a tömegtermelés szolgálatába állította. „ „A megindultság azonban, amellyel rövid létezése megmaradt nyomait, keze és képzelete munkáját nézem, ugyanaz, mint amit az ankarai hettita múzeumban éreztem, a gondosan megmunkált ősi tárgyak, vagy akár a stilizált hettita szarvasszobor szemlélése közben, elképzelve azt az érzékeny erős és szép kezet - ilyen volt Rózsa Annáé is - mely mindezt létrehozta. Felidézhetném végül Rózsa Annát, az egyszer élt, egyszeri jelenséget, kedvességét, érzékenységét, kivételes műveltségét, igazságszerető és résztvevő lényét, „milliók közt - mint Kosztolányi írja gyönyörű Halotti beszédében - az egyetlen egyet... De ennek a kiállításnak a példaereje épp azt mutatja fel belőle, amiben megegyezik azokkal az embermilliókkal, akik mióta világ a világ, teremtenek valami szépet, s nemcsak maguknak, hanem másoknak, a közösségnek is.„ Részletek Major Ottó írásából, amely Rózsa Anna kőszegi emlékkiállítása katalógusában jelent meg, 1983-ban. 2 33 —r -s » - i F&' E — Wr FOTÓ SZÁNTÓ BÁLINT 1974