MúzeumCafé, 2010 (4. évfolyam, 15-20. szám)

2010/6. december-január / 20. szám • Pécs 2010 - Európa kulturális fővárosa múzeumi szemmel

AZ ÁTALAKULÁS IRÁNYÍTÓJA -HABLE TIBOR RÉGÉSZ, A NEMZETI ÖRÖKSÉGVÉDELMI KÖZPONT FRISSEN KINEVEZETT VEZETŐJE SZERZŐ: MARTON ERZSÉBET FOTÓ: DEZSŐ TAMÁS Nem tudom és nem is akarom megkerülni azokat a szubjektív emlékeket, hogy milyen helyzetekben találkoztam S Hable Tiborral. A Budapesti történeti Múzeum régészeként szinte ,,körbeásta” a házunkat. Kezdődött a Corv­in térrel: paleolit réteg, kelta leletanyag egy lehetetlen fekvésű gödörben, nyáron, iszonyú melegben. Aztán az Öntödei Múzeum melletti nevenincs tér: a terrakottából készült római bőségszaru előkerülése, római sírkő festéknyomokkal. Aztán eltűnt a csatornában, a budai rakparton folyt a csatornarendszer cseréje, és nem állítom, hogy bárki irigyelte a körülményekért. Rendcsináló alkat. Em­lékszem, az ELTE velemi ásatási anyagát úgy feliratozta-dobozolta egyetemista korában, hogy csak néztem! Amúgy pillanatnyilag ő a szakma egyetlen teológus végzettségi­ régésze. Most „vidékről” jár fel naponta, a felesége által vezetett református parókiából. Merthogy a régészet azon felemelő időszakában, amikor az már nem néhány elvará­zsolt ember hobbija csupán, hanem húzóágazat - „főnök” lett. C3 Volt egy intézmény, amely Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSZ) néven 2007-ben, az akkori politikai helyzet által meghatározott módon jött létre, és hihetetlen tőke­orientált alapmotivációval működött. Ezt az új kormányzat megszüntette, és létrehozta he­lyette a Magyar Nemzeti Múzeum szervezetébe integrált Nemzeti Örökségvédelmi Közpon­tot (NÖK). De túl az elnevezésen mi változott, ami magát a munkát illeti? Pillanatnyilag az alapfeladatunk ugyanaz, mint egy évvel ezelőtt volt, csak ma már egy olyan integrált rendszerben irányíthatjuk a területet - bár hangsúlyozom, ez csak az egyik szerepünk -, amit Nemzet Múzeumnak hívnak. (Hable Tibor a múzeum szakmai főigazgató-helyettese is-A szerk.) Lehet, hogy nem ez lett volna az egyetlen üdvözítő megoldás, de ezt a keretet meg lehet tölteni szakmai tartalommal. Ebben a megoldásban az a jó, hogy egyfelől védettséget ad, másfelől korlátokat szab. A sokak szerint „vadkapitalista”, feszültségekkel terhelt folyamatok a Nemzet Múzeumban konszolidálódhatnak. Nem szabad elhinni, hogy ez az intézmény még mindig ugyanaz, mint amilyen egy vagy két évvel ezelőtt volt, és nem szabad ugyanazt a hibát elkövetni, mint három évvel ezelőtt. Azok az emberek, akikkel beszéltem, és akik a helyze­tüknél fogva képesek az egyetértésre, most egyet is akarnak. Mögöttünk áll az a hároméves tapasztalat, amivel egyfelől meg kell küzdenünk, másfelől viszont nagyon sok olyan ember van a volt Örökségvédelmi Szakszolgálatnál, akikre ebben a küzdelemben számítani lehet. 03 Mi lesz a régiók sorsa? Van egy központi koordináció, magának az intézménynek a központi szerepe adott mind térben, mind elvárásokban. A régiók értelemszerűen átalakulnak, mondjuk úgy, hogy az in­tézmény profilváltásával együtt a régiók fizikai helyzete megváltozik, így az eddig azokban dolgozók egzisztenciája is átalakul. Ez ma még részleteiben kidolgozatlan. Talán az önkor­mányzatokhoz vagy a múzeumokhoz delegált munkatársak lesznek, állással, egy-két segéderővel. Ezt a gyakorlat fogja megmutatni, hogy egyáltalán szükséges-e, vagy elegendő a központi koordináció. A régiókról különféle nyilatkozatok hangzottak el. Az ingatlanokról is sok szó esett, de azok bérle­mények. A KÖSZ-nek nem volt vagyona, ez legenda. Használt autópark van, sok lízingelt, „flottás” járművel, az eszközállo­mány két-három éves laptopokat jelent. Ami érték - például a laborfelszerelések­­, az természetesen megmarad. Ez jogász lesz az új cégben? Van is, lesz is. A nemzet múzeumbeli integráció kapcsán még vannak szakmai és szervezet párhuzamosságok, amelyeket értelemszerűen egybe kell terelni. Ahogy megszűnnek bizo­nyos feladatok, mert egységesülnek, attól kezdve nem lehet két szervezet egység sem ugyanarra a feladatra. Ugyanakkor a mi területünknek a továbbiakban is elemi szüksége lesz ön­álló jogi képviseletre. 03 A Nemzeti Örökségvédelmi Központban a Nemzeti Mú­zeum szakmai főigazgató-helyettesének saját csapata lesz? Csapat van! Magától értetődő, hogy a KÖSZ-struktúrából meg kell őriznünk mindazt, ami jó volt; ehhez kell illeszteni az új szervezeti egységeket, és ehhez kellenek új szakemberek. 03 Ki foga ellátni a laborok és a természettudományos ku­tatások koordinációját: a NŐK vagy a Nemzeti Múzeum? Reményeim szerint a NŐK, a Nemzeti Múzeum mint anya­­intézmény ellenőrzése és védelme alatt. 03 Az oktatással vannak a NÖK-nek tervei? Én úgy képzel­ném, hogy a feldolgozásnál elkelne az oktatási háttér, amely kiszolgálja a várhatóan nagy mennyiségű leletanyagot. Az­ oktatással való kapcsolat egyelőre nyitott kérdés, viszont egyértelmű az az igény, hogy a szakmai képzésünk határokon is átívelő legyen. Alapvető feladat lenne a restaurátoroktatás koordinálása, aminek ma nincs helye, s ennek ez az intéz­mény lehetne a logisztikai központja. A vidéki egyetemeknek sokkal erősebb a múzeumokkal való kapcsolatuk, hiszen azok egyelőre térben és elméletben is távol vannak a NÖK-től mint intézménytől. Nekem úgy tűnik, szívesebben vesznek részt valamilyen gyakorlati feladat ellátásában. A szakmai protokollok egységesítése, az árképzési szabályok kialakí­tása viszont hihetetlen nagy lehetőséget kínál arra, hogy a jelenlegi országos szétesettség csökkenjen. A személyek, az intézmények, a városi régészet, a zöldmezős beruházások megkövetelik, hogy együtt dolgozzunk! Differenciált követel­ményrendszert kell kialakítanunk; elengedhetetlen például, hogy a Budapesti Történet Múzeum több mint fél évszáza­dos tapasztalatait beépítsük ebbe az elméleti rendszerbe. »►

Next