Mihalik József szerk.: Muzeumi és Könyvtári Értesítő 4. évfolyam (Budapest, 1910)
2-3. füzet - Kisebb közlemények
f kisebb közlemények ,63 fekvő Petnik faluban találták s onnét hozták mai helyükre. E föliratos táblákat és sírköveket is ismeri Mommsen, sőt még egy nyolczadik föliratos táblát is említ Herkulesfürdőről (1573. szám), amely kő állítólag Bécsben báró Róth múzeumában van. A fölsorolt emlékeken kívül találtak még Herkulesfürdőn római bélyeges téglákat is, melyek a legio IClll. gemini, a legio V. Macedonia és a legio 7777. T bélyegeket tüntetik föl. Ezenkívül egy teljesen ép példány a katonai parancsnoksági épület falába van beerősítve, de bélyegéből LEG ... 7/7/ betűkön kívül más nem vehető ki. Mindezeket az itt röviden bemutatott emlékeket kiegészíti egy bronzlap, melyet a mult esztendőben a fürdő villámtelepe fölött lévő lapos területen mintegy méternyi mélységben találtak s amelynek képét KolossváryLászló miniszteri osztálytanácsos és m. kir. fürdőfelügyelő úr szives előzékenységéből mellékelve közöljük. A 126 mm. hosszú, 105 mm. széles és 3 mm. vastag öntött és utólagosan czizelált bronzlap fényképét felkérésünkre dr. Hekler Antal úr, a M. N. Múzeum régiségtárának őre, volt szíves megvizsgálni s annak alapján a tárgyat szakszerűen is leírni. Hehler Antalnak ismertetése a következőképen szól: «A Herkulesfürdőn talált kis bronzdombormű, bár kivitele igen nyers és elnagyolt, vallási és művészettörténeti szempontból mégis nagybecsű emléke a római életnek hazánkban. Valami jelentéktelen provinciális érczöntő műhelyéből került elő, melynek hivatása elsősorban az volt, hogy a közönséget vallási szükségletének megfelelőleg kellő számú fogadalmi táblácskákkal lássa el. Mint a római vallási életnek egyéb kisebbszerű emlékei : a Juppiter Dolichenus vagy a Mithraskultuszának szolgáló apró domborművek, úgy a herkulesfürdői bronzdombormű is művészileg igen alacsony fokon áll. Kettős, épülethomlokzatszerűleg tagolt fülkében jobbról egy férfi, balról pedig egy női istenség áll. A fülkéket három oszlop támasztja, melyek kettős talapzaton nyugszanak s fönt hármas pálmalevél alakú fejjel záródnak le. Az oszloptörzseket derék tájon szalagszerű kötés osztja két részre: az alsó tag csavart díszítésű, a felsőn pedig merőleges csatornák futnak alá. Az oszlopokra két keskeny, egész hosszában ferdén rovátkolt gerenda nehezedik. A vízszintes párkány fölött két oromzat szökik meredeken a magasba. A reliefképnek felső, lezáró körvonalát a két oromzat között egy háromszögű, két oldalt a sarokban pedig egy-egy ívelt, félpalmetta alakú akroterion teszi változatosabbá, élénkebbé. Az így fölépített, egymásfölé rakott építészeti tagoknak nincsen tektonikus jellegük ; hiányzik belőlük a szerves kapcsolat; a formák viszonyában nem él és lüktet a valószerűség. Az egész tisztán dekoratív hatást gyakorol. Nem épület képének érezzük, hanem architektonikus formákból megalkotott keretnek a beléje foglalt alakok számára. A szervetlenül, dekorative alkalmazott oszlopos fülkéket a római művészek reliefeken már a korai császárság idejében is szívesen használták föl. Csak az úgynevezett Campana-domborművekre emlékeztetek. Később az 1 V. ö. Österr. Jhefte. VI. S. 16 T. 11 u. 111.; Museo Campana 1. XC1V XCV1.