Muzsika, 1964 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1964-12-01 / 12. szám - ALBERT ISTVÁN: A Wagner-tenor (Set Svanholm emlékezete)
A WAGNER-TENOR Set Svanholm emlékezete Minden korszak kitermeli a maga énekessztárjait, hangvirtuózait. Ha a legutóbbi harminc esztendő Wagner-tenorjairól beszéltünk, minden bizonnyal az első helyen Set Svanholmot említettük, a kiváló svéd énekest. S korunk nem választhatott volna méltóbb kegyelet, a közönség és kritika elismerése, jóindulata nem kísérhetett volna kiválóbb tenoristát, mint őt. Svanholm igazi mesterdalnok volt. Nem üres, tartalomnélküli stílusfordulat ez, hiszen sokan itt vagyunk még művészetének tanúi közül, sokan láttuk, élveztük emlékezetes produkcióit. Svanholm 1904-ben született Västerasban, ahol apja protestáns lelkész volt. 1927-ben iratkozott be a stockholmi zenei főiskolára, ahol az éneken kívül nagy buzgalommal tanult zongorát, zeneszerzést és ellenpontot. Egy ideig John Forsell, a híres baritonista, a stockholmi Operaház későbbi intendánsa volt a mestere, akinek növendékei közé tartozott Jussi Björling és Nina Högstedt, a jeles szoprán énekesnő, Svanholm felesége is. Svanholm a főiskola elvégzése után a stockholmi Szent Jakab templom kórusvezetője lett, majd 1930-ban bemutatkozott az operaházban. Leoncavallo Bajazzókjában énekelte Silvio szerepét. Hangjának szépségére, kulturált énekére, muzikalitására azonnal felfigyeltek — az ifjú baritonista őszinte sikert aratott. Nem ritkaság az énekművészet történetében — Svanholm is baritonistaként kezdte pályáját, és hat esztendőn át ebben a szerepkörben maradt. Mint később egy budapesti beszélgetés alkalmával maga is megerősítette, felesége győzte meg arról, hogy valójában tenorhangja van. A fiatal énekes ekkor páratlan szorgalommal megtanult egy sereg tenorszerepet és 1930-ban már az Aida Radameseként mutatkozott be újból a stockholmi közönségnek. Ebben a szerepben hallotta az éppen ott vendégeskedő Bruno Walter, aki azonnal meghívta a bécsi Operához. Bécs muzsikusai aztán hamarosan felfedezték benne az ideális Wagner-énekest. A második világháború utolsó éveiben nagyobb részt Svédországban tartózkodott. 1946-ban Rio de Janeiróban, majd San Franciscóban, Chicagóban szerepelt, végül ugyanez év novemberében Siegfriedként a Metropolitan publikumát bűvölte el. 1956-ban hazatért Stockholmba és átvette a Királyi Operaház igazgatását. Néhány évig még fellépett leghíresebb szerepeiben, de aztán teljesen a színházvezetésnek áldozta idejét. Nemzetközi tekintélyének jelentős része volt benne, hogy a stockholmi Operaházban a világ elsőrendű énekescsillagai rendszeresen vállaltak vendégszereplést. Sőt Svanholm október első napjaiban, nem sokkal hatvanadik születésnapja után, egy Stockholm környéki gyógyhelyen halt meg. Svanholm néhány éven át gyakori vendége volt a magyar Operaháznak is. 1939 májusában jelent meg először a budapesti színpadon a Walkür Siegmundjában, ugyanabban a szerepben, melyben a bécsieket is ámulatba ejtette. A felemelő szépségű előadásban Svanholm mellett kiváló magyar művészek énekelték a többi szerepeket, Brünhildát — Némethy Ella, Frickát — Basilides Mária, Wotant — Losonczy György, Hundingot — Székely Mihály. Nem meglepetés, hogy ezekután áradozó sajtóhangok méltatták a pro-