Muzsika, 1972 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1972-06-01 / 6. szám - KERTÉSZ IVÁN: Új szereplők az Aidában
M• Új szereplők az Aidában Április 4-én új szereplők mutatkoztak be az Aida Erkel színházi előadásán, és egyszersmind — részlegesen — felújították a rendezést is. Mi a produkció második estjét láttuk, április 15-én. A legnagyobb örömmel Laczó Ildikó Aida-alakítását regisztráltuk. A fiatal énekesnő drámai szopránja mind vivőerejét, mind pedig hajlékonyságát tekintve egyre fejlődik. A nehéz, igényes szólamban kiérlelt művészi produkcióval állt közönsége elé. Igen jó megjelenésű, és színészileg is van már egyéni mondanivalója a szerepről. Persze énektechnikailag lehet még csiszolgatni az alakításon: egyes piano hangjai puhábban, támasztottabban szólhatnának, zeneileg pedig drámai deklamációja nem mindig eléggé határozott körvonalú. De ezek csupán apróságok, a lényeg az, hogy énekes és szerep igen sikeres találkozásának lehettünk tanúi. Radamest Karizs Béla énekelte. Tagadhatatlan, hogy régebbi szertelenségeiből sikerült lefaragnia, de énekesi személyiségének alapvető ellentmondásai most is megmaradtak. Rendkívül erőteljes, bőségesen áradó középhangjaihoz képest magas regisztere korántsem olyan jelentős. Törekszik ugyan arra, hogy dinamikailag is színezze előadását, de nem igazi pianót énekel, hanem falzettet. Ezenkívül a drámai kifejezés vágya gyakran túlzott kitörésekre, gesztusokra ragadtatja. Karizs Bélától hiába követelnénk, hogy bújjon ki temperamentumos egyéniségéből. Így kell elfogadnunk, komoly erényeivel és hibáival együtt. Radnay György hosszabb szünet után ismét fellépett Amonasto szerepében, ezúttal is sikeresen kamatoztatva tömör, sötét színű hősbaritonját és nagy drámai tehetségét. Forte magas hangjait azonban most is erőltetettnek, szorítottnnak hallottuk. Jánosi Péter énekelte a király szólamát, a nagyot akarástól kicsit túldimenzionált kifejezéssel. A hírnök szerepében a szép hangú Nagy János mutatkozott be. Mikó András — némileg önkritikusan — felfrissítette régebbi rendezését. Az újítások — igen helyesen — főleg egyszerűsítésekben nyilvánultak meg. A bizarr rendezési ötletek ugyanis legkevésbé a sokáig LACZÓ ILDIKÓ (Juhász Mihály felvétele)