Muzsika, 1983 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám - FEUER MÁRIA: Bizonyítványmagyarázat
Most, hogy először jelenik meg új köntösben a Muzsika, a szerkesztő szeretné megmagyarázni a bizonyítványát. Bevallja, hogy jó ideje kacérkodott már a formátumváltás lehetőségével akkor is, ha tudta, hogy olvasói közül néhányan jobban kedvelik a kabátzsebben elférő méretet, ragaszkodnak a megszokott külsőhöz. Mégis megpróbál élni a korszerű tipográfia kínálta lehetőségekkel, mert bízik benne, hogy a többség szívesen fogadja a változást. A külsővel kezdve: reméljük, hogy a nagyobb terjedelem segítségével a képszerkesztő megvalósíthatja elképzelését, s a fotók nemcsak illusztrálnak majd, hanem információval is szolgálnak, sőt olykor a maguk vizuális módján olyasmit is elmondhatnak a muzsikusokról, amit a szavak eszközével élő szerzők aligha tehetnek meg. Mivel cikkeinkkel sokféle olvasói igényt próbálunk kielégíteni, hasznosnak véltük, ha az eligazodást elősegítendő változtatunk az eddig kialakult sorrenden: előre helyezzük az „olvasnivalót", a tanulmányokat, esszéket, riportokat és a tájékozódást szolgáló írásokat; a lap második felében találja majd az Olvasó a kritikai rovatokat. Persze nem készülünk kalodák fölállítására: ha valamely írás leveti magáról a kritika címkéjét, nem erőltetjük rá, ha valamelyik kritika átfogóbb igényénél fogva az ,,olvasnivalókhoz" kívánkozik, nem szorítjuk vissza. S magyarázzuk tovább a bizonyítványunkat. Az Országszerte rovatot ezután hiába keresi majd az Olvasó. A fővároson kívüli zenei élet híradásait, az ottani gondok és örömök boncolgatását természetesen továbbra is feladatunknak érezzük, de úgy hisszük, elérkeztünk a fejlődésnek arra a pontjára, amelyen címszerűen kettéválasztani a fővárosi és a vidéki eseményeket nem más, mint provincializmus. Az ország különböző pontjairól tudósító írások beolvadnak a lap törzsanyagába, az interjúk, portrék a többi olvasnivaló közé, a hangversenykritikák a Hangverseny, az operaiak az Opera rovatba. Kiterebélyesedett hangversenyéletünk amúgy is megköveteli hangversenykritikáink témáinak bővítését, az eligazodás érdekében külön feltüntetjük (miként az operáknál) az egyes események adatait. Egy év után elbúcsúzunk a lap közepébe fűzött 8 oldalas Pengetőtől, a nagyobb felületű oldalakból 6 jut most a Fiataloknak. Erre a változtatásra persze nemcsak formai okok késztettek: be kellett látnunk, hogy az „újságocska az újságban" túlságosan megkötötte kezünket, illetve éppen ellenkezőleg: túlságosan sok átfedésre kényszerített. Ezért - Földes Imre tanácsait igénybe véve - megpróbáljuk egy rovat kereteibe illeszteni azokat a témákat, amelyekről reméljük, érdeklik a zenei pályára készülő és a zeneszerető fiatalokat. Bízunk benne, hogy ifjú olvasóink a magukénak érzik majd azt, amit a Fiataloknak szánunk, s hogy velük együtt az idősebb korosztály is szívesen olvassa el a Pengetőből átvett (mostani számunkból éppen kiszoruló) két sorozat további írásait, az ott felvetődött ötletek folytatását és az új szellemű riportokat, tudósításokat. Fájó szívvel kénytelen lemondani a szerkesztőség arról a megtisztelő feladatról, hogy jubiláló muzsikusainkat az eddig megszokott formában köszöntse. Az ünnepelendők köre a magyar zenei élet szerencséjére nagymértékben kibővült: ha kiválóságaink érdemeit tevékenységükhöz méltóan igyekeznénk ecsetelni, akkor a méltatások gyakran betöltenék a lap legnagyobb részét. Ezt, és az igazságtalan méricskélést elkerülendő a szűkszavú gratulációt választottuk: hisszük, hogy jubilánsaink megértik szándékunkat, elfogadják jókívánságainkat - s hogy a portré, az interjú talán többet is mond, ha nem kötődik szorosan egy jeles naphoz. Igyekszünk viszont a nagyobb felület kihasználásával, szigorúbb szerkesztéssel bővebben tájékoztatni olvasóinkat a nagyvilág zenei eseményeiről, jelenségeiről, művészegyéniségeiről. A külföldi szaklapokból nem csupán honfitársaink szereplésének visszhangját közvetítjük, hanem az általános figyelemre igényt tartó érdekesebb írásokat is. Ezekkel, tudósítóink beszámolóival, a korábban megkezdett Beszélnek róla sorozat elevenen tartásával kíséreljük meg az információk bővítését. A második negyedszázadába lépő Muzsika szerkesztősége magyarázza a bizonyítványát. És reméli, hogy annyi örömet szerezhet olvasóinak, mint amekkora izgalommal készült a lap megújítására. "