Nagyvilág, 1956 (1. évfolyam, 1. szám)
1956 / 1. szám - KEREKASZTAL - Francia költők tiszteletadása József Attilának - Kassák Lajos - Pán Imre: A modern művészeti irányok története
154 KASSÁK LAJOS ÉS PÁN IMRE rizsban. Ekkor kerültek nyilvánosságra Cézanne-nak Emile Bernardhoz írt leveleiből azok az elméleti megjegyzések, amelyek a kubista esztétika végleges megformálásához vezettek. E megjegyzéseket a fejezet elméleti részében ismertetjük. 1907-ben nyitotta meg boltját Párizsban Daniel-Henri Kahnweiler, a kubisták első műkereskedője. Ez évben érkezett Párizsba és rögtön megállapította, hogy „Picasso a jövő embere”. Szerződést kötött vele, és elég gyors egymásutánban szerződött Braque-kal, Derain-nel, majd valamivel később Juan Gris-vel és Fernand Léger-vel. így történt, hogy amikor Braque 1908-ban kubista jellegű képeket küldött a Salon d’Automne-ba és képeit, kettő kivételével, visszautasították, Braque minden munkáját visszavonta és valamennyit kiállította Kahnweilernél. Matisse, aki benne volt a Salon d’Automne zsűrijében (ezt az intézményt az 1900-as években a alapította társaival), a döntés után, mintegy magyarázat- és exkuzálásképpen, azt mondotta Louis Vauxcellesnek, a kritikusnak, hogy a képeken túl sok volt a „kis kubus” (petits cubes). Ezt a kifejezést, természetesen megvető értelemben, felhasználta Vauxcelles a Braque-kiállításról írt kritikájában, a Gil Bias 1908. november 14-i számában. Kubusokról beszélt, de még nem kubizmusról. Az 1909-es esztendő az úgynevezett analitikus kubizmus kialakulásának esztendeje Picasso és Braque vásznain. Meg kell jegyezni, hogy Picasso ezekben az években egyáltalán nem vett részt csoportos kiállításon, kizárólag egyedül volt hajlandó szerepelni. A kubistáknak tehát nélküle kellett megvívniok első harcaikat. Picasso ekkoriban már könnyebb helyzetben volt, mert Matisse bemutatta neki az orosz Scsukint és Morozovot, akik rendszeresen vásároltak tőle. Picassónak tehát orosz mecénásai, gyűjtői akadtak, és szerződése volt műkereskedőjével. Az volt az elve, hogy a képet el kell adni, amennyiért megveszik. Scsukin és Morozov révén került Matissenak, Picassónak és az avant-gardeista festőknek annyi főműve a Nyugati Művészetek Múzeumába, Moszkvába. 1910- ben állította ki Léger első fontos kubista képét, címe Nus dans la ferét (Aktok az erdőben), és ebben az évben mutatta be Delaunay Eiffel-torony című képét a Salon des Indépendants-on. 1911- ben tört ki a nagy kubista botrány: a Salon des Indépendants 41-es termét a kubisták kapták, ekkor vonultak fel először kollektíven. Delaunay, Le Fauconnier, Albert Gleizes, Marie Laurencin, Jean Metzinger, Fernand Léger voltak a csoport főbb művészei: sem Braque, sem Picasso nem volt köztük. Picasso ebben az évben New Yorkban, a „291” galériában állított ki. Braque szélsőséges kísérletekkel foglalkozott, ő is, Picasso is ebben az évben alkalmazott először betűket képein. 1911- ben indult a Soirées de Baris, amelynek hasábjain Apollinaire harcolt az új művészet forradalmárai mellett. 1912- ben alakult meg és rendezte első kiállítását a Section d’Or (Aranymetszés) nevű csoport, az első kubista társaság. Tagjai: Braque, Robert Delaunay, Marcel Duchamp, Duchamp-Villon, az építész, Roger de la Fresnay, Juan Gris, Albert Gleizes, Flerbin, Fernand Léger, André Lhore, a lengyel Jean Metzinger, a román szobrász Marcoussis, Picabia, a harmadik Duchamp-testvér, Jacques Villon és néhányan mások. Kubista és absztrakt jellegű képeket állítottak ki, köztük Braque első papiers collés-it, papírmontázsait (újságkivágásokat, színes mintás papírokat ragasztott képeire). Marcel Duchamp, később a szürrealizmus egyik főalakja, Nu descendant à Vescaver (Aki lemegy a lépcsőn) című híressé vált képét küldte be. Sajátos festési módja a futuristák mozgást ábrázoló festési módjával volt rokon; a képet chronophotographie-nek, időfényképnek nevezte. Az akt többször volt megfestve, sok kézzel és sok lábbal, a mozgás különböző etapjaiban. A párizsi közönség az impresszionisták fellépése óta sok botrányt kiváltó kiállítást látott: ez volt valamennyi között a legemlékezetesebb. 1912-ben jelent meg az első könyv a kubizmusról. Albert Gleizes és Jean Metzinger írta, címe: Du Cubisme (A kubizmusról). Apollinaire fentebb említett tanulmánya csak a következő évben, 1913-ban jelent meg. Azonban napvilágot látott már 1911-ben Apollinaire-nek egy katalógus-előszava, amely hivatalosan elfogadta a kubizmus kifejezést. Erről a következőket írja Apollinaire Kubizmus című tanulmányának VII. fejezetében: