Nagyvilág, 1984 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Lux Alfréd: Poshadt gyökerek
hetünk Tőzsér Árpáddal, hogy Holan „nem a tapasztalás folyamatát imitálja, hanem mára kész tapasztalatokat fogja új minőségbe, mitizálja őket”. Tévedés volna azt hinni, hogy az ezoterikus költő teljesen elszigetelődött a konkrét társadalmi környezettől. Csehszlovákia történetének tragikus fordulata München, majd a német megszállás elkötelezett, társadalmilag jól értelmezhető művekre ösztönözte, önmaga feladása nélkül tudta költészetébe emelni az ellenállás és a cseh nemzeti tudat témáit. A háborús kötetek mégsem jelentettek „belépőt” a háború utáni irodalmi életbe. 1948-ban Holant publikálási tilalommal sújtották, tizenöt éves hallgatásra ítélték. A nyilvánosságtól történt elzárás azonban nem törte meg alkotóerejét. Prága kicsiny szigetére, a Kampára néző dolgozószobájában élt csendes elvonultságban. (Ott, ahol 150 évvel azelőtt Dobrovsky abbé hajolt nyelvészeti munkái fölé.) Fiókjában halmozódtak, egész kötetekké rendeződtek írásai. „Tizenöt évig a falaknak beszéltem” - mondta a költő azokról az évekről, amelyek a magány és fájdalom legkegyetlenebb verseit termették, 1963-tól újra szólhatott. Költészetének inváziója mindenkit meglepett; kezdetben évente több kötetet is kiadott. Zömmel ezekből válogatott a magyar kiadás szerkesztője. Joggal. Holan költészetének a csúcsát jelentik a hatvanas években publikált versek. Nagy témái sajátos szintézissé forrnak össze. A halál és az élet rejtélyes lényegének keresése, a szerelem és a gyűlölet végletes érzelmeinek ütköztetése és egybeolvasztása - ez költészetének váza. Az életmű ma sem fejthető meg egykönnyen. Az élet sejtelmes titkainak feloldására tett kísérlete, a rejtelmek költői megismerése újabb titkot, a sajátos holani világ labirintusát teremtette. A szavak barlangját. Az irodalmi kritika cseh földön sem tett néhány lépésnél többet e barlang belseje felé, magyarul Tőzsér Árpád foglalkozott vele a legalaposabban. Mi ragadta meg a szlovákiai magyar lírikust? Jellemző, hogy Tőzsér mélyen közép-európainak tartja Holan költészetét. Olyan tudatformák költőiesítésének, melyben „a tudat az adás és a befogadás lehetőségéből egyaránt kirekesztett magatartás tudata”. Holan költészete megérkezett a magyar olvasókhoz. Igaz, csak ezer példányban. Akit érdekel, örökbecsű szövegei között megtalálja életének igaz jeleit: „A költőt nem mentheti semmi, a halála sem. / S veszedelmes létéből mégis / itt marad valami, mintegy ráadásul, / néhány jel.” POSHADT GYÖKEREK Marcello Venturi: A senki földje. Fordította Telegdi Polgár István. Magvető Könyvkiadó, 1983. Háborús fogalom a senki földje. Azt a területet jelzi, amit a harcoló felek egyike már elhagyott, másika pedig még nem ért el. Kiszolgáltatott övezet tehát a maga ürességében, elérhetőségében, védtelenségében, egyszóval: végzetében. A senki földjén állt a háborúban az a falusi kúria, amelynek haldokló úrnőjéhez, Margheritához hazalátogat fia, Enrico. Nem részvétből, dehogyis! Talán nye BERKES TAMÁS reségvágyiból, de sokkal inkább a leszámolás elszántságával, a jóvátehetetlen múlt iránti bosszúszomjjal, egyfajta negatív nosztalgiával érkezik. Végig az ő szavait halljuk, német és angol nyelvű kifakadásokkal tarkítva, hiszen máig sem tudhatja, vajon apja a megszálló német, avagy a felszabadító amerikai hadsereg átvonuló tisztje volt-e. Nem is érdekli a különbség, beéri saját idegenségének, szőke északiságának tudatával, mint ahogy anyja sem tett különbséget: szalonja és hálószobája bárki számára nyitva állt. 456