Nagyvilág, 2007 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 9. szám - TÁJÉKOZÓDÁS - Legenda Lakatos Istvánról - Borzsák István, Galambos Tamás, Hubay Miklós, Kabdebó Lóránt, Lator László, Lengyel BAlázs, Rába György, Szilágyi Ildikó és Szőllősy András történeteit összegyűjtötte Albert Zsuzsa
hogy Lakatos akkor kapott Baumgarten-díjat, amikor még kötete meg sem jelent. 1949 könyvhetére adta ki a Dante Kiadó, és abban minden, amit addig írt, benne volt. De A Pokol tornácán olyan visszhangos vers volt, hogy Sőtér István például, ha emlékezetem nem csal, teljes egészében belevette a Négy nemzedék, élő magyar líra című kortárs antológiába. Kevés olyan huszonegy-huszonkét éves költő akadt, akinek ilyen hosszú versét beletette volna abba az antológiába. Finnyásan válogatott. Lakatos egyébként ezt is átírta később, kései köteteiben már egy kicsit más szöveggel szerepel. Rába Gy.: Nagyon meggyőző volt, amit Hubay Miklós Harsányi Zsolt példájával illusztrált, Lakatos Pistának az epikum iránti vonzódását illetően. De én úgy gondolom, hogy azért az ilyen hatások esetében mindig van valami befogadókészség, valami alkati vonás, ami valóban jellemezte őt. Alapjában véve extrovertált ember volt, akit nagyon érdekelt a világ, nagyon érdekelték az emberek, társaságokat maga is szervezett, találkozásokat, persze, szívesebben hölgyekkel. De azért társaságokat is. És volt egy időszak, amikor állásban volt, a SZOT műsorfüzeteit szerkesztette, Mándy Iván hadsegédi közreműködésével, nagyon nehéz időszakban, ez ’52-53-ban lehetett. Bizony beszervezte az irodalomnak azokat a résztvevőit, akik különben nemigen jutottak volna szóhoz. S ők írtak, a későbbi klasszikusok, csasztuskákat. Nagyon gyakran úgy, hogy vett egy üveg bort, bezárta őket egy szobába - meg nem mondom, hogy kit, vagy kiket -, és addig ki nem engedte őket, amíg egyrészt a csasztuska nem készült el, másrészt ugye, a bor el is fogyott. Abban az időben történt az is, éppen azért, mert a SZOT a szakszervezeteknek volt a központja, hogy nyaralni mehettek Mándy Ivánnal. S ebből az alkalomból ismerte meg a feleségét. Ezt Mándy Iván elbeszéléséből tudom, valami sportrendezvény, vagy műsoros rendezvény volt, ott ültek ők ketten egymás mellett, s akkor Lakatos Pista megszólalt, azt mondta: nézd, ott van egy nő! - és rámutatott a túlsó oldalra. Mándy azt mondta: - Hol? Hol? - s amíg Mándy kereste, hogy hol a nő, már ott volt Lakatos Pista a nő mellett, aki Aranka volt, a későbbi felesége. Megismerkedtek, és egy asztalhoz kerültek az ebéd alkalmából. Zöldborsófőzelék volt, hozta a pincér a nagy főzelékes tálat, és abból kinek-kinek kimért egy-egy adagot. S ment volna tovább. - Nem - mondta Lakatos Pista -, ezt hagyja itt! Ott volt az a hatalmas tál, teli zöldborsóval, azt Pista egymaga mind megette. Ez Arankát úgy elbűvölte, elvarázsolta, hogy belészeretett. Hubay M.: Azt hiszem, az írószövetségnek 1956-ban vezető tagja volt, gondolom, ezért is sújtották börtönnel, az ’56 októberi-novemberi üléseken emlékszem, szikrázóan szép, merész, de a helyzettől egy hajszálnyira mintha idegen lett volna a felszólalása. Később is megvolt ez. Lengyel B.: Voltak egy kicsit jobb idők is, amikor a Rákosi-kor véget ért, és lehetőség nyílt rá, hogy csináljunk újra lapot. Ezt a lapot ’56 tavaszán kezdtük. Volt ugyan egy lap, amit a Kuczka csinált annak idején, tehát a vonalasak, de hagytak mellette egy másik lapot, az Új Orpheuszt Ezt odaadtuk a nyomdának, a nyomda azonban, ’56 ősze volt, szétszórta a lapokat, nem láttuk soha többet. Engem ’57-ben bevittek a Fő utcai börtönbe, ott voltam majdnem három hónapig, és főleg arról faggattak, hogyan izgattam a munkásosztályt, kik a barátaim. Lakatos Istvánnak nagyobb problémája volt, mert ő a Petőfi Körben harcosan részt vett. Rába Gy: Ami az ’56-os szereplését illeti, az jóval jelentősebb annál, mint ahogy ez itt felszínre került. Pista erről nagyon okosan és nagyon taktikusan a tárgyalása során