Nagybánya, 1921. szeptember (19. évfolyam, 37. szám)
1921-09-15 / 37. szám
XIX. évfoham. Előfizetési árak: Egész évre . . 32 Lej. Félévre ... 16 Lej. Negyedévre. . 8 Lej. Egy szám ára 1 Lej. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel. Heti szemle. Orosz munkások és katonaság harca. Pétervárott a munkások és a katonaság között véres harc fejlődött ki. A munkások kénytelenek voltak visszavonulni a jól felszerelt katonák elől. Gorkij Maxim az újságírók előtt kijelentette, hogy minden reménye megsemmisülőben van. Az orosz népet vagy a járvány fogja kipusztítani, vagy az őrület martaléka lesz, de már kizárt dolognak tartja, hogy a szovjetrendszert meg lehessen dönteni. Eddig reménykedett az ellenforradalomban, de most már azt tapasztalja, hogy a nép inkább beletörődik az elpusztulásba, mint a cárizmusba. Olaszországot bízták meg Nyugatmagyarország kiürítésével. Az olasz kormány formális indítványt intézett a nagykövetek tanácsához, hogy Olaszországot bízzák meg a nyugat magyarországi konfliktus elintézésével, előbb diplomáciai eszközökkel, ha ezekkel nem érnek célt, akkor katonai beavatkozással. Anglia elfogadta Olaszország indítványát. Franciaország előbb kifogásokkal élt, de azután ő is beleegyezett. A római kormány megbízatásáról értesítette a magyar kormányt. A magyar kormány azonnal minisztertanácsra ült össze és hosszasan foglalkozott a nyugatmagyarországi kérdéssel. Nyugatmagyarországról újabb összeütközések híre nem érkezett. Az 6esz területen teljes nyugalom uralkodik. Az osztrák csendőrség szombatra virradó éjjelen kiürítette egész Nyugatmagyarországot. Bala Maré—Nagybánya, 1921. szeptem 1. hó 15. Gróza miniszter városunkban. Ez Gróza Péter, erdélyi miniszter, mint előre jelezte, második körúlja alkalmával Nagyvárad, 5 •• jw :•••..!■>! »n.vs-’ígí'tim városunkat is meglátogatta. Kedden este érkezett meg autón s az István-szállóba szállt meg. Kíséretében voltak dr. Baltescu János prefektus, dr. Barbul Jenő képviselő és Puticiu Traian rendőrprefektus. A miniszter utazása magánjellegű, épen azért minden ünnepélyes fogadtatás mellőzését kérte. Este 8 óra után háromnegyed órás kihallgatáson fogadta a helybeli magyarság együttes küldöttségét, melyben részt vettek Szőke Béla, Thorma János, dr. a. Nagy Gábor, Stoll Béla, dr. Rencz János, dr. Winkler Jenő, Harácsek Vilmos, Kupás Mihály és Tréger Lajos. A küldöttség a helybeli magyarság többrendbeli panaszát és kérését adta elő, amelyre nézve a miniszter megértőleg s nagyjában véve megnyugtatóig válaszolt. Az iskolák ügyében kijelentette, hogy másnap Bukarestbe utazik, ahol Negulescu és Goga miniszterrel, valamint dr. Pite kultuszállamtitkárral fog tanácskozni az iskolák ügyében, s annak a reményének adott kifejezést, hogy a helybeli magyar nyelvű középfokú (gimnázium és polgári leányiskola) oktatás ügyét rövidesen kedvező megoldáshoz tudja juttatni. A társaskörök működése tekintetében a helybeli románság vezetőivel már folytatott eszmecserét és hiszi, hogy e tárgyban minden erőszakosságtól mentesen sikerül megoldást találni kölcsönös megértéssel. Ha azonban ez a megegyezés nem sikerülne, akkor a fennálló jog alapján maga fog intézkedni. A r. k. plébánia-templom tatarozására nézve kijelentette, hogy Románia utódállam lévén, az előnyökkel és jogokkal együtt a terheket és kötelességeket is vállalni tartozik ; ennélfogva figyelmébe ajánlotta a szintén jelenlevő dr. Popovici György polgármesternek, hogy a város mint kegyúr ne csak a fedéshez szükséges zsindelyt bocsássa a r. k. egyház rendelkezésére, hanem menjen el a teljesítőképesség l legvégső határáig. A hivatali eskü felajánlása dacára elbocsátott városi tisztviselők visszahelyezését feltétlenül jogos kívánságnak tartja s rajta s lesz, hogy ez mielőbb megtörténjék. Az eskü megtagadását a maga részéről nem tartja olyan főbenjáró vétségnek, ahogy azt általában szokás. A vasutasok között épen az eskü határidejének lejárta után elentkezettek és visszafogadottak bizonyultak a legértékesebbeknek. Épen azért arra törekszik, hogy az elbocsátott tisztviselők vagy visszakerüljenek adásukba, vagy, ha már megértek rá, nyugalomba helyeztessenek. Ez Romániának mint utódállamnak tüvényszerű kötelessége. Az útlevelek kiállítása körül igen sok panasz merült fel. Rajta lesz, hogy az útlevél megszerzése megkönnyíttessék, s ezzel a más országokkal való érintkezés minél előbb a normális mederbe terelődjék. i_ Még néhány kevésbbé jelentős ügyre nézve is aránylag megnyugtató kijelentést tett a miniszter, nevezetesen a hatóságokhoz szóló beadványok, a telekkönyvi beadványok stb. nyelvére vonatkozólag s aztán Szőke Béla plébános megköszönte a magyarság iránt tanúsítóit megértő magatartását, mire a miniszter kijelentette, hogy őt e felfogásáért több oldalról heves támadások érték, de ő meggyőződése mellett kitart, mégpedig nem a kisebbségek védelme kedvéért, hanem, mert szerinte az egyedül helyes út az ország konszolidációjára nézve az a megértő tárgyilagosság, amely a kisebbségek békés, megelégedett elhelyezkedését teszi lehetővé és könnyebbé. Ezzel a közvetlen, rokonszenves fellépésű államférfiú szíves búcsút vett a küldöttségtől. Tiszteletére az István-szálló éttermébe társas vacsorára gyűlt egybe a helybeli román értelmiség színe-java. A miniszter az éjjeli vonattal elutazott Kolozsvárnak. Felelős szerkeszti adó laptulajdonos NÉMETH BEXA. Szerkesztőség és kiadóhir. Calea Traian (Híd-u.) 10., hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetéseket elfogad a nyomda is. HÍREK. Eljegyzés. Ilia Ignác helybeli bányászati segédtiszt leányát, Bözsikét szept. 11-én eljegyezte Berényi Ernő erdőszámtiszt Kolozsvárról. (Minden külön értesítés helyett). Másodvirágzás. A természet játékos szeszélye a Tótf. Kiss Miklós utcában levő Incze-féle nyaraló kertjében ez évben már másodszor öltöztetett virágdíszbe egy körtefát, amelyen pedig az első virágzásból vagy 8—10 körte is maradt és szépen kifejlődött. A kertnek a festőiskola felé eső részében van ez a virágpompában diszlő fa, amelynek mint természeti ritkaságnak méltán sok a bámulója. Házasság: Stoff György nyomdászsegéd, lapunknak több éven át volt buzgó szedője és tördelője f. hó 3-án esküdött örök hűséget Frink Ilonkának. Pásztor Bandi halálának oka, mint értesülünk, légcsőhurutból eredő légcső és garat infectió, aminek következtében az üszkös seb vérmérgezést idézett elő, ez ellen pedig a segítségül hivott négy orvos sem talált mentséget: a kedves, derék fiúnak el kellett pusztulnia szüleinek végtelen fájdalmára. Gyulajon, Tolna m-ben halt meg s ott is temették el. Elveszett egy fekete selyem napernyő, amelyet a múlt vasárnapi mozielőadás alkalmával egy óvatlan pillanatban a 13-as páholyból emelt el valaki. Aki nyomra vezet, az Erzsébet óvodáb31l jelentkezzék, hol jutalomban részesül. Himlőoltás. Felhivatnak mindazon szülők, akiknek gyermekei a folyó évi himlőoltástól bármi okból elmaradtak, hogy utólagos beoltásuk végetti szestember hó folyamán minden vasárnap délután 3 órakor 3 városi kórháznál jelentkezzenek. Ugyanekkor kötelesek jelentkezni az újra oltandók is. Figyelmeztetünk mindenkit, hogy ha még ezúttal valaki el fog maradni indokolatlanul a himlőoltásról, 500 lej erejéig lesz megbírságolva. (Közrend, hiv.) Álmos antantkonferencia. A „D. Tagespost“ szerint Angliában egy kis könyv jelent meg, amely az antant államférfiainak és hadvezéreinek köréből vett leírásokat, anekdotákat tartalmaz. Briandról és Asquitról a következő kitűnő esetet meséli el. A két miniszternek tanácskoznia kellett Londonban. Briandnak és kíséretének útközben annyi megbeszélni valója volt, hogy nem értek rá pihenni. Reggel megérkeztek Londonba s felkeresték Asquitot. Ez a tanácskozást hosszabb beszéddel nyitotta meg, de Briand, aki teljesen ki volt merülve, elaludt és csak akkor ébredt fel, mikor Asquith befejezte beszédét. Briand rögtön átvette a szót és válaszolt. Ekkor Asquith kényelmesen elhelyezkedett a székében, lábát jól kinyitj- Gyámoltalanok. „Ha észre veszik, hogy titkon valamelyik deáknak szeretője van ; ha táncol közülük egyik vagy másik vendégfogadóban ; ha cifra nyakravalót köt vagy iajat bodorit,... kicsapják" a kálvinista kollégiumokból, írja Bessenyei a Holmiban. A bárdolatlan kurta nemesfi, ki előtt a „világi manér“ ismeretlen volt, innen került Mária Terézia cifra testőrei közé. Kollégiumból ment a nemesi kaszárnyába. Mi pedig a múlt nyáron kardcsörtetéssel és sarkantyúmuzsikával vertük fel a debreceni öreg kollégium ósdi nyugalmát és hagyományos tudós csendjét, mely még möindig nem ismeri a „módis hivalkodást“. Ez az épület és az egész város széles, unalmas, alföldies utcáival olyan komoly, büszkeséggel telt. Nem idealista, ahhoz túlságosan rest, sokkal inkább gyűlöli a valóságot, sokkal kényelmesebb és azért olyan mord. A frontról jöttünk mindannyian, valami leírhatatlan boldogsággal, a gondolataink, melyeket a frontra menet eltemettünk, mind feltámadtak hangos lármával. A cipőnket fényesre keféltük, szabadon járhattunk, nem volt szolgálat, nem volt lövészárok, három egész hónap a miénk, mindent szépnek láttunk, mindent jónak hittünk, jól esett az élet, láttuk, hogy nem átok, magasztos varázs volt, bűbájos álom, szent gyönyörűség, amelyet csudáltunk. Legjobban az ezüst hajú rector magnificus értett meg minket, a jó „öreg Erdős“ : „Fiaim nehogy megerőltessétek magatokat, sokat aludjatok, sokat pihenjetek!" A nagy tudományú professorok tudtak belátni is. Nem sokat tanultunk, mégis az a három hónap valóságos újjászületés volt a számunkra. Nem fáradtunk sokat, ömlött belénk minden jó szó, minden jó tanács. Mintha ezek a tudósok, akik a könyvek között öregedtek meg, előszedték volna régi emlékezéseiket és a világi életről is tudtak volna valamit. Fogyatkozásainkat, hibáinkat, melyeket a hátizsákkal magunkkal vittünk, megértették és megbocsátották. Nem tudták, de megbocsátották volna bizonyára azt is, hogy két theologus : Cigány Laci és Jámbor Gábor szerelmesek voltak. Mindig együtt sétált a két jóbarát. Sokszor egész után egy szót sem szóltak egymáshoz, de azért a világért sem mentek volna külön. A Nagyerdő volt a cél, leültek valahol egy padra és ott gondolkodtak együtt. Az életkedv náluk tompítva volt, ábrándos némasággá és félénkséggé. Mint a kis gyerek, aki szeretne már járni, de nem mer elindulni. De a lelki túláradás egy szép napon mégis kitört. Talán egyszerre mind a kettőnél megszólaltak, de nem hogy elbeszéljék, hanem hogy letagadják egymás előtt. Szerelmesek voltak, mindketten egy lányba. Jámbor szavalni kezdett, verseket olvasott és tanult. Angégin Eugént szerette, nyíltan be is vallotta, hogy ő is ilyen. „Hitte, van egy lány, bárha távol, Kivel hő rokonszenveink Megegyezők, ki érte lángol, De egymást még nem ismerik. Ismerni ő már ismerte, a lány talált még nem. Cigány fagyott arca kigyult, mikor arról beszélt, hogy mennyire várja azt a pillanatot, hogy az ő szivébe is beugorjon valaki, akit majd szerethessen. Az a valaki, anélkül hogy tudta volna, már bent élt az ő szivében is. Minden este egy villanyoson utazott velük egy csitri lány, kicsi, sovány arcú, fekete haja nehéz fonatban csüngött alá, szemöldöke magasan ivett mandulaszeme felett, mely hamisan csillogott, makrancos, fitos orra volt, ajka kacéran nevetett, olyan volt a szája, mint a nyúlnak, mintha mindig fürgén várt volna valamit. A kedves, ugrifüles teremtés megdöbbentő mókusnézésével magáravonta a két diák figyelmét és a szívét. Eleinte talán észre sem vette őket, hisz mások is ülnek a villanyosban, katonák és nem katonák, férfiak és asszonyok is. De később neki is feltűnt ez a „véletlen“ találkozás. Egy-egy pillanatra összecsillant al szemük, hol Jámborral, hol Cigánnyal. Ezek voltak olyan szerelmesek, hogy nem vették észre egymásról, hogy szerelmesek és legkevésbbé azt, hogy kibe. Junius, julius, augusztus ! Csak ezért voltak Debrecenben, hogy a bájos ismeretlennel esténkint együtt, nem, csak egy villanyoson utazhassanak a