Református gimnázium - Bethlen kollégium, Nagyenyed, 1876
I Gróf Mikó Imre egyházkerületi köz- és főtanodai főgondnok felett 1876. november 18-án Nagy-Enyeden a ref. templomban tartott EMLÉKBESZÉD. Tisztelt közönség, nemes ifjúság! Azelőtt két hóval, mikor ép ezen szent falak viszhangoztatták a gyászünnep szomorú hangjait,— egyik derék nagy hazánkfiának, anyaszentegyházunk egyik lelkes közgondnokának kegyeletes emléket szentelve, lepett meg— fájdalmunkat növelendő— azon hir, hogy: hídvégi gróf Mikó Imre, valóságos belső titkos tanácsos, kir. főpohármester, a Lipót-rend nagy keresztese, a török Medzsidje rend I. oszt. tulajdonosa, volt erdélyi kincstárnok , kormányzó, és m. kir. közmunka- és közlekedési minister több kir. város díszpolgára, a m. tud. akadémia tiszteleti és igazgató tagja, az erdélyi muzeumegylet,— a magyar történelmi társulat, — az erdélyi gazdasági egylet elnöke , az erdélyi ev. ref. egyházkerület köz-, s a s.-szt.-györgyi középtanoda, és a n.-enyedi főtanoda főgondnoka nincs többé ! „Mint gyors döfésre, mely a szívbe hat, Kinos hideg fut át minden tagon: A gyászhiren, mit kísért iszonyat, feljajdult mély fájdalomban a hón. Mi szivünk, mi hő szivünk vala, Vérrel tartván minden kicsin eret; Férfiúvá növénk fel általa, S e dús nemes szívime megrepedt!“ Ezen elegicus hangokban adott kifejezést az országos fájdalomnak, a költő mély megindulása , ezelőtt 16 évvel „gróf Mikó Imréhez“ intézett ódájában Magyarhon tragicus végzetü „legnagyobb magyar“-jának halála felett, s én egész bátorsággal alkalmazom szomorú lyráját nagy halottunkra,— mert a fájdalom szózata mindnyájunké , magasztos szelleme méltó ezen hangokra ; maga a költő zengi: „Ragadd gyorsan Erdély Széchényié, Ragadd kezedbe a szent lobogót! Elől s fennen kell annak lebegnie , Mint a midőn az ő kezében volt.“ A székely nemzetségnek, Erdélynek több emberöltő óta nem volt ily nagy halottja, az „időbe zárt végtelenségnek“ ilyen nemesen kimagasló, magyar-typicus, s mindenekfelett ember-sombo-