Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1917-01-03 / 1. szám
XXXII. évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre..............................81— Fél évre .......................................4— .kor. Negyedévre..................... Egyes szám..........................—'20 . Tanitóknak egész évre . . 6— * Nagykároly, 1917. január 3. f NAGYKÁROLY ÉS Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. megjelenik minden szerdán. Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Rédei Károly. I ső szám. TÁRSADALMI HETILAP. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petőfi-Nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora SO áll. Kéziratok nem adatnak viaszt: „Éljen a király!“ A világot rengető háború hangos fegyverzaja közepette a végére siető esztendő utolsó előtti napja örömünnepre gyűjtötte össze nemcsak az ország szivében, hanem hazánk határain belül mindenütt népünk, nemzetünk hűséges fiait. 1916. év dec. hó 30-án törvényeink értelmében, az örökízlés rendje szerint, Ő császári és apostoli királyi Felsége: IV. Károly, Istenben boldogult, áldott emlékű agg királyunk: I. Ferenc József örökébe lépett, letette királyi esküjét, fejére tétette Magyarország királyi koronáját. És miként egykor Izrael népe Dávid királyi sarjadékát, Salamont, a békeség fejedelmét örömkiáltással üdvözölte, úgy harsogta a koronázás napján hazánkban százezer és millió alak: „Éljen a király!“ És mivel alattvalók legszebb és legfőbb kötelessége az ismert apostoli intés értelmében a „könyörgés, imádkozás, hálaadás minden emberekért, a királyokért és minden méltóságban helyeztettekért“, azért az az örömkiáltás, amellyel uj királyunkat, az Urnák fölkentjét uralkodása kezdetén alattvalói hűséggel és hódolattal üdvözöljük: „Éljen a király!“—találja méltó folytatását és tetőfokát Isten előtt megalázkodó buzgó imádságunkban: Mindenható, örökkévaló Isten, urak Ura, királyok Királya! Alázattal borulunk le szent Felségedben és kérünk : Áldd meg uj Királyunkat és tedd őt áldássá népei és alattvalói számára! A Te hűséged és kegyelmed legyenek trónjának legerősebb oszlopai. Kend fel őt Te magad! Szentlelked erejével. Koronázd meg Te magad bölcsességgel. Add Te magad kezébe a jognak, igazságnak és igazságosságnak királyi pallosát. Övezd fel Te magad a szeretetnek, szelídségnek, nyájasságnak királyi palástjával. Alattvalói boldogulásá r ban találja Ő is mint fenkölt Elődje, a maga boldogságát. Hajlitsd a király és a nép szivét szeretetben, bizalomban, hűségben egymáshoz. Legyen minden alattvalójának szerető, gondos atyja, hogy hazánkban „az irgalmasság és igazság elöl találják egymást; az igazság és békesség egymást Csókolják“. Áldd meg hazánkat a külső és belső békesség áldásaival és tedduj királyunkat a békesség fejedelmévé, hogy uralkodása alatt csöndes és nyugodalmas élettel éljünk minden istenféle Semmi és tisztességgel“. „Az örökkévaló Királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek legyen tisztesség és dicsőség mindörökkön örökké!“ Ámen. Kerestem az istent... Kerestem az Istent csillagos estéken. Felém mosolygott a göncöl szekerében. Esti holdsugárnál felragyogni láttam, Ott beszélt én hozzám csalogány dalában. Kerestem az Istent dörgő viharokban, Mikor ezer villám égő tüze lobban, S hallottam szózatát, harsogott fülembe, Azt hittem, haragja letipor a földre. Kerestem az Istent hullámtenger hátán, Szörnyű, mély vizeknek cselvetésű látvány S szállott hozzám langyos déli szelek szárnyán Nem rémite többé titokzatos hullám. Kerestem az Istent ágyuk dörejében, Mikor szakadozott borzadozó lelkem. Kerestem az Istent gránát jajszavában Világok tusáján, szörnyű csattanásban . .. Elhalt csatasikon kerestem az Istent, Sóhajok, hörgések töltenek be mindent. Kerestem az Isten tömegek sírjánál, Ahol csak a feledés bus szele járkál. Kerestem az Istent nyöszörögve — sírva... Pedig... neve föl van mindenüvé írva. Mostar. Szántó Róbert.