Református tanítóképző, Nagykőrös, 1928
20 néző oldalán a város és egyház címere: a paizsra tett kőris fa, mert az intézet ennek jóltevő árnyában s védő paizsa alatt élte, futotta eddigi pályáját, mert ebben a paizsban a szellemi vezetők: a Hegymegi Kiss Kálmán, az Ádám Lászó, a Filó Lajos ,neve mellett ott van a nagy áldozék: a Patay Sámuel és Beretvás Éva, a Cs. Kiss József és Harnócz Éva, a Czirják Ferenc és Pap Teréz neve is. Ezek mind itt gyökereztek ebben a talajban és a tanítóképzőben érték el életük áldását, örökkévalóságát. Isten után az ő emlékük előtt hajtsátok meg zászlótokat. Nekik szóljon a zsoltár szava: áldunk titeket, akik az Úr házából valók vagytok! — és az eljövendőknek szóljon ama másik : áldott, aki jő az Urnák nevében! Zászlótoknak azonban jövőbe tekintő oldala is van. S ez ifjú embereknél, életképes iskolánál nem is lehet másképpen. Ez a jövő most nagyon szomorúnak látszik és mégsem csüggedünk. Ezt fejezi ki a zászló másik oldala: a Nagy-Magyarország térképébe, a szívébe helyezettBiblia, a könyv, a könyvek könyve s az iratell. Mit mondotok ezzel? Azt, hogy ti a Nagy-Magyarországért fogtok küzdeni élő hittel és komoly tudással. Ez lesz a fegyveretek, mellyel visszaszerzitek az elveszett hazát, a magyar jövendőt, a magyar feltámadást. Legyetek hívek a zászlóhoz, melyről három ilyen jelkép szól hozzátok és a következő tanítóképzős nemzedékhez. Mert nem szabad felednünk, hogy ezt a zászlót tanítói nemzedékek tartják a kezükben, akiknek az a hivatásuk, hogy a hitnek és erénynek életet formáló, boldogító, üdvözítő erejét, a tudásnak ezt a látható világot megértő, rendszerező, megvilágosító fényét, Nagy-Magyarországnak olthatatlan vágyát, a hazájáért minden áldozatra kész, munkás, becsületes honpolgári erényeket növendékeik lelkébe, az iskolába s mindenütt, a hová a Gondviselés állítja, életre keltsék, meggyökereztessék s gazdag gyümölcsözésre segítsék. Ezt az elköteleztetést, ezt a felelősséget látom én a ti zászlótokon tanítóképzős ifjak. Készek vagytok-e azt elvállalni? Ha igen, akkor valóban az Úr adta kezetekbe ezt a zászlót, melyet felemeltetek az igazságért, akkor csakugyan örömünnep ez a nap, mely kitörülhetetlen az intézet életében, melyen összedobban a szíve kicsinyeknek és nagyoknak, tanároknak és tanítványoknak, testvér tanintézeteknek, a szülőknek, városnak és egyháznak, egyházkerületnek, magyar nemzeti államunk felsőbbségeinek s a mi messze távol levő, de velünk lélekben és imádságban együtt levő püspökünknek Istenünknek és magyar Hazánknak szolgálatában, — akkor örömmel illetem és szentelem én is ezt a zászlót a nagykőrösi tanítóképzős ifjak használatába és szolgálatába. Mindenek előtt azonban a Szeretet kívánja feldíszíteni zászlótokat; hajtsátok azért oda a zászlóanyához, a főtiszteletű asszonyhoz, aki anyai szeretettel jött hozzátok, a ti pedig ki„ az áldás alatt álljatok fel. * * * És most: az Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök Isten áldja, védje, oltalmazza e zászlót, legyen oltalmazója.