Napi Délkelet, 1992. szeptember (1. évfolyam, 120-149. szám)
1992-09-01 / 120. szám
NAPI DÉLKELET HAZÁNK MEGSÉRTI AZ ENSZ-SZANKCIÓKAT? A Szerbia és Montenegró ellen életbe léptetett ENSZ- szankciókat kijátszva, a magyar határon keresztül továbbra is jut el áru Kis-Jugoszlávia területére - állították hétfőn az egyik holland szállítási szakszervezet képviselői. A Reuter jelentése szerint a holland Vervoersbond képviselői a napokban tértek vissza a magyar-szerb határról, ahol kamionvezetőket, vámosokat és az Európai Közösség illetékeseit kérdezték ki tapasztalataikról. Ma benyomásunk alakult ki, hogy a szankciókat egyáltalán nem tartják be” - közölte Fons Tuynstra, aki maga is részt vett a tényfeltáró úton. Tuynstra szerint a menetlevél alapján más úticélok felé haladó kamionok vezetőit arra kényszerítik, hogy a szankciókat megszegve Szerbiában rakodják le áruikat, vagy szerb árukat szállítsanak el rendeltetési helyükre. A holland szakszervezet egyébként éppen egy kamionsofőr bejelentése után kezdte meg vizsgálatát: a sofőr ugyanis azt állította, hogy munkaadói azzal fenyegették meg, elbocsátják, ha nem vesz fel árukat Szerbiában. Aszálykár a mezőgazdaságban Az idei aszályos időjárás a főbb kultúrák esetében - az országos termésátlagok alapján - 20 százalék körüli terméskiesést okozott. Ennek következtében az elmúlt három év átlagához képest közel 25 milliárd forinttal kevesebb árbevételt érhet csak el az ágazat - juttatta el felméréseinek eredményét az MTI-hez tegnap a Földművelésügyi Minisztérium. Legnagyobb mértékben a kukorica sínylette meg a szárazságot. Bár a júniusi esőzések idején még úgy tűnt, közepes vagy annál is jobb lesz a termés, a jelenlegi számítások szerint azonban már több mint 30 százalékkal kevesebb hozam várható csak, különösen a kései vetésű, gyengén fejlett táblákon. A 1,159 millió hektáron 4,2 tonnát takarítanak be várhatóan hektáronként, szemben a hároméves 6,1 tonnás átlaggal. A 7000 forintos tonnánkénti értékesítés után, a terméskiesésnek köszönhetően, az ágazat 12 milliárd 775 millió forinttól eshet el idén. Kedvezőtlenül alakult a búza termésátlaga is. A 848 ezer hektáron termesztett kenyérgabona idei termése négy tonna körül alakul hektáronként, ami 21 százalékkal kevesebb, mint a hároméves átlag. A 6400 forint körüli tonnánkénti értékesítési árral elérhető bevétel hatmilliárd forinttal lesz kevesebb az előző évekhez viszonyítva. A rozs várható termésátlaga még a búzánál is kedvezőtlenebbül alakul. A terméskiesés ugyanis meghaladja a 23 százalékot. A nem egészen kéttonnás hektáronkénti termést 5500 forintos áron lehet értékesíteni. Az árbevétel a kultúránál 258 millió forinttal marad el az átlagtól. Az őszi és a tavaszi árpa termésátlagai hasonlóan alakultak: 3,8 és 3,6 tonna várható hektáronként. Ez mindkét esetben 19 százalékkal kevesebb az előző három év átlagánál. Az árbevétel egyenként több mint egymilliárd forinttal lesz kevesebb. Legkevésbé a zab szomjazott, 2,8 tonnás termésátlaga 8,7 százalékkal kevesebb a hároméves átlagnál. Az árbevételkiesés pedig várhatóan 6000 forint tonnánkénti értékesítési ár mellett - 60 millió forint lesz. ORSZÁGGYŰLÉS Még nyári volt az őszi ülés Két hónapos szünetének végéhez érve tegnap délután megkezdte nyári rendkívüli ülésszakának ötödik munkanapját az Országgyűlés plenáris ülése. Szabad György házelnök szomorú kötelességének tett eleget, amikor megemlékezett a Független Kisgazdapárt időközben elhunyt két tagjáról: Borz Miklós és Faddi József képviselőkről, akiknek egykori helyét az ülésteremben ezúttal virágcsokor jelezte. Az Országgyűlés tegnapi plenáris ülésének keretében napirend előtt kért szót Antall József kormányfő. A miniszterelnök mintegy félórás beszédében elsősorban a közvéleményt napok óta foglalkoztató Csurka-tanulmányról szólt, de ennek kapcsán kitért számos belpolitikai összefüggésre is. A kormányfő mondandóját kezdve előre bocsátotta, hogy a Magyar Demokrata Fórum alelnöke tanulmányát magánvéleményként közölte, mivel azt egyetlen pártbeli testülettel sem egyeztette. Utalt arra, hogy a Magyar Demokrata Fórum elnöksége és választmánya foglalkozott az írással, majd leszögezte: a koalíció pártjainak - beleértve az MDF-et is - éppen úgy kell tudni Csurka István képviselő úrral együttműködni, ahogy a párt különböző politikai testületeinek igazodniuk kell a fő irányelvekhez. Különféle irányvonalak, programok vannak, ám a kormány önállóan, felelősséggel dönt, s ezt a felelősséget senki nem veheti át - hangsúlyozta Antall József, majd így folytatta: (Folytatás az 5. oldalon) AJANDEK KÖNYVEK WALLDORFBÓL Nem mind almás, ami kamarás Csaknem ötmillió forint költséggel újították fel Almáskamarás általános iskolájának alsó tagozatos részlegét, a falu apraja-nagyja örömére. A világítást is két szál neoncső jelentette eddig az 1900- ban épült iskolában, így aztán érthető, hogy Szent István ünnepének délutánján, amikor dr. Kálmán Attila, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára - dr. Remport Katalin országgyűlési képviselő és Ambrus Attiláné polgármester jelenlétében - felavatta az épületszárnyat, szinte a fél község ott tolongott a 42 fokos melegben. A polgármester asszony lapunknak azt is elmondta: a németországi Walldorf nőegyletének tagja, Magdalena Schneider német nyelvű könyveket adományozott a kisdiákoknak (a hétfői tanévnyitón át is vehették azokat), és szó van arról, hogy csereüdültetés keretében az almáskamarásiak kiutazzanak Németországba. És ez még nem minden. A jövő héten hozzálátnak a 180 négyzetméteres tornaterem építéséhez, s azon munkálkodnak, hogy mihamarabb bővüljön a belterületi úthálózat is. Csak az a baj, hogy a fura pályázati rendszernek „köszönhetően” - azért nem kapott már két ízben is a község támogatást, mert több mint száz diákja van az iskolának, illetve az ezret meghaladja Almáskamarás lélekszáma. (dányi) Az alsó tagozatos iskola falán Kossuth Lajos és Petőfi Sándor fényképével díszített emléktábla hirdeti: „A szabadságharc 100 éves évfordulójának emlékére kegyelettel emelte: Almáskamarás dolgozó népe. 1848-1948” FOTÓ: GÁL EDIT 1992. SZEPTEMBERI., KEDD Csengőszó Szeptember első napja különös, varázsos nap számomra. Olyan ünnep, mint mondjuk a karácsony előestéje, vagy inkább a délután, amikor még csak díszítjük a fát, csomagoljuk az ajándékokat. Pedig sok-sok éve már annak, hogy nem engem szólít a csengő, nyári futkosáshoz szokott lábam nem kerül az iskolapad fogságába, s be sem kell csúsztatnom vadonatúj, kékbe csomagolt füzeteimet a padba. Most a gyerekeim készülnek a tanévre, vagyis hát ez az, hogy nem készülnek, pedig ott sorakoznak már napok óta az asztalon - mintegy figyelemfelkeltőként - a füzetek, a szép, új tollak, színes ceruzák, szombat óta pedig már a tankönyvek is. Különös illata van a nyomdából nemrég kikerült könyvnek, olyan titokzatos és izgató. Alig állja meg az ember, hogy bele ne lapozzon, meg ne nézze a képeket, el ne olvassa legalább a fejezetcímeket. Mert hisz nem csak dögunalom az a tankönyv, lehet benne érdekes, amibe csak úgy, puszta érdeklődésből pillant az ember, nem pedig stréberségből. Emlékszem, annak idején már a tanév kezdete előtt betéve tudtam néhány fejezetet, no nem matematikából... Figyelem a gyerekeimet: vajon mit szólnak az új könyvekhez? Tüntetően kerülik, a kisebbet sem érdekli, holott újdonsült iskolás. Igaz, volt aki elvegye a kedvét, a bátyja, no meg a nagyobbakból álló baráti kör hetek óta azzal macerálja: majd meglátod, milyen... az iskola. A kipontozott részre ki-ki kedve szerint behelyettesítheti a neki tetsző negatív jelzőt. Csoda, hogy ezek után hallani se szeret az iskoláról, amit jóformán csak kívülről ismer? Pedig biztatgatom, hogy legalább megtanul olvasni, nem kell mindig könyörögni valakinek. Ezen elgondolkodik ugyan, de talárt a felnőttekbe vetett bizalmatlansága, talán a dolgok arányai - mármint az iskola nyújtotta előnyök, és hátrányok - mégis a negatív irányba billentik a mérleget. Manapság nagyítóval sem igen találni olyan diákot, aki szeretné, vagy legalább tisztelné az iskolát. Hogy ebben az önmagát is kereső oktatásügy, a határt nem ismerő követelményrendszer, a még mindig alulfizetett, fásult pedagógustársadalom, vagy a tudás elértéktelenedése a ludas, nem tudni. Ilyen körülmények között kevés oktatási intézmény képes megteremteni azt a kellemes légkört, amelyben a tanulás nem nyűg, hanem a gyermek kíváncsiságának, megismerési vágyának könnyed, természetes kielégítési formája. Mégis bízunk benne: nem lesz hiábavaló az az erőfeszítés, melyet a szakemberek az utóbbi években tesznek egy átgondolt, egységes, hosszabb távra érvényes oktatáspolitika megteremtéséért. Reménykedünk, hogy egyszer talán olyan hely lesz az iskola, ahová reggel elballag a nebuló, egész nap jól érzi magát, s kimerültség nélkül tér haza este - mindennap egy kicsit bölcsebben. Gubucz Katalin Kutathatók az állampárti dokumentumok Mától kutathatók a volt állampárti - MDP-MSZMP - iratok a Magyar Országos Levéltár Alkotmány utcai részlegében - jelentette be Lakos János, az Országos Levéltár és az Új Magyar Központi Levéltár egyesítésével létrehozott intézmény nemrégiben kinevezett főigazgatója tegnapi sajtótájékoztatóján. Ehondta: a levéltár szervezetében megalakult MDP-MSZMPJralakot őrző osztály rendszerezi az érintett pártok központ szerveinek és apparátusának a budapesti kerületi, valamint a Fest megyei póriszenek és pórtszenezetek anyagait Az Alkotmány utcai raktárakban lévő rátok közül - rendezői cégük alapján-egyelőre az 1948-1979 közöttiek, továbbá az 1980 után keletkezett rátok esetében a központ pórszervek anyagai tanumányozhatók. A dokumentumok tovább részének rendezése folyamatosan értenk így azok egy ideig még nem hozzátéhetők. A tájékoztatón elhangzott: idén januárban az iratok átadása-átvétele miatt 23 kutatási kérelmet kellett ideiglenesen felfüggeszteni a magyar gazdaság legújabbkori története, az ország eladósodásának folyamata, az állam és az egyház viszonya, illetőleg az életútkutatások témakörében. Ballagok a csabai Andrássy úton. Már nyugodtan írhatom, hogy ballagok, mert véget ért a fiam tanévnyitója, amelyről ezúttal lekéstem. Isten, szabadíts meg a gonosz ördögi cselvetéseitől! Hanem mi ez a bűz, mely kiűz? Olyan átható fekáliaszag csapja meg az orromat, mint amikor a „mesterhármast”, avagy a „háromhengeres limbóhintót" sikáltam boldogult vitézkoromban. De csitt! Még azt hihetné valaki, hogy Horthy Miklós katonája vagyok. Még azt gondolná valamelyik párt igen tisztelt illusztris képviselője, hogy kétségbe vonom: kizárólag nemzeti érzésből támadt gerjedelemtől felfűtve büdösíti Békéscsaba levegőjét egynémely honpolgárunk dicső produktuma. Még arra vetemedne liberális-kozmopolita-judeo-plutokrata (tetszik tudni, mi az?) ellenzékünk, hogy a Viharsarok eme szeglete egyenesen epeegyveleggel kevert eszetlen fertelem. De nem. Én nem teszek ilyet, nem követek el inszinuációt (kétes értékű sugalmazást). Csak megírom, hogy büdös van Békéscsabán. Az Andrássy úton lakók legnagyobb örömére. (d) ( c ; i i , ■ , t 1 j ; j j ; J i i 1 , í i I ; ;