Napi Gazdaság, 2001. szeptember (11. évfolyam, 202-226. szám)

2001-09-21 / 219. szám

10 NAPI pihenő Sport V. O.R.- páros versenyek 37 ezer mérföldön A világ alighanem legösszetettebb tudást követelő vitorlásver­­senye indul vasárnap az angol Southampton kikötőjéből. Nyolc közel azonos sebességre képes hajó áll rajthoz, hogy hosszabb (6-7 ezer) és rövidebb (700-800 mérföldes) szakaszokból álló versenyen kerülje meg a földet. A nyolc hajót kiállító hét csapatnak minden eddiginél mélyebben kellett a zsebébe nyúlnia ahhoz, hogy esélyes­ként állhasson rajthoz. Ez, úgy tűnik, sikerült is,, a hajók és a szerelvények anyaga nem na­gyon tér el egymástól, miként meglehetősen egyformára si­keredett a hajótestek tervezé­se is. Ezúttal tehát nem kell at­tól tartani, ami a korábbi úgy­nevezett egykezes földkerülő vitorlásversenyek profijait időnként zavarta kissé, hogy tudniillik merész amatőrök low budget hajóikkal nevetsé­gessé teszik a küzdelmet. A Volvo Open Race most en­nek ellenkezőjéről szól: a csa­patok mögött álló szindikátu­sok mind eredményes szerep­lést várnak versenyzőiktől, hi­szen befektetett szponzorpén­zük a helyezés szerint fial. Ez most, feltehetően, kevésbé fog magukon a hajókon múlni, sokkal többet számít majd a kapitányok, a meteorológusok és a taktikusok tapasztalata és kockázatviselési készsége, il­letve a csapatok összeszokott munkája. Ez a verseny abban különbözik ugyanis más föld­kerülő regattáktól, hogy a ha­jók nyolc szakaszra osztva ke­rülik meg a „golyóbist”, és minden szakasz végén ponto­kat kapnak: a szakaszgyőztes annyit, amennyi hajó az adott szakaszon indult, a többiek sorra eggyel kevesebbet, az utolsó értelemszerűen egyet. Ilyen módon mindegyik sza­kasz egyformán fontossá válik, miközben az egyes útvonalré­szek körülményei egyáltalán nem egyformák, sőt. A mezőny az angol partok­tól először délnek, majd kissé délkeletnek tart és egyetlen 7350 mérföldes etapon belül átvág az Egyenlítő környéki szélcsendes zónán. Ez a vidék a meteorológusoké. Aki itt - akár nagyobb kerülők árán is­­ el tudja kerülni a teljes szél­csendes övezeteket, az előbb ér a szeles zónába, így olyan előnyre tehet szert, amelyet a Fokvárosig hátralévő szaka­szon nehéz behozni. Igaz, erre is akadt már példa a tavalyi Vendée Globe-on, hasonló bra­vúrra a mostani versenyen azonban nem lehet számítani: a hajók nagyjából egyforma sebessége általában arra kény­szeríti a vitorlázókat, hogy ne veszítsék el egymást szem elől. A második szakasz valamivel rövidebb, de ezt a 6100 mér­földet is megemlegetik a csa­patok. A Fokváros-Sydney út­vonal már a hideg és nagyon szeles déli óceánon vezet, a ha­jók itt maximális sebességük közelében teljesíthetnek, hi­szen a szélirány is kedvező. Őrült, 50 kilométer/óra körüli rohanás ez, ráadásul erősen hullámos tengeren, ami ugyan­csak megnehezíti a kormányo­sok dolgát. A hullámokról le­­száguldó, majd megtorpanó hajótest fölött az árbocokon ir­galmatlan erők keletkeznek, következésképpen errefelé gya­koriak a személyi sérülések is. Ausztráliában a csapatok be­szállnak a hagyományos Syd­­ney-Hobart vitorlásversenybe, hogy azután 2500 mérföldet megtéve Aucklandbe érkezze­nek. Itt már a taktikusoké a fő­szerep, ez a távolság túl rövid lesz ahhoz, hogy a hajók komo­lyabb stratégiai elképzelések miatt elszakadjanak egymástól. Itt előreláthatóan sebesség sze­rinti elrendezésben kettes-hár­mas csoportok alakulnak majd ki, amelyek között a kapitá­nyok és a taktikusok rutinja dönt majd. Éppen emiatt való­színűleg minden csapat a fedél­zetére vesz olyan profi verseny­zőket, akik korábban páros ver­senyeken, kishajós olimpiákon vagy világbajnokságokon bizo­nyítottak. Ez a szakasz azért is érdekes lehet, mert itt a me­zőny összemérheti tudását több, a négy évvel korábbi ver­senyen részt vett hajóval is, így direkt módon lemérhetővé vá­lik, mennyit fejlődött a hajó­építés tudománya ebben a rö­vid időszakban. Aucklandból indul a verseny legkockázatosabb szakasza. A me­zőny a Horn-fokot megkerülve Rióba megy. Az 1974-es első versenyen hét sportvitorlás kerül­te meg Amerika legdélibb csücs­két, azóta többen követték őket, de sok volt az áldozat is. Itt hideg, időn­ként elementáris erejű viharok, szélsőséges kö­rülmények, jéghegyek nehezí­tik a versenyzők dolgát, a segít­ség a legjobb biztosítás mellett is messze van. A Horn-fokon túl megkezdődik a nagy észa­ki menetelés, itt szűk szélben haladnak a hajók. Rio után ma­rad a helyzet azzal a különb­séggel, hogy a fránya szembe­szél is egyre gyengébb lesz, Mi­amiig ismét át kell haladni a szélcsendes zónán. Idegtépő álldogálások, rettentő meleg, miközben a műholdak jól mu­tatják az 50 mérföldre haladó vetélytárs remek - 5-10 kilo­­méter/órás - sebességét - ez jellemzi ezt a szakaszt. A Mia­mi-Baltimore útvonal ismét a taktikusoké lesz, 850 mérföl­dön át nem lehet sokat kockáz­tatni. Az Atlanti-óceán Balti­more utáni átkeléséről legyen annyi elég, hogy ezt a távot már több hajó is teljesítette a mezőnyből, az időkülönbségek minimálisak voltak, ezen a 3400 mérföldön alighanem na­gyon határozottnak kell majd lenniük a szkippereknek ah­hoz, hogy fenntartsák a békét a navigátorok és a taktikusok közt. A La Rochelle-Göteborg szakaszon feltehetően a helyi viszonyokat jobban ismerő eu­rópaiak diktálnak majd. Göte­borg és a 250 mérföldre fekvő végcél, Kiel kikötője között mindössze 250 mérföldet kell megtenni. Ha eddig nem dől el a verseny, akkor a végét - sze­rintem - élőben kellene közve­títeni a tévében. M. 0. Az árbocokon irgalmatlan erők keletkeznek Mindennapjaink elmaradha­tatlan kísérője, a hagyma a va­lóságban kettős életet él. Miköz­ben magától értetődő mozdu­lattal süllyesztjük szatyrunkba a piacon, eszünkbe sem jut, hogy nincs még egy növény, amelyet annyi misztikus történet, vallá­si hiedelem övezne, mint ezt. A hagyma előéletét - vad ősét - nem ismerjük. Szemet könnyeztető csípősségével, pi­rítás, főzés közben étvágyger­jesztővé átlényegülő pikáns aromájával úgy jelent meg a történelem kezdetén mai for­májában, ahogyan Pallasz Athé­né pattant ki Zeusz fejéből haj­danában. Nem ok nélkül hivatkozom a mitológiára: az egyiptomi szté­léken, a sírkamrák hieroglifái között a hagyma az istenek tár­saságában jelenik meg, a növe­kedés, a termékenység szimbó­lumaként. Évezredekig meg­maradt ezen a magaslaton. A ró­maiak taszították le onnan, ami­kor a köznép ételízesítőjévé tet­ték. A gazdagok, az előkelők ke­rülték a hagymát, ők keletről importált, drága fűszereket használtak inkább vagy a furcsa ízű garummal - halpáccal - za­­matosították ételeiket. Plautus egyik vígjátékában megvetően szól egy mihaszna naplopóról, „aki úgy bűzlik a hagymától, mint a gályarabok”. Atheneus óva int a hagyma fogyasztásá­tól, mert „a borjúláb, a hagyma és a csiga a gyomorban nehezen emészthető gombóccá válik és megterheli”. A mohamedánok sem bántak jobban a hagymával. Létezését egyenesen a sátánnak tulajdoní­tották, olyképp, hogy mikor a gonoszt kiűzték a paradicsom­ból, eszeveszetten menekült, s aho­vá a jobb patájá­val lépett, ott vö­röshagyma, ahová a ballal, ott fok­hagyma termett. Talán levének kén­tartalma miatt ro­­konították a hagy­mát az ördöggel, akinek a lehelete az ő mitológiá­jukban is kénkö­ves, akárcsak a miénkben. A magyar konyha kedveli a hagymát és élni is jól tud vele. Számtalan ételünk ízét, aromá­ját a vöröshagyma adja, terme­lésével a makói hagymások nemzetközi hírt vívtak ki ma­guknak, nem is szólva a fok­hagymáról, amely azonkívül, hogy ételeink kedvelt ízesítője, még jót tesz az egészségnek is. (Hippokratész a gyógyszerek közé sorolta, megjegyezve, hogy „a fokhagyma kiváló izzasztó, elősegíti az emésztést és a vese­működést”.) Mindazonáltal - bármily ko­moly hagymafogyasztók va­gyunk is - meg kell állapíta­nunk, hogy a világon termesz­tett sokféle hagymának mi csak igen kicsiny hányadát fogyaszt­juk. Nincs nálunk jelen a temér­dek különféle nagyságú, for­májú, színű és ízű hagyma, amelyeket egy olasz vagy fran­cia kisváros zöldségesbolt­jaiban, piacain árusítanak. A fi­nom ízű rokambolhagyma például, vagy a pikáns kígyó­hagyma, amely különös formá­járól kapta nevét. A bretagne-i kertészek olyan vöröshagyma­félét termesztenek, amely aro­máját megőrzi, de nem csípi a szemet, nem könnyeztet. Yffia­­nac hagymának nevezik a bre­ton faluról, ahol kinemesítet­ték. A Hawaii-szigeteken olyan finom ízű, aprócska, zöld húsú hagymát nevelnek, amely gyü­mölcsnek is beválik. Az utóbbi jó néhány esztendővel ezelőtt azzal lett világhírűvé, hogy Frank Sinatra ládaszámra hoza­tott magának belőle Ameriká­ba. A Texasban termelt Granex hagymafajta ezzel szemben olyan csípős, mint a tűz, de ez­zel együtt népszerű és kelendő. A hagymát a XV. század köze­péig nem termesztették Magyar­­országon. Bonfini feljegyezte krónikájába, hogy Beatrix ki­rályné - Mátyás király hitvese - igen boldog volt, amikor remek ízű hagymát kapott ajándékba Itáliából. Alighanem ezt követő­en történt meg a magyar kony­ha és a vöröshagyma „nagy talál­kozása” és fél évezred után, mi, késői utódok még mindig hálá­san élvezzük e találkozás kelle­mes következményeit. El sem tudnánk képzelni a magyaros fogásokat vöröshagyma nélkül. / / Halász Zoltán Gasztronómia Hagymahistória A táj nevezetessége ihlette Makovecz Imre fa-ü­veg-beton Hagymaházát Makón Ma este a rákospalotai leány­nevelő intézetben nyitják meg a kulturális örökség napjait. Az Európa Tanács védnökségével idén már negyvenhét országban megrendezendő program célja, hogy fölkeltse a figyelmet olyan históriai értékek iránt, amelyek máskor csak ritkán, kevesek ál­tal vagy éppen egyáltalán nem is látogathatók. Az ipar és a közle­kedés, illetve a középkori temp­lomok és templomromok el­múlt évekbeli hazai témái után a szervező Országos Műemlékvé­delmi Hivatal Ezúttal az oktatás épületeire - az általános iskolai épületektől az egyetemi épület­­együttesekig­­ kívánja felhívni a magyar közönség figyelmét. A mostani hétvégén összesen 336 épület nyitja meg kapuit az érdeklődők előtt, közülük 181 kapcsolódik közvetlenül a meghirdetett mondanivaló­hoz. Megtekinthető lesz példá­ul a Belügyminisztérium, az Or­szágos Levéltár, a Magyar Nem­zeti Bank, a Történeti Hivatal, a sümegi püspöki palota, a tiha­nyi bencés apátság, az Ország­­gyűlési Könyvtár s vele együtt az Európa Tanács Információs és Dokumentációs Központja, az Új Városháza, a Vörösmarty Mihály Gimnázium, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittu­dományi Karának épülete, a gö­döllői Hamvay-kúria, az eszter­gomi régi szeminárium, vagy a fertődi Esterházy-kastély. Leg­többjükben helytörténeti mun­kák is segítenek megismerni az épület múltját, szellemtörténe­ti emlékeit. A kulturális örökség napjai­nak (szeptember 22-23.) teljes programja olvasható az Orszá­gos Műemlékvédelmi Hivatal honlapján (www.muemlekvede­­lem.hu), az ingyenes program­füzet az OMH portáján és a Tourinform-irodákban kapható. (Gyapay) „Ki merem mondani, hogy az ÉS grafika a XX. század­ban, etalon” - írja bevezető­jében Frank János művészet­­történész, az Élet és Irodalom immár harmadik, harminc kortárs alkotót felvonultató tárlatának rendezője. A csak­nem ötödfél évtizedes heti­lapnak első megjelenésétől máig folyamatosan gyakorolt vállalása a­­hosszú ideig Nagy László költő szerkesztette) képrovat. Kínálatában alkal­manként egy-egy élő klasszi­kus mester művei „színezték” - fekete-fehérben természete­sen - a szövegoldalak tömb­jét, mint például Barcsay Jenő vagy az akkor még éppen csak „tűrt” Bálint Endre kü­­­­lönszámaiban. A budapesti Vízivárosi Gaté­­r------------- —————— m­a (II., Kapás u. 55.) tárlata nemcsak a lapban megjelent reprodukciók legtöbbször vo­nalas-rajzos eredetijeit mutat­ja be, hanem - az alkotók ked­ve szerint - mindenféle egyéb technikákkal készített műve­ket, így akár még olajfestmé­nyeket is. A cél tehát nem annyira valamely vizuális an­tológia összeállítása az elmúlt egy esztendő több száz publi­kációjából, mint inkább a de­monstráció: létezik immár egy közös szellemiségben össze­állt ÉS-képzőművészgárda, amelynek felvonulása rangos közéleti esemény. A tárlat szeptember 29-ig te­kinthető meg, kedd és péntek között 13-18, szombaton 10- től 14 óráig. (NAPI) É­pületek öröksége V­ízivárosi ÉS-tárlat Holmi NAPI PIHENŐ Töltött hagyma Hozzávalók: 75 dkg vöröshagyma, leveszöldség, 25 dkg burgonya, 1 1/2 dl száraz fehérbor, 2 dl tejföl, 2 dkg füs­tölt szalonna, tárkony, só, bors. Elkészítése: a vöröshagymákról lehúzzuk a hártyát, a tete­jüket levágjuk, közepükbe lyukat vágunk. Eközben a leves­­zöldséget és a burgonyát megtisztítjuk, apróra vágjuk, a tár­konyt is hozzáadjuk, megsózzuk. Lábosban, a bort is ráönt­ve, fedő alatt puhára pároljuk az egészet. A hagymákba vá­gott üreget belül sóval, borssal meghintjük, a villával össze­nyomkodott párolt zöldség-burgonya keveréket a hagymák üregeibe töltjük. A hagymák levágott tetejét visszarakjuk. A megtöltött hagymákat tűzálló tálba rakjuk (állítjuk), le­öntjük a tejföllel, amit előzőleg egy kis sóval ízesítettünk. A tűzálló tálat, benne a hagymákkal, előmelegített sütőbe tesszük és negyedóráig sütjük fedő alatt, közepes lángon. Majd levesszük a fedőt a tűzálló tálról és tovább sütjük, amíg a hagymák külső burka szépen megpirul. Melegen tálaljuk. 2001. SZEPTEMBER 21. ----------------------------------------­ 1066 Budapest, Zichy Jenő u. 17. Tel.: 102-7757. Tel./fax: 302-7758 Étterem • kávézó • tetőterasz • galéria •színpad mediterrán hangulat légkondicionálás Aktuális színpadi programunkat keresse az interneten! ujiuuu.m­ti­/oko.hu A jegyek ára 790 a vacsoravendégeknek a belépés díjtalan. ElÖZCTU N­ElYfOGIAlÁs miADKÉT EJETBCfl sZÜKsÉGES! PflRTYCfÓKA ^ Rendezvényszolgálat ^

Next