Napi Gazdaság, 2001. november (11. évfolyam, 249-268. szám)

2001-11-16 / 258. szám

14 NAPI gazdaság . VÁROSBEMUTATÓ - MISKOLC Hamarosan indul az újabb bérlakás-építési program . Élénkülőben a beruházások Miskolcon Miskolc 184 ezer lakosával Budapest és Debrecen után az or­szág harmadik legnagyobb települése. A városban az ipar ága­zatai közül két évvel ezelőtt még a fémfeldolgozás, a villamosenergia-, gáz-, gőz- és vízellátás volt meghatározó, mára leginkább a gépiparban növekedett az értékesítés volumene - tudtuk meg Kobold Tamástól, Miskolc polgármesterétől. A ne­hézipari válság nyomai még nem múltak el, a megvalósult és tervezett ipari beruházások azonban új irányt nyithatnak a vá­ros gazdaságának és javíthatják a foglalkoztatási helyzetet. A középkori Miskolc a völgy keleti részén, az Avas hegy alatt alakult ki, lakosságának hosszú időn keresztül a növényter­mesztés, az állattartás, a szőlő­­művelés és a borgazdálkodás biztosított megélhetést az ezek­re épülő ipari tevékenységgel, kereskedelemmel együtt. A medence nyugati végén jött létre Diósgyőr mezővárosa. A két település az ötvenes évek­ben egyesült jogilag, amikor létrejött Nagy-Miskolc. Mis­kolc gazdaságát máig alapvető­en a helyi kohászati üzem és az ahhoz kapcsolódó nehézipari cégek határozzák meg, így a kilencvenes években a Diós­győri Acélművek (DAM) és a vele kapcsolatban álló cégek válsága rányomta bélyegét a város helyzetére. A DAM sorsa ugyan még ma, az olasz Cogne tulajdonszerzése után sem egyértelmű, a foglalkoztatási helyzetet azonban jelentősen javíthatják azok az új gyártó­beruházások, amelyek idén va­lósultak meg, illetve a közeljö­vőben várhatóak. Nemrégiben adta át például miskolci üze­mét az olasz SIAD cég. A főleg porózus massza és ipari gázok előállítására szakosodott cég magyar leányvállalata 730 mil­lió forintból építette fel gyárát, amelyben hegesztési és élelmi­szer-ipari gázokat palackoznak. Megkezdte a termelést Miskol­con az ARRK-Tech Ipari és Ke­reskedelmi Kft. is, amelyet a ja­pán ARRK Corporation leány­­vállalata és ennek magyar part­nere, a Technoplast McD Kft. alapított. Az ARRK-Tech profil­ja különféle prototípusok, szer­számok előállítása, amelyeket autóipari és elektronikai cégek részére gyárt. Ha kedvezőek lesznek a tapasztalatok, elkép­zelhető, hogy az ARRK más di­vízióit is Magyarországra tele­píti. A közepes méretű beruhá­zásokat követően a közeljövő­ben már több ipari nagyágyú megjelenésére is számítani le­het a városban, ami érdemben javíthatja Miskolc munkanélkü­liségi helyzetét. A munkanélkü­liségi ráta az 1999-es 14,4 szá­zalékról az idei év első felére 12,2 százalékra csökkent. A re­gisztrált munkanélküliek szá­ma júniusban 9298 fő volt. Miskolc önkormányzata kü­lönféle adókedvezményekkel kívánja ösztönözni a városban a befektetést. Például a beru­házás üzembe helyezését köve­tő harmadik év végéig mente­sül az iparűzési adó fizetése alól az a vállalkozás, amely in­dulásakor minimum 100 főt foglalkoztat vagy 500 millió forintot meghaladó termék­előállító beruházást valósít meg. Miskolcon a helyi adók közül az iparűzési adó, a nem lakás céljára szolgáló építmé­nyek adója, valamint az ide­genforgalmi adó van érvény­ben. Iparűzési adót 5 millió fo­rintos nettó árbevételig nem kell fizetni, 5-7 millió forint között ennek mértéke 1,8 szá­zalék, 7 millió forint fölött 1,9 százalék. Tavaly a helyi adók­ból összesen 3,7 milliárd fo­rint bevétele származott az ön­kormányzatnak, melyből 2,9 milliárdot az iparűzési adó je­lentett. Idén a helyhatóság 4,05 milliárd forintos helyi adóbevétellel számol, ebből az iparűzési adó a kalkulációk szerint 3,1 milliárd forintot tesz majd ki. 1993-tól napjainkig az ön­­kormányzat 139 lakást épített, ezek döntő része bérlakás. Je­lenleg állami támogatással épül egy 95 lakásos bérház, befejezését november végére tervezik. Az Újgyőri főtéren lévő egykori munkásszálló át­alakításának összköltsége 640 millió forint, ehhez a Gazda­sági Minisztérium pályázatán 480 millió forintot nyert el az önkormányzat. A Gazdasági Minisztérium nemrég született döntése értelmében újabb 84 bérlakás és egy 98 férőhelyes idősek otthona épülhet Mis­kolcon a minisztériumtól pá­lyázat útján elnyert közel 800 millió forintos támogatásból. Miskolcon a panellakások négyzetméterenkénti ára 70- 75 ezer forint körül mozog, míg a belvárosban egy átlagos állapotú gázfűtéses öröklakás ára 95-100 ezer forint között van négyzetméterenként. Az új építésű lakásokért azonban 150-160 ezer forintot is elkér­nek négyzetméterenként. Az önkormányzat fejlesztési és beruházási tervei között több létesítmény rekonstrukci­ója is szerepel. A város beru­házásra szánt idei előirányza­ta 3,03 milliárd forint, míg a felújításra szánt összeg 213,2 millió forint. A helyhatóság 2002 végéig 4,3 milliárd forin­tot kíván a tömegközlekedési járműpark fejlesztésére fordí­tani, míg a hulladéklerakó re­konstrukciójára 3,5 milliárd forintot szán a város. Ezenfe­lül sorra veszik többek között a barlangfürdő, a diósgyőri kórház, a diósgyőri vár és a DVTK-stadion fejlesztését is a következő években. vj. Hofmeister Zoltán Kobold Tamás polgármester volánspedíció Szállítmányozási Kft. Szakértő kollégáink az alábbi szolgáltatásokkal várják tisztelt Ügyfeleinket: • Teljes körű vámügyintézés • Tranzit Egyezmény szerinti össz-kezességvállalás • Engedélyezett címzetti/ feladói tevékenység • Kezességvállalás • Közvámraktározás • Reexpediálás Miskolc, Sajó út 5­­.: 46/341-217 Városkutatás Kft. 1093 Budapest, Lónyay u. 34. Tel.: 217-9041 Távközlési eszközök alkatrészeit állítja elő a leendő üzem A Sanmina Miskolcon építi fel új üzemét Az elektro- és híradás-techni­kai termékeket előállító kalifor­niai Sanmina Corporation de­cember közepéig dönt arról, hogy melyik miskolci ipari parkba telepíti hírközlési esz­közök alkatrészeit előállító és összeszerelő gyárát. Az ameri­kai társaság 1000-1500 dol­gozót alkalmazna itt. A Sanmina régóta keres megfelelő helyszínt a befekte­téséhez a kelet-közép-európai térségben. Az eredetileg optikai kábeleket gyártatni kívánó multi a lengyel és a cseh hely­színek „ejtése” után szemelt ki néhány várost Magyarországon. Az első rostán Pécs, Kecskemét és Szeged maradt fenn. Az idén nyáron még ez volt a helyzet, ám az elmúlt hetekben kide­rült: a miskolci letelepedési feltételeket preferálják inkább. A helyszínkeresés időszakában feltehetően megváltozott a gyár­tani szándékozott termékek lis­tája is, hiszen a hírek ma már nem optikai kábelekről, ha­nem hírközlési eszközök alkat­részeinek gyártásáról és össze­szereléséről szólnak. John Pe­der Darus, a cég svédországi illetékese csupán annyit közölt lapunkkal, hogy legkésőbb de­cember közepéig megszületik a döntés a gyártás helyéről. Maga a gyár jövőre kezdené meg a munkát (NAPI Gazda­ság, 2001. november 7., 1-6. oldal). Akkor dől majd el az is, hogy Miskolc melyik ipari parkjába viszi termelését a Sanmina. Annyi bizonyos, hogy rövidesen több száz főt foglal­koztat majd és 20 millió dol­lár éves árbevételre számít a multi. (NAPI) www.miskolc.hu • Tourinform Miskolc • Rakéta u. 2. Telefon: 46/350.425, Fax: 150439 * E-mail: miskolc­« tourinfom.hu • 2001. NOVEMBER 16. Európai színvonalú szolgáltatásokat kínál AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI MÉH NYERSANYAGHASZNOSÍTÓ RT. Teljes eszközparkját megújította a győri székhelyű cégcsoport Nem egészen két év alatt egy immár szinte minden tekintetben európai színvonalú szol­gáltatásokat kínáló társaságot alakított ki a miskolci székhelyű, három megyében mű­ködő Észak-magyarországi MÉH Nyersanyaghasznosító Rt.-ből a többségi tulajdonos Észak-dunántúli MÉH. A korábban alulfinanszírozott társaságból - a Dunántúlon szerzett tapasztalatokat felhasználva - mára egy kiválóan prosperáló, idén már stabilan gazdálko­dó, nyereségesen működő cég lett.­­ A három megye - Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád - területén működő, miskolci székhelyű Észak-magyarországi MÉH Nyersanyaghasznosító Rt. 94 százalékban a győri csoport birtokában van, a fennmaradó rész pedig a települési önkormányzato­ké - mondja Szabó Gyuláné, az igazgatóság elnöke. A jelenleg 17 telephelyet működtető - ezek közül 4 saját üzemeltetésű, a többi bérbe adott - társaság privatizációjára 1993-ban került sor. Az Észak-dunántúli MÉH, illetve annak menedzsmentje 1998-ban, befektetési társasá­gok révén előbb 50 százalékos, majd 2000-ben a többségi irányítást biztosító befolyást szerzett a cégben. A munkát, a társaság talpra állítását az elmúlt év januárjában kezdtük. Mindez nem volt egyszerű feladat, hiszen a vállalat nagy költséggel, egy meglehető­sen korszerűtlen szervezetként működött, arról nem beszélve, hogy fejlesztési és finan­szírozási források sem voltak. Haladéktalanul hozzá kellett kezdeni az ottani dolgozók gondolkodásmódjának átalakítá­sához, illetve a működési struktúra korszerűsítéséhez. A legfontosabb feladat a társa­ság pénzügyi helyzetének megerősítése volt. Saját forrásból és banki hitelek révén mintegy 250 millió forintot invesztáltunk, amelyet döntően feltőkésítésre, illetve be­ruházásra és fejlesztésre fordítottunk. Ráadásul ezt a lehető leggyorsabban kellett vég­rehajtani, még mielőtt a miskolci cég további piacokat veszít. - Miként változik a piac, befejeződött-e annak felosztása? - Ha nagyon röviden akarok válaszolni, azt mondom, hogy nem, ám az uniós csatlakozá­sig, illetve közvetlenül azután még jelentős változások várhatók. Az elmúlt időszakban százával alakultak új cégek, és sajnos még mindig nem játszik döntő szerepet, hogy ki milyen szakértelemmel, megbízhatósággal végzi munkáját, illetve hogy miként tartja be a törvényi előírásokat. Megítélésem szerint a piacon jelenleg még kétszer annyian van­nak, mint amennyit az elbír. Ráadásul az utóbbi időszakban az úgynevezett kommunális hulladékpiacon multinacionális nagyvállalatok jelentek meg hatalmas tőkeerővel. Ennek ellenére a lakossági szelektív hulladékgyűjtés mind a mai napig nincs megoldva Magyar­­országon, legfeljebb egy-két településen nyomokban lelhető fel. Pozitív tendenciák tapasztalhatók viszont a csomagolóanyag-visszagyűjtés területén, amely döntően an­nak köszönhető, hogy az állam termékdíj-támogatással segíti azt. Egyre inkább nyilván­valóvá válik, hogy hosszabb távon csak azok a cégek maradhatnak talpon ezen a terüle­ten is, amelyek maximálisan megfelelnek a környezetvédelmi, a technikai és technoló­giai elvárásoknak. Ennek érdekében egyre nagyobb tőkére és egyre szervezettebb működésre van szükség. Nem véletlen, hogy mi is az ország keleti régiói felé nyitot­­ tunk, hiszen a Dunántúlon immár nem lehet piacot bővíteni. A nyersanyag-hasznosító cégek szempontjából tovább növeli a gondokat, hogy a ko­rábban nyereségesebbnek tekintett vashulladék mennyisége rohamosan csökken, amely egyrészt az ipar átstrukturálódásával magyarázható, másrészt pedig azzal, hogy a termelőüzemekben is mind kevesebb hulladék képződik. A gyártás helyett előtérbe került az összeszerelés, ahol eleve nem képződik vas-, illetve fémhulladék. Mindezt fel­ismerve egyre inkább a papír és a műanyag visszagyűjtésére kell koncentrálni, ám itt az állam szerepe is rendkívül fontos, hiszen ezt kizárólag piaci alapon nem lehet gazda­ságosan visszagyűjteni, miközben a környezetvédelmi előírásoknak az egész országban meg kell felelni. Mindez csak a legmodernebb eszközökkel és kiválóan felkészült szak­gárdával lehetséges. - Miként alakul a felhasználói oldal? - A két országrész között jelentős eltérések vannak. Míg a miskolci cég termékeit szin­te teljes egészében, 99 százalékban a hazai piacon értékesíti, a győri, mint azt már az előbb említettem, több mint felét exportálja. Az észak-magyarországi társaság gyors talpraállásában jelentős része van annak is, hogy a két, korábban nagyon sok gonddal küszködő és különböző tulajdonosok által működtetett nehézipari üzem helyzete foko­zatosan stabilizálódni látszik, ami számunkra biztos piacot jelent. Ez egyaránt érvényes az Ózdi Acélművekre és az immár olasz befektető által üzemeltetett Diósgyőri Acélmű­vekre is. Mindkét cég havonta átlagosan 25-30 ezer tonna alapanyagot vásárol, és úgy tűnik, stabil, jó vevők lesznek hosszú távon is. Ez egyébként nemcsak számunkra jelent előnyt, hanem az egész régió gazdaságát stabilizálja. Tovább segítheti az ottani fejlődést, hogy épül az autópálya, s mind több nyugati befektető fedezi fel az ország keleti régi­óját is. Mi abban bízunk, és arra alapozunk, hogy ez hosszú távon is így marad, s nekünk „csu­pán" az a feladatunk, hogy az ottani vállalkozások igényeit maradéktalanul kiszolgáljuk. Ugyanakkor az ország változatlanul legnagyobb vashulladék-felhasználójánál, a Dunaferr Rt.-nél az elmúlt hónapok bizonytalanságait mi is érzékeljük. Szeretném hozzátenni, hogy az alapanyag-szállítást ma még mindez nem befolyásolja, de a helyzet stabilizálására sze­rintem mindenképp szükség van. A dunántúli céget az elmúlt hónapokban rendkívül hátrányosan érintette a forint erősödése. Ráadásul ennek kivédése, legalábbis számunk­ra, szinte teljesen lehetetlen. Mindez egyébként megmutatkozik a győri cég idei ered­ményein is. Az ezzel kapcsolatos eredménykiesés a mai számításaink szerint is több tíz­millió forintos nagyságrendű lesz. Sajnos pillanatnyilag teljesen kiszámíthatatlan, hogy vajon minimális nyereséggel vagy jelentős veszteséggel exportálunk-e éppen. Tovább növeli a gondokat, hogy a világgazdasági recesszió következtében egyre kiszámíthatat­lanabb a színesfémek piaca is. Az árakat teljes egészében a színesfémtőzsde befolyá­solja. A közelmúltban Amerikában bekövetkezett tragédia ráadásul további kiszámítha­tatlan következményekkel járhat.­ ­ Mi a helyzet a papírpiacon? A támogatási rendszer megváltoztatása a jövő egyik legfontosabb feladata lesz. Szelle­mében egyébként ezt határozza meg a közelmúltban elfogadott hulladékgazdálkodási törvény, amelynek mi örülünk, bár számtalan feladatot is ró ránk. A törvény egyébként segítheti a piaci szelekciót is, hiszen folyamatosan kizárja majd azokat a cégeket, ame­lyek nem tudnak megfelelni az előírásoknak. Nagyon bízom benne, hogy az ígéretek­nek megfelelően az év végéig megjelenik a törvényhez kapcsolódó valamennyi végre­hajtási utasítás. A törvény egyébként szabályozza a hulladék-„termelők" feladatait, a kom­munális hulladékgazdálkodást, az ezzel kapcsolatos közszolgáltatást és a hulladékkeres­kedelem szabályait is; már csak arra van szükség, hogy a benne foglalt előírásokat a lehető legnagyobb mér­tékben betartsák és betartassák.­­ Szakmai szempontból mit vár az elkövetkezen­dő időszaktól az ország egyik piacvezető hulla­dékgazdálkodási cégének első emberés­zetvédelmi feladataikat akkor is, ha az értékesítés akadozik.­­ Az viszonylag stabilnak tekinthető, ami jelentős részben legnagyobb vevőinknek, a Dunapack Rt.-nek, a Lábatlani, illetve a Szentendrei Papírgyárnak köszönhető. Bízunk benne, hogy a felszámolást követően ismét stabilizálódik majd a Balatonfűzfői Papírgyár is, bár ebben a tekintetben óvatosak vagyunk, hiszen a cégnél jelentős követelésünk ragadt bent. Összességében sajnos az állapítható meg, hogy az egyre inkább terebé­lyesedő gazdasági recesszió miatt az árak folyamatosan csökkennek, s ma még nálunk nem úgy működik a támogatási rendszer, mint például Németországban, ahol az ilyen tevékenységgel foglalkozó cégek gyakorlatilag biztonsággal tudják teljesíteni környe­- Nagyon bízom benne, hogy egy általános fellendü­lék szempontból ismét vízválasztó lesz. Akinek ez ma­radéktalanul sikerül, az az új évezred első évtizedének második felében várhatóan eldöntheti majd, hogy önállóan folytatja-e tovább a küzdelmet az unió leg­nagyobb vállalkozásaival, esetleg fúziók születnek a közepes méretű cégekből, szakmai szövetségek jön­nek létre... - vagyis folytatódik a piac újrafelosztása i­ sés belátható időn belül bekövetkezik. Ez mindannyi­unk számára rendkívül fontos lenne. Remélem, hogy egyre inkább csak olyan konkurensekkel kell harcol­nunk a piacon, akik és amelyek tisztességes, törvé­nyes eszközökkel vívják a „csatákat". Ebben a szakmá­ban is fel kell készülnünk az uniós csatlakozásra, amely

Next