Napi Magyarország, 1998. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-28 / 50. szám

1998. február 28., szombat* • Hogyan lett Molnár János­ból Torma? Mindig a zene körül forgott az életem. Klasszikus gitározni tanultam, a 70-es évek közepé­től pedig az Almárium, majd pe­dig a Kentaur együttesben - me­lyet rajtam kívül Laár András, Bornai Tibor, illetve Márton András alkotott - gitároztam és basszusgitároztam. Amikor ez a zenekar feloszlott mindentől el­ment a kedvem, méghozzá oly­annyira, hogy hiába hívott Laár András a KFT-be basszusgitá­rozni, visszautasítottam a felké­rést. Az idő aztán nem engem igazolt. Na mindegy, egyedül maradtam, és­­ mivel Torma volt a becenevem — kitaláltuk nekem az egyszemélyes Torma produkciót. A zenét én, a szöve­geket András írta, aztán Galla Miklós is csatlakozott a team­hez. Nem volt igazán szerencsés a lemezgyárral sem. Két év­tizedes munkálkodásának gyümölcsét mindössze egy kislemez és két kazetta őrzi. Minek köszönhette ezt? A lemezgyár monopólium volt, és egy emberen - esetem­ben Wilpert Imrén - múlt min­den. Bár a dalaim sikeresek vol­tak a rádióban, ő mégis azt mondta: nem kell. A 80-as évek második felé­től keveset hallani önről. Pedig folyamatosan koncer­teztem. A Petőfi Csarnok Depeche Mode Klubjában, a Fe­kete Lyukban, és más kisebb he­lyeken. Nem voltam reflektor­­fényben, de ebben a szakmában akkor is folyamatosan dolgozni kell, ha éppen nem figyelnek oda az emberre. Az első reneszánsza 1992- ben volt, amikor addig ki­adatlan dalaival megjelent a Vérnarancsvirág című kazetta. Ezzel kapcsolatban is volt egy inzultusom Wilpert Imrével. Amikor a Vérnarancsvirág ki­adása ügyében felkerestem, azt mondta, hozzak egy de­­mokazettát, amikor pedig bevit­tem neki, ő letagadta, hogy vala­ha is kért tőlem ilyet. Ekkor ki­kergettem az irodájából, és sze­rencséje volt, hogy elfutott, kü­lönben megvertem volna. A következő felbukkanása három évvel ezelőtt volt. Ekkor látott napvilágot a már elsősorban új felvétele­ket tartalmazó Vadul és en­gedetlenül. Ez a műsor azonban már nem volt egy­értelműen vidám, a szöve­gekbe pedig társadalmi, sőt politikai mondanivaló is ve­gyült. Mi volt az arculatvál­tás oka? Ezt a műsort már új alkotó­társammal, Kis Sándorral készí­tettem, ami már eleve változást jelent, ráadásul 1994 tavaszán, amikor majdnem megőrültünk a választások eredményeiről érte­sülve. Mivel a dalok egy része ezt a lelkiállapotot tükrözi, so­kan borongósnak, sőt kifejezet­ten lesúj­tólónak találták a le­mezt. Ez önmagában nem is len­ne baj, csak éppen nem ezt szok­ták meg tőlem. Az emberek szó­rakozni akarnak a koncertjei­men, és nem ott is a szomorú va­lósággal szembesülni... Az új le­mezre nézve mindenesetre okul­tunk ebből. Vagyis? Társadalmi, politikai kérdé­sekről továbbra is lesz szó, csak kevésbé kiélezetten. Több síkon értelmezhető dalokat írtunk, me­lyeket már első hallásra önfeled­ten lehet élvezni, de aki jobban odafigyelve is meghallgatja őket, mélyebb gondolatokat is felfedezhet bennük. A számok már készen vannak, hamarosan indulunk kiadót keresni. A csa­patban egyébként már hárman vagyunk, így visszatérhetek ere­deti hangszeremhez, a gitárhoz. Ez egy kicsit korlátozni fog a mozgásban, de a többiek pótol­ják hiányt. Ezenkívül élő dob és hegedű színezi majd az új dalo­kat. Hol lehet önt látni mos­tanság? Mostanában ritkán lépek fel. Három éve itt, a Pince Színház­ban dolgozom közönségszerve­zőként, ne kell­jen állandóan koncertek után futkosni. Saj­nos egyre több az olyan hely - főleg a kis klu­bok között -, ahol még az elemi feltételek sincsenek biz­tosítva a fellé­péshez. Ez az állandó munka­hely persze nem azt jelenti, hogy a zene már csak a „másodállá­som”. Ellenke­zőleg. A zene számomra lét­­szükséglet. Többször meg­próbáltam már abbahagyni, de mindig újabb és újabb ötletek jutottak eszembe. Úgyhogy ha nem tudjuk kiadni, akkor is írni fogok dalokat. A Csikor Ottó Hangarchívum Torma ^ Torma (Molnár János) a hazai újhullám élcsapatához tartozott, s a KFT-val, a Prognózissal és a GM 49-cel együtt kezdte pálya­futását a 80-as évek elején. Aki látta, soha nem felejti el, milyen volt az, amikor a zömök, kopaszodó Torma megjelent a színpa­don, és egy előre programozott zakatoló, prüntyögő szintetizá­torral, illetve sajátos metakommunikációs eszközeivel kísérve előadta gyermetegen groteszk dalait, a Masinisztát, a Daloljt, vagy a Mosolyalbumot. A maga műfajában azóta is egyedülálló művész a 80-as évek második felétől ritkán hallat magáról. Mun­katársunk a Pinceszínházban talált rá. Torma: A zene számomra létszükséglet Fotó: Horváth Nóra Rákospalota és Pestújhely ünnepén X -06') - Nagy Előd látványfestészeti tárlata „A majd nyolcszáz éves múltú Rákospalota hetvenöt éve város. Kisöccse, Pestúj­hely is százéves település. Ezen évfordulók árnyékában elenyészően szerény az a har­mincéves pálya, melynek küz­delmei, sikerei és vereségei immár mögöttem sorjáznak...” - írja kiállítási katalógusába mintegy bemutatkozásul Nagy Előd festő és grafikus, akinek k­épei­t péntektől tekinthetik meg az érdeklődők a Kavicsos közi Lila Iskolában, Újpalo­tán. A tárlaton, melyet Bereczky Lóránt, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitott meg - közreműködött Szvorák Katalin dalénekes - láthatóak Nagy Előd élet- és tájképei, csendéletei, portréi és jelkép értékű olajfestményei, melye­ken egy-egy - környezetéből kiemelkedő - fa, emberalak, épületegyüttes vagy allegori­kus jelenet látható. A pestúj­helyi illetőségű mester nem teoretikus alkat, meri vállalni a (sokaktól elátkozott) „lát­ványfestészetet”, s ebben él­ményt is tud nyújtani a sok­szor megzavart, képek helyett doktrínákkal bombázott né­zőknek. Nagy Előd képei helytállnak önmagukért, s a néző azzal a tiszta örömmel hagyja el a kiállítást, amiben ritkán részesülhet manapság. A Rákospalotai Múzeum védnöksége jegyében álló tár­lat március 10-ig tart nyitva. Kákonyi Péter Eszéki diákok kiállítása a gyermekgalériában Hat eszéki iskola diákjainak gyermekrajzaiból rendezett kiállí­tással nyílt meg tegnap a pécsi Kapocs Galéria, mely gyermekal­kotások rendszeres bemutatására vállalkozott. A megnyitó után a horvátországi iskolákból érkezett tanárok és tanítványaik a galériá­nak otthont adó Apáczai Nevelési Központ (ANK) iskoláinak kép­zőművészeti köreiben dolgozó magyar társaikkal találkoztak. Az ANK művelődési háza kettős céllal hozta létre a város legújabb kiállítótermét - tájékoz­tatta az MTI-t Ölbei László, az intézmény igazgatóhelyettese. A jövőben tárlatsorozatot indítanak Pécs külföldi testvérvárosaiban élő iskolások alkotásaiból. Emel­lett rendszeres bemutatkozási le­hetőséget kínálnak a baranyai megyeszékhely tehetséges raj­zoló, festő, szobrászkodó diákja­inak is. A horvátországi gyerekek al­kotásait bemutató tárlattal egy időben Baranya osztrák testvérte­rülete, Stájerország gyermekal­kotóinak munkáiból is kiállítás nyílt a pécsi ANK művelődési házában. Szarvas József díja A legjobb férfiszínész-alakítá­­sért járó Ezüst Nimfa-díjat Szar­vas József nyerte el a csütörtökön zárult monte-carlói televíziós fesztiválon. A színész a Szórád­­ház című magyar tévéfilmsoro­­zatban nyújtott alakításával érde­melte ki a díjat. A február 20-án kezdődött fesztiválon összesen 16 ország ne­vezett be 17 tévéfilmmel és 15 minisorozattal. Ezenkívül a hír­műsorok kategóriájában 19 ország vett részt. A minisorozatokat elbí­ráló zsűri elnöke Marie-José Nat francia színésznő volt, a filmkate­­góriában pedig William Self, a CBS egyik igazgatója elnökölt a zsűriben. A fesztivál díjait csütör­tökön osztották ki. Arany Nimfa-díjat kapott a fil­mek kategóriájában a Tetovált öz­vegy című svéd film, a min­isorozatok kategóriájában a La Piovra e lo scandalo című olasz al­kotás, a hírműsorok esetében pe­dig a BBC 2 Getting away with murder című műsora. Ezüst Nim­fa-díjakat osztottak a film- és a mi­­nisorozat-kategóriában a legjobb forgatókönyvért, a legjobb alakítá­sokért és a legjobb rendezésért. Szarvas József a minisorozatok kategóriájában bizonyult a legjobb férfiszínésznek. MTI Kultúra Borsod- Abaúj- Zemplén Az ország első magyar nyelvű kőszínháza 1823-ban, tehát 175 évvel ezelőtt Miskolcon nyílt meg. Az impozáns épület azóta több ezer színpadi előadást látott, de az opera csak vendég a falai között. Az elmúlt év novemberé­ben, az operatagozat létrehozását segítendő, a város közgyűlése a következő három esztendőre évente tízmillió forintos növeke­dést szavazott meg. Nemcsak a város, hanem a magyar színját­szás jelentős eseménye lehetne, ha a jubileum évében létrejöhetne a tagozat. A jelenleg egytagozatú prózai színház 1988 óta kísérletei jelleggel évente bemutatott egy­­egy operát, ez azonban a prózai előadások rovására történt. Az operatagozat a társulat felépítésé­ben és a műsorrendben is új hely­zetet teremtett. Létszámban és minőségben bővíteni kellene a je­lenleg 16 tagú énekkart és a 30 ta­gú zenekart, magánénekeseket kellene szerződtetni. A tervek szerint három év alatt 32 új taggal bővülne a létszám, hetente egy­szer szerepelne opera a műsor­ban, évente egy bemutatót tarta­nának, de műsoron tartanák a ko­rábbi darabokat is. A nagyszabású tervre a végső szót a város köz­gyűlése mondja ki. Hajdú-Bihar A héten lezárultak az egyetemi és főiskolai jelentkezések. Debre­ j) CxWm' tdJUm­ PLu't­or _ i oAfya MAGYARORSZÁG • 11 Tájoló Heti rendszerességgel közölt összeállításunkban körképet kínálunk az ország tájegységeinek, városainak kulturális eseményeiből. Menben minden felsőoktatási in­tézményben lehetőség nyílik költségtérítéses képzésre. A Köl­csey Ferenc Református Tanító­képző Főiskolán egy félév ön­költségesen 50 ezer forintba ke­rül. A Liszt Ferenc Zeneművésze­ti Főiskolán havonta 12 ezer fo­rintért lehet tanulni. A Kossuth Lajos Tudományegyetem Műsza­ki Főiskolai Karán félévenként 80 ezer forintba kerül a költségté­rítéses oktatás. A KLTE Termé­szettudományi Karán ugyanez az összeg szakirányonként 40-50 ezer forint. A KLTE nemrég in­dult Állam- és Jogtudományi In­tézetében levelező tagozaton fél­évenként 50 ezer forint a tandíj. A Debreceni Agrártudományi Egyetemen ez az összeg féléven­te valamivel magasabb, 58 ezer forint. Más léptékkel mér a Deb­receni Orvostudományi Egyetem, a gyógyszerész szakon 450 ezer forintot szurkolnak le félévenként azok, akiknek erre telik. Szabolcs-Szatmár-Bereg Jubileumi emlékülésen ünne­pelte megalakulásának tizedik évfordulóját Nyíregyházán a vá­rosvédő egyesület. Az eltelt idő­ben a városvédők sokat foglal­koztak a II. világháborús emlék­mű létesítésével, részt vettek a huszárszobor felállításában, és kezdeményezték régi, útszéli ke­resztek megmentését. Több em­léktáblát elhelyeztek, a diákok részére pedig éveken át helytör­téneti pályázatokat hirdettek. Az 1848-49-es szabadságharc méltó megünneplése érdekében részt vállaltak a 48-as sírok felkutatá­sából, rendbetételéből. A neveze­tes napon emléksétát terveznek a temetőbe, és virágokat helyeznek el a hős honvédek sírjain. A vá­rosvédő egyesület tervei között szerepel egyebek között olyan ünnepségek megrendezése - pél­dául október 6-án, a hősök nap­­ján -, amelyeket nem az önkor­mányzat szervez. Adatgyűjtésbe kezdenek a helyi és a nemzeti panteon számára, a lakosság be­vonása érdekében beszélgetésso­rozatot terveznek Nyíregyházá­ról. Kezdeményezik a neves épü­letek és köztéri díszkivilágítását, ősztől pedig, speciális kollégiu­mot kívánnak beindítani a tanár­képző főiskolán. TUG / KÉPSZÜRET Az aranymedve barlangjában Már megszoktuk, hogy a kul­túra csak este tizenegy óra tájban kap helyet a televízió műsorá­ban. Hiába változnak hónapról­­hónapra a programsablonok, a művelődés mindig a „hátulsó fertályban” marad. Természete­sen szó sincs arról, hogy a művé­szet hírei kiszorulnának a képer­nyőről, csak a minőség kiválasz­tásával van egy kis baj, mert az ilyesmi általában a szerkesztői ízlés függvénye. Lehet, hogy a röstelkedés is szerepet játszik abban, hogy a magyar kultúrával kapcsolatos információkat soha­sem főműsoridőben hallgatjuk. A Stúdió-korszak ma már vé­get ért, mert mostanában a Publi­kum névvel ellátott heti maga­zinban gyönyörködhetünk, amelynek legutóbbi adását a hét elején láthattuk az MTV1-en Szabó Stein Imre műsorvezető a berlini filmfesztiválra kalauzolt bennünket, ám a több évtizedes recept szerint íródott forgató­­könyv csupa olyan versenymun­káról tudósított, amelyek távol esnek az átlagember érdeklődé­sétől. Leghosszabban az Ethan és Joel Coen rendezőpáros nyilat­kozott, de hiába produkálták ma­gukat, csak néhány közhelyszerű kijelentésre futotta az erejükből. Megszólalt a jó nevű, még laiku­sok között is elismert rendezőnek számító Neil Jordan, s az egyet­len magyar résztvevő a Villamos című rövidfilm rendezője, Nyitrai Márton. Mindannyian ar­ról keseregtek, hogy Berlin már nem a régi: mióta ledöntötték a falát, nincs meg benne a varázs, a vonzerő. Mindezt alátámasztotta a tény, hogy a beharangozott sztárvendégek egymás után mondták vissza a részvételt, s he­lyükbe olcsó, harmadrendű ame­rikai alkotók és alkotások tola­kodtak. A nagy siránkozásban, sajnálkozásban egy szó sem esett az Aranymedve-díjat elnyert bra­zil játékfilmről, de talán nem is baj, mert helyette Catherine Deneuve magyarázta el a női ide­ál változásának körülményeit. A Publikum után is marad­tunk a filmművészetnél, de má­sik dimenzióba kerültünk, mert Jiri Menzelt köszöntötte a tele­vízió. Egy rövid bevezető után ismét láthattuk a Pacsirták cér­naszálon című munkáját, s ha nem tépelődtünk sokat az imént hallottakon, egykettőre elfelej­tettük a berlini fesztivált. Az ilyesmi csak azért is könnyen megy nekünk, mert a jóval kö­zelebb eső belgrádi FEST-et is régen elfeledtük. Majoros Sándor így nevezhetjük azt­ a rádiós so­rozatot, mely a Bartotrádón heti három alkalommal jelentkezik, es­te 10 óra előtt, és időrendi sorrend­ben haladva megszólaltatja a költő valamennyi versét. A teljes és pon­tos cím - Petőfi Sándor minden verse - jelzi a nagyszabású vállal­ Tooizas mibenlétét, de ahhoz, hogy értékeljük, milyen is ez a rövid műsor, rendszeresen hallgatnunk kell. Nem mintha egy (bármelyik) adás nem nyújtana élményt a köl­tészet kedvelőinek, hiszen a ver­sek előadói a legjobbak közül ke­rülnek ki, beleértve a rádió kivéte­lesen gazdag hangarchívumából elővett felvételeken hallható színé­szeket éppúgy, mint a legfiatalabb művészkorosztály jeles képviselő­it. E sorozatnak azonban az az iga­zi különlegessége, hogy fültanúivá tesz bennünket egy bámulatos gazdagságú, tragikusan rövid idő­tartamú költői életmű lépésről lé­pésre, versről versre történő fejlő­désének. A szerkesztő, Szebényi Cecília, múlhatatlan érdemeket szerzett ezzel a munkájával, külö­nösen, hogy a költő születésének 175, s a nélküle elképzelhetetlen ama március 150. évfordulója édeskevés nyomot hagy (egyelőre legalábbis­ az elektronikus médiá­ban. Nos, ez az 1998. január 1-jén indult, és a költő segesvári halálá­nak 150. évfordulójáig, 1999. júli­us 31-ig tartó, összesen körülbelül kétezer perc időtartamú sorozat a héten jelentős dátumhoz érkezett a költő életében. Mint ismeretes, 1844 legelején Debrecenben volt. Nyomorgott, éhezett, fázott, s in­nen indult februárban gyalog, iszonyatosan zord téli időben, Pestre, ahová egy hét múlva érke­zett, s ott, a tarisznyájában hozott kötegnyi verssel, fölkereste Vö­rösmarty Mihályt. E korszak verseiben éppúgy megtaláljuk már a saját nyomorú­ságát is festő helyzetdalokat, mint a későbbi nagy versek nem egy motívumát. A készülődés érződik szinte minden során, rím, vers­­szerkesztés bravúrjain. És alig me­legszik meg (szó szerint) Pesten, kiszalad a tolla alól az első nagy mű, 1844 augusztusában: A hely­ség kalapácsa, ez a rendhagyó re­mekelés. / ■ Takács Világvevő latsa ! Petőfi összes Baranya A belváros szívében található Bóbita Bábszínház már hosszú ideje a pécsi színházi élet üdítő színfoltja. A Mária utcai kopott épületben dolgozó művészek mindig igyekeztek a gyermekek és szüleik érdeklődését egyaránt kielégítő produkciókat létrehoz­ni. A múlt vasárnap, február 22- én délelőtt 11 órakor hasonló szellemben mutatták be a reper­toár legújabb gyöngyszemét, a Szász Zsolt tervező-rendező irá­nyításával született Japán mesé­ket. A családias hangulatú elő­adás a kabuki klasszikus japán bábtechnika szabályaihoz igazo­dóan, mégis az előadás történel­mi idejét és helyét, tehát a mai magyar környezet jellegzetessé­geit is ötletesen integráló egésszé kerekedett. Ennek a bábszínházi műfajnak az a sajátossága, hogy a bábjait egyszerre több bábjáté­kos - jelesül Illés Ilona, Újvári Janka, Zrínyi Miklós, Zengő Ág­nes­­ összehangolt játéka kelti életre. A látványt a hagyomá­nyokhoz híven élő zene kíséri, melyet itt az énekmondó, Rozs Tamás rögtönöz. A szcenikus Nagy Kovács Géza, és a bábké­szítők, Bódiné Kövecses Anna, valamint Várady Zsóka munkája döntőn járult hozzá a premier si­keréhez. A márciusi programot a Japán mesék mellett A király vi­rágoskertje, a Csizmás Kandúr, és az Alma és Hold a tükörben című előadások színesítik. FÉNY

Next