Napi Magyarország, 1998. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-04 / 53. szám

A sokszínűség látszategysége a­z erdélyi magyarság ernek- se már ma is parlamentelvű, védelmi szervezetének, a Roma- házszabálya ismeri a frakciók, m­ai Magyar Demokrata Szövet-­szakbizottságok, az interpelláció mégnek oly sokat emlegetett egy- és kérdés, a házelnökség vitéz­­­ségét a megalakulástól kezdve ményeit s szabályozza működő­­kihívások sorozata érte. Ennek süket. Az SZKT-ban megjelent­­dacára a szervezeti egység tett politikai törekvések igen , mindmáig példásnak bizonyult: sokszínűek, egyes frakciók ide,­- ha egyéni kilépések történtek is, lógiai alapon fogalmazzák meg - tellitcsoportok 1993. elején mindeddig nem Mindeddig még felállított első­i szakadtak ki a­z SZKT-ban a mamutszövet- Reform Tömör­­ségből, közös­ egyetlen olyan rá,és Frakciój­a mert tény ...» . r. Keresztény De-1 ugyanakkor, politikai erő Dem mokrata Frak­hogy e Janus-­ció, az Erdélyi arcú szervezem tudott Számottevő Magyar Kezde­tet (a román ményezés közjog szem- ^Upfhívásra Frakció, vagy pontjából ro-­­ pejoiyusru ma a Polgári mán párt, ma- Ap, . Centrum, illet­gyar szempont- SZert tenni, ve a Kérész­ből pedig az er- p tény Demokra­délyi magyarmely UZ RMDSZ ták Frakciója), kulturális és mások generá­politikai szer- pt*nveien ** kívül dies (Magyar­­ vezetéknek kö- 3 ernyőjén nivul Ifjúsági Szer­­zös cselekvési , vezetek Szö­krányt meg- Keteste vétségének szabni hivatott frakciója, majd önkormányzat) AZ érvényesülést Magyar Ifjúsá­komoly belsé­gi Tanács kül­ellentétek feszítik. Hogy a szer­­detteinek frakciója­ vagy regio­vezet egységét mégsem tudta nális alapon (Szórvány Frakció,­­ senki kikezdeni mindmáig, an- Partium Frakció). Több politikai­nak okát a szervezet létrejötte- jelentőséggel bíró törésvonal nek körülményei magyarázzák, egymásra épüléséről van tehát Erdélyben az 1989-es változás szó, amelyeket azonban sok sok után a történelmi hagyomás­esetben keresztbemetsz egy nyalckal rendelkező „magyar alapvető szembenállás, az el­egység” gondolata vált az egyik nyomó román államhatalomhoz a legerősebb, legnagyobb tömeg- való viszonyulás kérdésében ki­támogatottságú politikai vezér- alakult ellentét, elvvé. Mindeddig még egyetlen Az RMDSZ-en belüli politi­­ciyan politikai erő sem tudott mai törésvonalak természetéről számottevő befolyásra szert ten­ eddig komoly elméleti jelké­­nt, mely az RMDSZ „ernyőjén” szükséggel szóltak olyanok, s kívül kereste az érvényesülést, mint Bakk Miklós, Borbély Im- A szövetség történetének már re, Borbély Zsolt Attila, új első két évében megjelentek a Szentimrei Krisztina, Tamás különböző, eszmei csomópon- Sándor és Toró T. Tibor. Jelen­e­tek mentén tájékozódó belső írás az általuk nagyjából kon-Ti képződmények, a platformok, szenzuálisan (talán Bakk Mik­melyek jelenleg a szervezeti lest leszámítva) alapvetőnek tar­t pluralizmus főszereplői. Az tett, általam is jelzett ellentét­re-A 1992-es Kolozsvári Nyilatkozat, vid történeti áttekintése­ , majd ennek szellemiségét a Az 1989-ben kommunistából V.­­ program és az alapszabályzat „független demokratikusra” át­­­nyelvére lefordító brassói kong- festett sajtó radikális-mérsékelt resszus „jogi” keretet adott le- ellentétnek nevezte az elnyomó­­ tűknek, sőt elősegítette az ősz- idegen hatalomhoz való viszo­mel erjedési folyamatot, s to-­nyálás által meghatározott máig vábbi platformok alakulásár­a élő szembenállást. Már sokan belső politikai verseny szala- mutattak rá, az előbb említett e­lgozása által. Az RMDSZ belső két is beleértve, e meghatározó­pluralizmusát megjelenítő testű­­sok ellentmondásaira, elméleti­leg a magyarországi pártok gyakorlati tarthatatlanságára, nagyválasztmányának megfele- ennek ellenére mind a sajtóban é­lő Szövetségi Képviselők Tana- mind a közhasználatban tovább csa (SZKT), mely az 1993-as és az 1990-ben létrejött címke­kongresszusi határozatok értel- páros. Az általa jelölt frontvonal mében már két éve legitimitását az RMDSZ első kongresszusára és létrejöttét tekintve erdélyi vezethető vissza, amikor a ko­magyar parlamentként kellene jobban emigrációba kény­hogy működjön. (A belső rá­­szerített hazatérő ellenállóá­lasztások megszervezésének Szőcs Géza és a néhai Román elodázása az 1993 januárjában, Kommunista Párt Központi Bi-Brassóban megválasztott Markó­zottságának póttagja, Domokos Béla-féle vezetés legnagyobb Géza került egymással szembe, mulasztása.) Az SZKT működés A két éven keresztül meghatáro­­zó erővel bíró ellentét alapját a két prominens által képviselt el­térő politikai filozófia képezte. A Domokos-szárny (a későb­bi „neptunisták”, Borbély Lász­ló, Frunda György és Tokay György, több székelyföldi kép­viselő és szenátor) a hatalommal való egyezkedésben látta(?) a kiutat, „stratégiájukhoz” tarto­zott a hivatalos román politika magyarellenességének és anti­­demokratizmusának a Nyugat előtti letagadása, s a román hata­lom arculatának kozmetikázása. A román politikummal szembe­ni alapállása a meghunyászko­­dás volt. A Szőcs Géza nevével fém­jelzett irányzat (Borbély Imre, Dr. Csapó József, Patrubány Miklós és Toró T. Tibor, hogy csak a Kolozsvári Nyilatkozat idején hivatalban levő országos elnökség tagjait említsem; meg­jegyzendő ugyanakkor, hogy a Domokos Géza nevéhez fűződő 1992-es Hargita megyei jelöltál­lítási csalás elleni fellépés a ko­rábban egyensúlyozni próbáló Tőkés Lászlót is automatikusan ebbe a táborba sorolta) az adott helyzetbe való belenyugvás és a román hatalommal való kollabo­­ráció helyett a konfrontációt is vállaló, helyzetteremtő politika mellett kötelezte el magát. A szembenállás konkrét tétje a bel­ső önrendelkezés elvének kinyi­latkoztatása, a háromszintű au­tonómia programba vétele volt. Több részeredmény, valamint két és fél éves huzakodás után 1992 októberében a Küldöttek Országos Tanácsán (KOT) Tő­kés László is határozottan szót emelt az Önrendelkezési Nyilat­kozat elfogadása mellett. Ke­mény kiállásának és nagy erejű meggyőző képességének kö­szönhető minden bizonnyal, hogy a KOT ellenszavazat nél­kül fogadta el az RMDSZ auto­­nomista politikai vonalvezeté­sének első egyértelmű doku­mentumát, a Kolozsvári Nyilat­kozatot. E dokumentum egyön­tetű elfogadása és az RMDSZ parlamenterei által a kolozsvári Szent Mihály-templomban a belső önrendelkezés kivívására tett eskü sem törölte el a tárgyalt ellentétet, csak enyhén átrajzolta a frontvonalakat és stratégiavál­tásra kényszerítette a szemben­állókat. A kiütéses vereséget szenve­dett fél, Domokos Géza, amint az várható volt, visszavonult a politikától. Szőcs Géza pedig bejelentette, hogy tiszteletbeli funkciókon kívül nem kíván más tisztséget betölteni az erdé­lyi magyar politikában, a továb­biakban energiáját a független magyar sajtó megteremtésére, és írói tevékenységének folytatásá­ra kívánja fordítani. Egy rövid, illúziókkal teli periódus után a Neptun-ügy kapcsán, majd Nagy Benedek Tőkés László-el­­lenes puccskísérlete, a Brassó­ban megválasztott RMDSZ- vezetésnek a kongresszusi hatá­rozatokkal ellentétes tevékeny­sége, valamint a kormányzati szerepvállalás miatt újból felso­rakozott egymással szemben a két tábor. A különbség csak az, hogy a helyzetteremtő politizá­lás hívei immáron nem egyes alaptézisek (autonómia, társ­nemzet, önrendelkezés) prog­ramba vételéért harcoltak első­sorban, hanem a Brassóban meghatározott menetrend betar­tásáért. De hiába hangsúlyozta Borbély Imre nyílt levelében Markó Béla felelősségét a prog­ram be nem tartásában, hiába in­terpellált ismételten az SZKT ülésein az időközben visszavo­nult András Imre, hiába mutat rá mindmáig Tőkés László az RMDSZ-vezetés autonómia­programot elsikkasztó mulasztá­saira, a létében nagyrészt Markó Bélához kötött erdélyi magyar média, és a kialakult RMDSZ nómenklatúra betonjának meg­kötése, majd az 1996 telén bekö­vetkezett kormányra lépés behó­doló jellege lehetetlenné tette az ütemes önfejlesztést. Így érkez­tünk el a jelen helyzetbe, mikor az immár Markó Béla által veze­tett hatalomorientált politikusok legfőbb igyekezete nem az erdé­lyi magyarság önépítkezésének felgyorsítása, hanem a saját po­zíció stabilizálása, az ellenőrzési körükön kívül eső közéleti szfé­rák felügyelet alá helyezése, s a kormányhatalom minél további megőrzése. A másik oldal élén áll az RMDSZ élő lelkiismerete, Tő­kés László, aki legalább annyira kényelmetlen elem a status quo, a saját hatalom megőrzése érde­kében tevékenykedő RMDSZ- hivatalosságok számára, mint a mindenkori román vagy jelenle­gi magyar kormányzat számára. A Brassóban elfogadott állam­­modell mentén történő építkezés jegyében felállított intézmény­­rendszer tehát egyelőre nem bi­zonyult alkalmasnak a kerékkö­tők, a destruktív erők perife­­rizálására és a tenni akarók hely­zetbe hozására. A kormányzati pozíció pedig még jobban csök­kenti az autonóm és önérdekű politikai cselekvés esélyét. Ez­zel együtt hiba volna kizárólag a keretet hibáztatni, s szétverésére törekedni, hiszen jobbat, hatéko­nyabbat aligha lehetne helyébe állítani. Az erdélyi magyar poli­tikai elit polarizációja folytán kialakult táborok közötti erővi­szonyokat pedig markánsan át­rajzolhatja a már Brassóban, 1993 januárjában programba vett, és a jelenlegi vezetők által szisztematikusan szabotált belső választás, melyet előbb vagy utóbb mégiscsak kénytelenek lesznek kiírni. A SZERZŐ JOGÁSZ, A REFORM Tömörülés nevű nemzeti LIBERÁLIS RMDSZ-PLATFORM POLITIKAI SZAKÉRTŐJE A Heinrich Péter Kampányfarsang Farsang idején nem volt kar- fog tartani. Az élet alapvető reali­­ngos 150 évvel ezelőtti kommu- mélyiségeink között is akad neváli hangulat Magyarország­tása azonban - mondta Schopen- nista kísértet Európát, a Nagy őrült gonosztevő, gon. Mintha Arthur Schopen­­hauer is - a fájdalom: az élvezet Testvér sem figyel, Gyulánk Nem, ez még a kampány far­­hauer, a 210 éve, 1788 február- csak a fájdalom rövid szünete, minden történelmi balesetből ki- sangi hangulatában sem követ­­jában hamvazószerdatájt szüle- kell ez a szünet. A Duna Kör gyógyul, megtorlás helyett pe­­kezhet be, elvtársak. Új, demok­­reta német filozófus szelleme tüntetésén miépesek vonulnak dig ünnepekben van részünk, ratikus sztálinizmusunk pozitív lengte volna be a magyar rónát, szadeszosokkal, pár méterre az- Beindult a koalíciós szex- figurája az új nepman, a szocia­­„Ha egy Isten alkotta volna ezt a rébb a Reális Zöldek békehad- kalapács: a két párt korifeusai lista menedzserből bankárrá át­­világot, akkor nem szeretnék ez testet játszanak, Petőék kong- úgy verik szét szövetségük alap- vedlett hollywoodi álhős. Náluk az isten lenni: megszakadna a resszusán annyi az antikommu- jait, mintha egy szado-mazo legfeljebb a koalíció szétrúgása­­szívem a világ jajgatásától” - ír­­nista hang, hogy a Bicska Maxi- filmre szerződtették volna őket ról lehet csak szó, amit Pető­fa egyik hátrahagyott jegyzeté­­hez hasonlító Demszkyé - aki komoly gázsiért. A New York-i Iván egy magánlevelében, Ken. Farsang múltával aztán­­ kiállt komcsi üzlettársai mellett epigonstílus és az elvtársi hit- amúgy viccesen, már négy évvel mintegy varázsütésre­­ beindult - egészen elhalkul. A Kocsma már, a tárgyilagosság hamiska- ezelőtt megpendített, bennfentes a választási kampány, a vidám­ Zsenihez hasonló Kósáné pedig dó kultusza és a rettegés a kö-­játék ez milliárdokat bevételező ság. Mint amikor egy súlyos be- arról panaszkodik, hogy nem is vetkező évtől - amikor az adós­­társaságok részéről, tegnek infúzióval juttatják el a gondolta, mennyi lelkierő szak­­ségszolgálat éppúgy megsok­ - Velünk aztán kitolhattok - szervezete működéséhez szük­­ségeltetik a liberátorok sértései- szorozódik, mint az a kilencre- mondja erre a választó.-Tudom, jéges sókat, vitaminokat és sej­­nek elviseléséhez. Pozsonyban a nős évek elején történt - mindez azért rendezitek ezt a nagy szín­­kentő anyagokat, úgy táplálják kocsmárosképű Meciar is köz- éppúgy rányomja bélyegét a játékot, hogy tesztvizsgálatokat belénk most a pártok programja­ beszól: egy slukkra magába kampányidőszakra, mint az, végezzetek, mennyire hülyültünk ikat, s a gazdasági növekedés dönti a Duna szlovák-magyar hogy a korrupció és a bűnözés él. Ártatlanul azért megjegyez­­ígéretét. Akár örökké is bírnánk szakaszát. elleni küzdelemben a választó nem­ sokkal több helyes feleletet ezt a kórházi hancúrozást szere- Hosszú, forró tél volt. Nem egyszerre csak rádöbbenhet, adnánk, ha megengednétek, hogy tetteljes pártjainkkal, sajnál­juk, járta be - mint azt az agg vetera- hogy a nyugati világ végtelen összedugjuk a fejünk, hogy az egész csak néhány hétig nők szerették volna - az a bíró­ tiszteletét élvező közéleti szó- A szerző közíró £WóW,­taL■ ! JfafU MAGYARORSZÁG * 7 r -е. 1­ . Levelezés Közügy vagy magánügy? Az ónodi Lorántffy Zsu­zsanna Honismereti Egyesület a szabadságharc 150. évfordu­lója alkalmából eddig ismeret­len dokumentumok alapján ki­adványt kíván megjelentetni Ónod részvétele az 1848-as szabadságharcban témakörben. Mivel a dokumentum sok mis­kolci hivatkozást foglal magá­ban, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei levéltárban található anyag egyeztetésével és fel­­használásával szükséges lett volna a tanulmányt kiszélesíte­ni és az összefüggésekre rámu­tatni. Erre azonban nem kerül­hetett sor, mert az intézmény a külső munkatársak, külső kuta­tók előtt zárolta anyagát, s azt csak a belső kutatók használ­hatják. Ez nagyon sérelmes számunkra. A levéltárak is a közgyűjte­mény kategóriába tartoznak és közcélt kell hogy szolgáljanak, melyet a magán- és egyéni ér­dekek elé szükséges helyezni. A belső munkatársak ked­vező adottságok között bármi­kor folytathatják kutatásaikat, s mint „profik”, évekkel előbb felkészülhetnek az esedékes évfordulókra, hogy a kutatók egymást ne zavarják. Sajnálatos, hogy a közgyűj­temény éppen az ilyen zárolás­sal nem segíti, hanem akadá­lyozza a honismereti körök és a helytörténészek munkáját. Az is sajnálatos, hogy 1996- ben, a millecentenáriumi év al­kalmával hasonló módon ke­rült „zárlat” alá az 1896. évi anyag, pontosan az aktuális időpontban. Dr. Ágoston István az ÓNODI Lorántffy Zsuzsanna Honismereti Egyesület elnöke Miskolc Gondolatok a tüntetésen A február 28-i tüntetésen kü­lönböző gondolatok merültek fel bennem. Borzasztó érzés volt, hogy több mint nyolc év után ismét előkerültek - mert elő kellett hogy kerüljenek - a diktatúra elleni tiltakozást is jel­képező Duna Kör-jelvények. Jóleső érzés volt viszont, hogy a közszolgálati médiák és a „független” közvélemény­kutatók sugallta közöny helyett - pártállástól függetlenül - tí­zezrek tiltakoztak kulturált mó­don. (Jóllehet, tudathasadásos közszolgálati rádiónk csak ezre­ket „vallott be”.) Biztató visszaemlékezni ar­ra, hogy a gátba egyszer már beletört Hornék bicskája. Ne engedjük át őket a májusi is­métlővizsgán sem. Porcsalmy László Budapest A Himnusz gúnyolása Van egy naponta megjelenő hírlap Magyarországon, mely nevében is viseli a magyar szót és az az oldala, amely a lap szellemiségét tükrözi, „A hír szent, a vélemény szabad” szlogent viseli. Nos, ennek a lapnak szombati számában (február 28.) az említett rovat­ban ismét napvilágot látott egy kis írásnak álcázott nemzet­­gyalázás. Már a címe sem ma­gyar (kontaktus), aláírója Dozvald János. Az írásmű tartalma nem ér­dekes, mert mondanivalója nem derül ki, így pontosan be­leillik a lap profiljába. De a formája felháborító. Kölcsey himnuszából űz gúnyt, „kol­dussal” helyettesítve a „ma­gyart” és a „népet”. íme, ízelí­tőnek az első bekezdés: „Isten, áldd meg a koldust jó kedvvel, bőséggel, nyújts feléje védő kart, ha küzd az éhséggel. Bal sor akit régen tép, hozz rá víg esztendőt, megbűnhődte már e koldus a múltat s jövendőt!” És ez így megy tovább nemzeti imádsá­gunk végéig. Amúgy liberális módon... Talán nem kellene az iro­mányra szót vesztegetni, hisz akik olvassák, nincsenek so­kan. De mégis meg kell emlí­teni az ellenpólus ismeretében. Ugyanis éppen a Kossuth rá­dió másnapi (március 1.), kora reggeli Vasárnapi Újság című műsorában hangzott el Radnó­ti László észrevétele himnu­szunk újabban terjedő gyalá­­zásáról. Arról, hogy nemzet­közi (sport)kupameccseken, ahol nem előírás és nem is szükséges, elvakult szurkolók éneklik rosszul, falsul és nem megfelelő körülmények kö­zött. Jól szemlélteti a két újság­írói hozzáállás a különbséget. Van, aki szándékosan gúnyolja nemzeti érzésünk legalapve­tőbb megjelenését, a Him­nuszt, és van, aki védelmezi. Azt hiszem, a jó szándékú ol­vasó le tudja vonni a következ­tetést... Sarkady László Cegléd Jfgu MAGYARORSZÁG Főszerkesztő: D. Horváth Gábor • Főszerkesztő-helyettes: O. Kovács Attila Lapszerkesztők: Császár Attila, G. Fehér Péter, Jenik Péter Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 51. Telefon: 215-3487, 215-5590, 215-9268, 216-1274, 216-1301. Telefax: 215-3197 Levélcím: 1450 Bp. 9. Pf. 74. • E-mail: mahir@mail.elender.hu Kiadja a MAHÍR Kiadó Kft. Felelős kiadó: dr. Győri Tibor ügyvezető igazgató Lapigazgató: Lovas Lajos Terjeszti a Hírker Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt. és a regionális részvénytársaságok, valamint a Kiadói Lapterjesztő Kereskedelmi Kft. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlapelőfizetési és Elektronikus Posta Igazgatósága (HELP). Előfizethető a hírlap­kézbesítőknél, vidéken a postahivatalokban, Budapesten a HELP ügyfélszolgálati irodáinál, valamint a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (1089 Budapest VIII., Orczy tér 1.) Levélcím: Helir, 1900 Budapest, Orczy tér 1. Telefon: 303-3441, 303-3442, telefax: 303-3440­, közvetlenül, postautalványon vagy átutalással a Postabank és Takarékpénztár Rt. 11991102-02102799 pénzforgalmi jelzőszámon Előfizetési díj egy hónapra 965 forint, negyedévre 2895 forint, fél évre 5790 forint, egy évre 11 580 forint Hirdetésfelvétel: MAHIR Press Média Kft. 1075 Budapest, Wesselényi u. 8., Telefon/fax: 342-6132 Nyomtatás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Lendvai Lászlóné vezérigazgató Vidék ISSN: 1418-08 3; Budapest ISSN: 1418-04­3 X

Next