Napi Magyarország, 1998. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-07 / 56. szám
Protestánsok az egyesülő Európáért A keresztény politika a szekularizált világban Északrajna-Westfália Tartomány miniszterelnöke, D. Johannes Rau nemrégiben Magyarországon járva „A keresztény ember és a politika" címmel előadást tartott az Evangélikus Gimnázium dísztermében. Johannes Rau református presbiterként tagja a Rajnai Református Egyház Zsinatának, két évtizede a Magyar-z országi Református Egyhiáz elkötelezett barátja, s több mint tíz éve a Budapesti Református Teológiai Fakultás díszdoktora. téli, hanem a zsidó hagyományból jön. A keresztények „csak” átvették. A szolidaritás fogalma az, ami a keresztényeket és a nem keresztényeket összekapcsolja. Nagyon fontos, hogy ne csak beszéljünk erről, hanem a szolidaritást politikailag is megpróbáljuk megvalósítani. Ez nagyon fontos korunkban, amikor sok olyan korban élünk", mely TéF, hanem a zsidó hagyében a keresztények kisebbségi helyzetben vannak - mondotta. Végig kell tehát gondolni, hogy mi az a többlet, amit felajánlhatunk annak a világnak, melyből hiányzik az irányadás? Mindezt a különféle eszmék és ideológiák által diktált versenyhelyzetben kell megtenni. Azt próbálom tehát világossá tenni, hogy a keresztény egyház a feladatát akkor teljesítheti, ha megmarad a maga üzeneténél, és nem alkalmazkodik. A mai szekularizált Európában mennyire érdekli a különböző politikai erőket a keresztények és az egyházak véleménye? Az a tény, hogy az állam szekularizált, nem jelenti rögvest, hogy értéknélküli is lenne. Maga az állam azonban nem adhat iránymutatást. Ezt másoknak, a társadalom különböző erőinek kell megtenni. Remélem, hogy ezt Magyarországon ugyanúgy megteszik, mint Németországban. Függetlenül attól, hogy ezek az erők jobb vagy baloldaliak, progresszívek vagy konzervatívak. Értékeket említett. Melyek azok, amelyeket a kereszténységnek a XX. század végén közvetítenie kell? Nem szívesen mondom, hogy a felebaráti szeretetet, mivel ez nem keresztény ésminden próbálja elfoglalni a központi helyet. Miniszterelnök Úr! Ön tagja a Rajnai Egyház legfőbb szervének, a Zsinatnak. Hogyan látja az egyházak szerepét az európai egyesülés, az integráció folyamatában? Úgy gondolom, hogy a különböző felekezetek a protestáns egyházak Európa-fogalmát kissé megkésve kezdték komolyan venni. Most egy olyan történelmi szakaszba érkeztünk, ahol az európai dimenziót a protestáns hit felől is értelmezni kell. Erre már a nemrég elhunyt Baier rajnai egyházelnök úr is felhívta a figyelmünket. Márciusban Strassbourgban kerül sor arra a konferenciára, ahol az egyházak és az egyesülő Európa lesz a téma. Azt hiszem, hogy a nemzetállam jelentősége ugyan csökkenni fog, de nem tűnik el teljesen, így az európai dimenzió mál a közös piacon egyre szélesebb körbenFotó: MTI válik fontossá. Ebben feltétlenül szerepük van és lesz az egyházaknak és a keresztényeknek is. Miként tudta a keresztény értékeket politikai munkásságban megvalósítani, a gyakorlatba átültetni? Hogy mennyit sikerült belőlük megvalósítani? Bizonyára nem eleget. De azt gondolom, hogy nyilvánvalóvá kell tennünk, miért vállalkozik egyáltalán az ember politizálásra. Nem csak azért, hogy markáns profilt alakítson ki magáról vagy saját dicsőségvágyát elégítse ki. Hanem azért, mert olyan elképzelése van a világról, hogy ezt a világot nem szabad úgy hagyni, ahogy most éppen van. Úgy tűnik, a politika egyre inkább elveszti befolyását. Sokan manapság már nem politikai, hanem egzisztenciális kérdésekről vitatkoznak. Ön a századvégi Európában miben látja a politika szerepét? Azt gondolom, hogy a politika évtizedeken át azt a hamis benyomást ébresztette és táplálta, hogy mindent megtehet, s mindenbe bele kell szólnia. Erre a téves mindenhatóság-szerepre óhatatlanul következett a politikai tehetetlenség érzése. Ma azt tapasztaljuk, hogy a politika nem igazán hatékony. Ezt ugyanúgy téves látszatnak tartom, mint az előbbieket. Ha a politika felismeri és elfogdja, hogy az emberi életnek csak a kereteit kell biztosítania, s nem az egyes ember életét meghatároznia, akkor újra tudja gondolni a feladatát, és azt be is fogja tölteni. ^^Békesy Lajos-Tisler Géza 12 * Jfafá MAGYARORSZÁG Az MDF vezetői a Püspöki karnál A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Tanácsa kedden délután fogadta a Magyar Demokrata Fórum elnökét és vezetőit. A Püspöki kart Seregély István érsek, a testület elnöke, Gyulay Endre püspök, az MKPK alelnöke, valamint Paskai László bíborosérsek és Pregun István irodaigazgató képviselte. Az MDF-et Lezsák Sándor, Dobos Krisztina, Csapody Miklós, Balsai István és Semjén Zsolt. A megbeszélés során Lezsák Sándor az MDF egyházpolitikai programját ismertette. J. Á. Megújuló ortodox hitélet A moszkvai pátriárka főhatósága alá tartozó Magyar Ortodox Egyház a gyöngyösi ortodox hitélet megújulását várja a város évtizedek óta omladozó görög keleti templomának helyreállításától. Berki Feriz esperes-adminisztrátor elmondta: egy évtizede kezdtek hozzá ahhoz a programhoz, amelynek keretében sor kerül valamennyi templomuk rekonstrukciójára; a budapesti, a kecskeméti és a szentesi templomot, valamint szegedi, nyíregyházi és ürömi kápolnáikat már felújították, csupán a gyöngyösi és a miskolci szentélyek renoválása van hátra. Az idén erre a célra kívánják felhasználni 15 millió forintos költségvetési támogatásuk jelentős részét, ezen kívül alapítványi segítségre is számíthatnak. Az egyházi vezető reményei szerint a gyöngyösi templom felújítása után rendszeressé válnak az istentiszteletek a városban, ugyanis számosan élnek Gyöngyösön, akik ortodox hitűnek vallják magukat. Terveik között az is szerepel, hogy újra a templomban helyezik el a szentély XVI. századi ikonosztázát és egyéb kincseit, amelyeket egyelőre a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Herman Ottó Múzeumban őriznek Miskolcon. A dokumentumok szerint egyébként az ortodoxok, vagy ahogyan Gyöngyösön nevezték őket „amótok”, a török hódoltság idején telepedtek le városban. A templomépítési engedélyt a XVIII. század második felében kapták meg; a közösség tagjai a város tekintélyes polgáraivá váltak. Az ortodox hitélet csupán 1978-ban szűnt meg Gyöngyösön azt követően, hogy pap nélkül maradt a gyülekezet. MTI 1----------------------------1 A Szent Istvánbazilika kolumbáriumában el nem évülő urnafülkék válthatók. Érdeklődni lehet a kegyeleti irodán, bejárat a Bajcsy-Zsilinszky út felől. Félfogadás: kedden, csütörtökön 10-14, szombaton 10-12 óra között. Telefon: 332-0873. h Az Igen-esték következő előadása Az Országos Lelkipásztori Irodában március 19-én este 7 órakor megrendezésre kerülő Igen-esték sorozat következő előadását dr. Andreas Laun salzbourgi segédpüspök tartja. Előadásának témája a génmanipuláció lesz. Helyszín: Budapest, III. kerület, Kórház u. 37. (A Flórián tér mögött) GOMBOS MIKLÓS harangöntő mester, harangöntés, lengő-, állványszerkezet és villamosítás. 2162 ŐRBOTTYÁN, Rákóczi u. 121. Pf. 10. Tel./fax: (06-28)-360-170. Rádiótel.: 06-30-489-575. Hitélet Kalendárium Szent Kázmér, az ifjúság patrónusa Március 4-én ünnepelte a katolikus egyház Szent Kázmért, a tiszta életű lengyel királyfit, Lengyelország és Litvánia patrónusát, a „lengyel Szent Imrét”. Védőszentje ő a lelki és erkölcsi tisztaságért küzdő ifjúságnak, óv a vallás és a haza ellenségeitől. Kázmér azon szentek sorába tartozik, akik a trón hatalmát, gazdagságát, pompáját cserélték fel a szív benső békéjének csendjére, a mindig Isten után áhítozó lélek szelíd erejére. Abban az évben született, amikor Hunyadi Mátyás a magyar trónra lépett. Kettejük sorsa később különös módon találkozott, hiszen a lengyel királyfinak a magyar koronát szánták, és 1471-ben haddal küldték e földre, erővel szerezze meg jussát. Kázmér téblábolt egy darabig az országban, seregével egészen Hatvanig jutott, ám végül csata nélkül hazatért. Nem mintha ijedős, gyáva legény lett volna, elsőrangú lovag volt, mestere a fegyverforgatásnak, jártas a haditudományokban. Persze, egy nagy vereséget ő is szívesen elkerült, de győzni sem akart igazán. Nem kívánkozott magyar királlyá lenni. Tizenkilenc évvel később bátyja II. Ulászló néven a magyar trónra került. Kázmér Lengyelország régenseként lelkiismeretesen ellátta magas hivatalát, hiszen az uralkodásra is Isten választotta, de az udvari élet egyáltalán nem vonzotta. Visszavonult, imádságos életet élt, az ég sokkal ragyogóbb hivatalt ígért, mint a földi királyság. 1483-ban tuberkulózis támadta meg szervezetét. Az orvostudomány akkori álláspontja szerint a betegség leghatásosabb gyógymódja a szüzesség elvesztése volt, de Kázmér nem volt hajlandó effajta terápiára. „Sohasem akarok olyat tenni, amivel egészségem állítólag visszanyerhetem, de elveszítem Isten kegyelmét” - mondotta. Fiatalon, életének huszonhatodik évében, 1484. március 4-én költözött át oly nagyon vágyott égi otthonába. 1521-ben szentté avatták, de a kanonizációt kihirdető dokumentumok nem érkeztek meg Lengyelországba, ezért 1602-ben a pápa új bullát állított ki. Egyik tanítója, Kallimachusz Buonaccorsi mondotta Kázmérról: „Vagy nem kellett volna megszületnie, vagy örökké kellett volna élnie.” U. M. JUSTICIA ET PAX-TANULMÁNY A FÖLDKÉRÉSRŐL. A Justitia et PaX Pápai Tanács a közelmúltban a katolikus egyház földüggyel kacsolatos álláspontát ismertette. Elítélte a nagybirtokrendszert, mert ez megakadályozza a tömegeket abban, hogy részt vegyenek a termelomihon Hamvas Béla 1933 és 39 között a Fővárosi Könyvtár Reference osztályán dolgozott. A könyvek szerelmesének módjában volt minden beérkező, új kiadványt elolvasnia. Az őshagyomány könyvei, Guénon, Huizinga diagnosztikus eszmevonulatai megerősítették azon a hosszas szellemi úton, amely a nagyon rossz valóságból a szakrális szubjektumok, a hívő személyiségek Isten Országába vezethet. Az Apokalipszist nemcsak az Újtestamentum jövendöli meg, hanem a Védák, az egyiptomiak, kínaiak tízezer éves könyvei is. A modern európai ember nem akar tudomást venni a szellemről, egy nagy világkorszak krízises befejeződéséről. A különös könyvtáros Élt valaha Budapesten egy különös könyvtáros, akit a kölcsönző és olvasóterem látogatói olykor alig mertek megszólítani. A komoly arcú férfi még az olvasótermi pultnál ülve is elmélyülten olvasott, jegyzetelt; kora nagyon rossz valóságából a könyvek szellemi analízistárába merült le. Ilyenkor az olvasók máshoz fordultak ülőhely-számért. Az emberek legnagyobb remélységű írásában. Sokat taszének helyzete reménytelen, nult és tanított a szent könyvek Még megmenteni sem hagyják életfölötti birodalmainak értelmagukat. Az apokalipszis élesemezésével. dik - írta Hamvas Béla 46 éve- Az élet növekedés afelé az sen, a háború harmadik évében, abszolút felé, amit mindenki Hamvas nem gazdasági kor magában hord. A kereszténységrupciókról számolt be, hanem a csak elölről, az eredet felől értlét korrupcióját érzékeltette hető, azzal a Krisztussal az számos, eredeti filozófiai élen, aki soha önmagát a többi ember közül ki nem emelte, soha felülről nem beszélt. Ezért hívta magát az ember fiának - vallja Hamvas a Scientia Sacra kötetében. A különös könyvtáros bátran ment mindig előre, az abszolút felé. A Scientia Sacrához Szokolyán, katonaként készített jegyzeteket, a II. világégés csendes perceiben. El kellett viselnie kéziratainak, könyvtárának teljes pusztulását. Minden földi vagyon nélkül kezdte el 1945-ben egy vallásos, hihetetlen műveltségű magyar értelmiségi életét, akikről hamar kiderítették az új rezsim káderei, hogy még könyvtárosnak sem kell. * Pardi Anna \ v C\ c{0^cQ\\ i r ' 1 ' ' \' 1998. március 7., szombat WM ÜÜÜÍ1 üü I Gyorsuló idői“ A HÁROMDIMENZIÓS világban élő ember anyaghoz kötöttségénél fogva a legtermészetesebbnek gondolja, hogy idő mindig volt és mindig lesz. Ezért aztán az örökkévalóságot is úgy képzeli el, mint végtelen hosszúságú időtartamot, amelynek nincs kezdete és vége. Ez a gondolkodásmód még a Bibliát jól ismerő keresztyéneket is megkísérti, akik így elfelejtkeznek arról, hogy nincs abszolút (mindentől és mindenkitől független) idő, mert az idő is a Teremtő műve. Amikor Isten megteremtette az Univerzumot felépítő anyagvilágot, az időt is létrehozta, az anyagba mintegy belerejtette. Az idő nem úgy tulajdonsága az anyagnak, mint a szélesség, magasság és mélység, hiszen ez egy ebből kivonhatatlan lételem. Titkos jelenléte meghatározza az anyag szavatosságának lejártát, aminek jellemzői: a romlandóság, pusztulás, elmúlás, változás és energiaként való szétsugárzódás a végtelen (?) térben. Isten a teremtésnél úgy látta jónak, hogy legyenek világító égitestek, „...meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek”. (1 Móz 1:14) A napok, a bolygók és a holdak pontosan megszabott égi-mechanikai törvényeknek engedelmeskedve, keringésük és forgásuk által, a felismerhető periódusok segítségével az ember számára érzékelhetővé teszik az idő múlását. Kezdetben ennyi eligazítás is elég volt, aztán az igények növekedésével, a tudomány és technika fejlődésével mind bonyolultabb műszerekkel sikerült egyre pontosabban mérni. A makrokozmosz felépítése és működése ugyanakkor hűen szemlélteti a mikrokozmosz felépítését és működését is. Az idő múlása tehát nem más, mint a testek és részecskék szakadatlan mozgása, vagyis a történések egymásutánisága. Ezt nevezzük történelemnek. EGYIRÁNYÚ UTCÁHOZ hasonlít, amelyben visszafelé haladni nem lehet. Az eddig elmondottak alapján is belátható, hogy a múlt egy kiválasztott pontjához csak úgy lehetne viszszamenni, ha a Világegyetem teljes anyagmennyisége pontosan olyan struktúrába rendszereződne vissza, mint amilyenben akkor volt. A jövő egy pontjára való utazás megint csak anyagi átrendeződést igényelne, melyet hasztalan várunk varázsütésre, ugyanis „mindennek rendelt ideje van” (Préd 3:1)! Az időutazás térbelivé minősítése nem visz közelebb a megvalósításhoz. A csillagok járásához igazodó egyre tökéletesebb időmérő műszerek jelzik számunkra az egyenletes sebességgel haladó objektív időt. De mivel még nagyobb pontosságra van szükség ugyanis a csillagok felrobbanhatnak (szupernóva), a bolygók pályájukon lelassulhatnak - kifejlesztették az atomórát meg a lézerórát, amelyek egymillió év alatt legfeljebb egytized másodpercet késnek vagy sietnek! NAPJAINKBAN ugyanolyan sebességgel telik az idő, mint Ábrahám korában, vagy Megváltónk földönjártakor, mégis úgy érezzük, hogy egyre gyorsulva száguld el fölöttünk. „Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön és nem késik” (Zsid 10:37). Amikor ez bekövetkezik Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetelével „nem lesz többé idő”, tudniillik a megtérésre adott kegyelmi idő lejár. Mivel ennek sem napját, sem óráját nem tudja senki, sürgető módon jelentkezik az Istennel való kapcsolat rendezése. E döntés legalkalmasabb időpontja ma van: „Íme, most van a kegyelem ideje! íme, most van az üdvösség napja!” (2 Kor 6:2). A keresztyének ugyanúgy szenvedő alanyai a felgyorsult életritmusnak, mint a nem hívők. Ugyanannyi idővel gazdálkodnak, mint amazok. Mégis mint megváltott emberek alapvetően másképp viszonyulnak az időhöz. Múltjuk terhétől Jézus Krisztus vére megszabadította őket, dicsőséges jövőjük felől bizonyosak, ezért jelenük békés, boldog. Az újjászületésben helyreállt értékítélet segítségével mindenre van idejük , ami Isten dicsőségét és az emberek javát szolgálja! „Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben” (Gál 6:10). LELKI SZEMÜNKKEL egyre világosabban látjuk az üdvtörténet vörös fonalát, amelyet Isten bölcsen az emberi történelem eseményei közé szőtt. A végkifejlet váratlan gyorsasággal következik be. A teremtés Alfa-pontjából elindult emberiség megérkezik a történelem végét jelentő Ómegapontba, ahol megszűnik az idő, átadva helyét az Örökkévalóságnak, hogy Isten legyen minden mindenekben! Állandó adventi várakozásban élve meg kell szívlelnünk a Biblia intését: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas, időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata” (Ef 5:15, 16). , /Kolozs Nagy János Fotó: Nagy Béla