Napi Magyarország, 1998. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-27 / 149. szám
1998. június 27., szombat* Szindbád útra kel Név: Szakácsi Sándor. Lakcím: ahol meghúzom magam. Munkahely: utca, színház, stúdiók és a John Bull Pub. Adószám: sokat követel. Számlaszám: keveset mutat. Vércsoport: heves. Baleset esetén értesítendő: a Jóisten - olvashatjuk a színművész fanyar öniróniával fűszerezett bemutatkozását, a vele készült interjúkötet hátsó borítóján. Szakácsi Sándor hosszú évek óta a Nemzeti Színház oszlopos tagja. Az utóbbi években emlékezetes sikereket aratott, többek között a La Mancha lovagja című musical Don Quijotejaként, valamint Peter Weiss: Marat-Sade drámájában, De Sade márki szerepében. Nyáron, a Szegedi Szabadtéri Játékokon, A kiátkozott című rockballadában találkozhatnak vele az érdeklődők. Még nem vagyok halott, ezért nem akartunk a szerzővel, Győri Magdával, élő színésznek állított múzeumot létrehozni a könyvből. A dokumentumok - kritikák, újságcikk részletek - helyett kettőnk több hetes beszélgetésének nyers szövege olvasható a kötetben. Eddigi életem teljességre törekvő bemutatása helyett a pillanat varázsát igyekeztünk megragadni. Ennek érdekében ragaszkodtam az elhangzott szöveg pontos leírásához, s nem tűrtem semmiféle átdolgozást. Az élő beszéd fésületlenségét ellenpontozzák a könyvben olvasható versei. Nem tartom verseknek az irományaimat, inkább nevezzük őket helyzetjelentésnek, mint ahogy az egész kötet is ezt a szerepet igyekszik betölteni. A történeket, amelyeket elmondok bárkivel megeshettek volna, s egyfajta hangulatot, életérzést tükröznek, milyen is a létünk ma Budapesten. A könyv formailag, saját rendszertelen életem lenyomata, ezért hiába keres benne az olvasó fejezeteket, fejezetszámokat, vagy tartalomjegyzéket. Hihetetlen érzés volt, amikor először lapozhattam bele a nyomdagépből frissen kikerült példányba. Hiába tudtam, hogy élek, s hogy a kötet valaminek a kezdete, egyúttal éreztem, valami másnak a végét is jelenti. A könyv Ünnepén minden bizonnyal találkozhattunk a frissen megjelent kötettel. Nagy szívfájdalmamra, a könyvhét forgatagában egyetlen darabot sem sikerült felfedeznem, hiába böngésztem végig a standokat. Csak remélni mer, hogy a kötet nem jut majd nagylemezem csúfos sorsára, amelyből kinyomtak tizenötezer példányt, majd végleg elfelejtették, így aztán hiába is keresik mind a mai napig az érdeklődők. Egy ismerősöm, aki többek között természetgyógyászattal és asztrológiával is foglalkozik, mi több személyesen találkozott a dalai Lámával, elkészítette a horoszkópomat, amely szerint a születésnapomtól kezdődően jelentős, pozitív irányú változások következnek az életemben. Az egyik ilyen biztosan a könyv, hiszen éppen azon a napon jelent meg, amikor betöltöttem a negyvenhatodik életévemet. E mellett, a héten teljesül az egyik leghőbb vágyam. Egy teljes hetet a Földközi-tengeren tölthetek barátaimmal, egy luxusjacht fedélzetén. Előző életemben valószínűleg tengerész lehettem, ugyanis rendkívül erős bennem a tenger, a víz és a hajók iránti kötődés. A vágy komolyságát mi sem bizonyítja jobban, mint a színművész határidőnaplója, ahol a zsúfolt színházi elfoglaltságok és szinkronmunkák mellett, színes matricák jelölik a tengeri utazás napjait. Szerda alatt, a tengerből felbukkanó delfin képe látható, csütörtöknél vizet lövellevel tarkítja az oldalt, pénteket termetes karddal jelöli, és így tovább. Sohasem szabad teljesen felnőnünk. Senki sem veheti el tőlünk a gyermekséghez való jogunkat - csukja össze beszélgetésünk végeztével noteszét Szakácsi Sándor. D. A. Szakácsi Sándor Először koncertezik Magyarországon a The mues Brothers Band. Az együttes a Showtimes Budapest koncertiroda szervezésében július 4-én, szombaton este lép a közönség elé a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán - tájékoztatták a szervezők az, MTI-t. hv "■ Az együttest megelőzte a híres a közreműködésével készült két film. Az 1980-as első filmet még csak a televízió mutatta be, a Blues Brothers 2000 című folytatást éppen a napokban kezdték vetíteni a hazai mozik. Mindkét filmben sztárok sokaságát - köztük John Belushit, Dan Aykroydot, James Brownt, Ray Charlest, Aretha Franklint és másokat kísérve a Blues Brothers Band maga is főszereplő lett. A kilenctagú együttes a blues, a soul és a rock sajátos ötvözetét játssza. Steve Cropper, Matt „Guitar” Murphy, a két gitáros, Donald „Duck” Dunn basszusgitáros, Lou „Blue” Marini szaxofonos, Alan „Mr.Fabulous” Brown trombitás Tommy „Pipes” McDonnel énekes, Leon Pendarvis billentyűs, Birch „Slide” Johnson pozanos és Steve Potts dobos kivétel nélkül más együttesben is kipróbált, kiváló zenész. A koncert vendége Eddie Floyd énekes lesz. A koncerten a két film zenei anyaga hallható. A Showtime tájékoztatása szerint a koncert várhatóan kétórás lesz. A Blues Brothers 2000 zenei anyaga mellett éppen a napokban jelent meg az együttes korábbi felvételeit tartalmazó dupla CD is. MTI Az ezredforduló f1.1 % -a A Blues Brothers '' Magyar Millennium Emlékbizottság alakult csütörtökön Salgótarjánban a város önkormányzatának, valamint gazdasági, kulturális, egyházi életének jeles személyiségeiből. A tizenhárom tagú testület, mint elmondták, vállalta mindazon rendezvények előkészítését, szervezését, melyek a nógrádi megyeszékhelyen emlékezetessé tehetik a magyar államiság ezredik, illetve a kereszténység kétezredik évfordulóját. Az ünnepi program eseményei közül várhatóan kiemelkedő jelentőséget kap a város környéki két várroma salgói, valamint a szlovák területen fekvő somoskői környékének rendezése. A salgói vár állagmegóvási munkálatait is szeretnék a jubileumig elvégezni. A szénbányászat történeti emlékeinek igényes bemutatása, a Madách- és a Mikszáth-örökség, a Petőfi emlékhelyek köré ugyancsak a Magyar Millennium közérdeklődésre számot tartó helyi rendezvényeit akarják soportosítani. MTI anyaga namato. arsnowtime ta- csoportosítani, m 11 Váctva. Amerikai Bűn és bűnhődés Budapesten megkezdődött, annak televíziós hímnek a forgatását amelyet Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés című drámájából készít egy vezető amerikai tévétársaság.. A produkció magyarországi szolgáltatója, az Eurofilm Stúdió tájékoztatása szerint a majd egy hónaposra tervezett felvételnek a New York Irodalmi Kávéház a fő helyszíne. A külső felvételeket a Budai Várban, a Városligetben, valamint a fóti filmgyár területén készítik. Az egész estés Dosztojevszkij adaptáció sztárszereplői: Ben Kingsley, Patrick Dempsey és Julie Delphy. Az 1983-ban készült Gandhi című játékfilmben nyújtott alakításáért Oscar-díjjal jutalmazott brit színész, Kingsley, ebben a produkcióban Porfirij rendőrbírót személyesíti meg. A dráma és a film másik főszise....it Provát alakítja Patrick Dempsey, aki korábban mártöbb nagyjátékfilmben is szerepet kapott, többek között az Outbreakban. A lecsúszott prostituáltat, Szonját pedig az a Julie Delphy játssza, aki a Mielőtt felkel a nap című nagysikerű film női főszereplője volt. A Bűn és bűnhődés legújabb feldolgozását a többszörös Emmy-díjas Joseph Sargent rendezi. A most készülő televíziós változat forgatókönyvét David Stevens írta. A produkciónak vannak magyar munkatársai is. A színészek közül meghívást kapott többek között Gera Zoltán, Gyabronka József, Tordai Teri, Horváth Lilli és Iványi Marcella is. A díszleteket Rajk László tervezi, a jelmezek Hruby Mária ötlete nyomán születnek, az operatőr pedig Ragályi Elemér. MTI Kultúra Verseghy emlékezete Tegnap megkezdődött Szolnokon az általános iskolások Verseghy Ferenc élete és munkássága előtti tisztelgésnek szánt nyelvművelő versenyének országos döntője. A versenyt két kategóriában rendezik; külön-külön mérik össze irodalmi, irodalomtörténeti, nyelvtani és stilisztikai tudásukat a 10-12, valamint a 13-14 éves gyerekek. A pénteki írásbeli után szombaton a szóbeli feladatokat kell majd megoldaniuk a vetélkedő résztvevőinek. A verseny eredményét vasárnap a szolnoki városháza dísztermében hirdetik ki. Ott adják át legjobbakat megillető Verseghy-érmeket is. MTI Ismert színházi alkotókat kérdeztünk arról, hogy változó világunkban miként látják a magyar színház helyzetét. - A színház olyan önálló lény, „aki” engedi, hogy hasson rá az őt körülölelő világ, s e hatás eredményét közvetíti nézőinek — vallja Tasnádi Csaba, a Szentendrei Teátrum igazgatója. - Ennek értelmében a jelenkor színművészete minden hibájával együtt egészségesen működik. Életünk változása magával hozza majd színházaink változását is. Az emberi evolúció sem csupán előrelépésekből áll, ugyanúgy része a megtorpanás és a visszalépés is. 1989-ben kihúzták a szőnyeget színjátszásunk lába alól, hiszen értelmét vesztette a hatalommal való burkolt feleselésnek az a formája, amelynek elengedhetetlen része volt a nézővel való összekacsintás. Megkezdődött tehát a mai napig tartó, kapkodó útkeresés. Komoly ellenfélként színre lépett a film, a videó és a televízió ontotta vizuális dömping, amelynek szédületes technikai lehetőségeivel a színház képtelen felvenni a versenyt. Létjogosultságát annak köszönheti, hogy sorsokat tudott és tud felmutatni, miközben érzelmeket korbácsol fel nézőiben. Szerintem a neoromantikának van jövője. Ezt bizonyítja a tény, hogy az utóbbi két év Országos Színházi Találkozójának nagydíját romantikus történeteket mesélő darabok nyerték. Mind a Tenessee Williams, mind a Csehov drámájából készült előadás képes volt az emberek szívébe és lelkébe markolni, s ezzel katarzist okozni. Egyszerű, átélhető emberi érzésekre, gondolatokra éhesek, akik ma betérnek a színházba. Sohasem szabad elfelejteni, hogy a színművészet nem vonulhat elefántcsont toronyba, éltető eleme a közönség. - Ritkán látni manapság jó előadásokat. A színházi szakma szilánkjaira esett szét - mondja Harsányi Sólyom László rendező - A világ egyre kevésbé tart igényt teátrumaira, s ezt az alkotók is érzik. A társulati forma kikopni látszik a divatból, pedig csak ezen a módon hozhatók létre valóban igényes produkciók. A magyar színművészet visszasüllyedt a két világháború közti polgári színjátszás szintjére. Nem jelent ez feltétlenül színvonalbeli esést, inkább olyan típusú bulvárelőadások megjelenését, amelyekben nyoma sincs a hatvanas-hetvenes évek újító törekvéseinek A nézőközönség is kezd ráunni a felszínesen megírt darabokra, az öncélú sztárkultuszra és a divatos színházak dömpingjére. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a magyar színjátszás hallatlanul fiatal, s a vándorszínészet korát követő mindössze három évtized állt rendelkezésére, önálló arculatának megteremtésére. A telelevízió hihetetlenül nagy mennyiségben zúdítja nézőire konzervatív töttyeit, s az emberek azt hiszik, hogy amit látnak, az valódi színjátszás. Ennek következtében képtelenek öszetettebb, bonyolultabb előadásokat befogadni. A türelmét vesztett közönség számára - talán Örkény egyperces novelláinak mintájára - egyperces színműveket kellene játsztani, azonban e műfaj jelenléte nem jellemző a drámairodalomra. A színháznyelv, amelyen - a focihoz hasonlóan - mindenki úgy érzi, ért, ám a „nyelvújítási” törekvésektől mereven elzárkózik. Haladó színházi törekvéseket képviselő társulataink csak külföldön találnak érte befogadókra. Tragikusnak tartom a szakma árulását a Művész Színház és az Új Színház esetében. Az összetartás és együttgondolkodás hiányában mindnyájan ott fogjuk hagyni a fogunkat. Én magam a szakma margójára helyezkedtem, amikor otthagytam a Kecskeméti Katona József Színházat. Ezzel a lépésemmel megszabadultam az üzemszerű előadásgyártás lélekölő verklijétől. Szabadúszóként csak olyan munkát vállalok, amelyet kedvvel tudok végezni, s olyan társakkal, akik lelkesen követnek ezen az úton. Az sem keserít, hogy ezáltal lejjebb kellett szállítanom az életszínvonalamat. Dizendy Attila 0 / Katarzis és széthullás I Tasnádi Csaba Harsányi Sólyom László M^MAGYARORSZAG« 11 új Man Ray fotó- és filmvándor-retrospektív Emmanuel Radnitzkyt.nyéből 1994-ben kétezer negatív minta Vogue, a Vanity Fair, a (1890-1976), századunknak a francia államra szált, amit Vu és a Harper’s Bazaar. Nem- Man Ray néven befutott zseni,- Lucien Treillard majd ennyi nemzetközi égiszük és a divattervels fényképészét, aki a fényírást gatívja tovább bővített, aránylag nő Paul Poiret védnöksége alatt a művészet rangjára emelte, könnyű volt a jelenlegi kiállítás a művész keresetté vált, kiélhetamerikai származása ellenére a kb. ötszáz darabját összehozni. de dadaista és szürrealista vonfranciák magukénak tekintik. A hármasán tagolt rendezés zalmát és erotikus palzióit, nyu- Legjobb barátait, így Marcel ezúttal Man Ray jó társadalmi godtan készíthetett varázslatos Duchampot és Francis Picabiat, beilleszkedését, feltételezhető (éjszakai) felvételeket Párizsról a dadaizmus alapítóit az Egyesült Államokban, még fiatalon közülük választotta. 1921-ben földjükre költözött, s a második világháború időszakát leszámítva, életét náluk pergette le. Konvenciókat tagadó művészete iránt mindig is nagy rokonszenvet érzett az anarchizmusra hajló elit. Széles körű, őszinte elismeréséhez tehát nem fér kétség, népszerűségét a kiállítások és albumok szüntelen sora bizonyítja. Párizsban most a Pompidou Központ "főépületének tatarozása alatt a Grand Palais nemzeti galériák helyiségeiben) 21 éves fennállása óta immár harmadszor szentel összegezést felvételeinek és filmjéinek, amelyeket a "madridi "Riina Sofia fórum és a római Villa Médicis majd utána átvesz. A festményeket, plasztikákat és assemblage-okat kirekesztő, „A felfordított fényképészet” alcímet viselő bemutatót rendkívül gazdag hagyatékok felbukkanása és megszerzése igazolja. Mivel Juliet (Browner-t Man Ray eyyetemben nem megvetendő kereskedelmi érzékét és munkásságának szakszerűségét hangsúlyozza. Ezzel ellentmond annak a szélsőségesen bohém, véletlen felfedezésekből tőkét kovácsoló ábrázolásnak, amelyet magának a lusta szibarita pózokban tetszelgő alanynak a nyilatkozatai és önéletrajza erősített meg. Némelyik, bosszantó leegyszerűsítéssel a hármas lebontás, „a valóság” körül forog: az első rész annak „másolását” szemlélteti, a második a tőle való, találékony elkülönülést érzékelteti, a harmadik pedig az elrugaszkodás „nem euklideszi terv” radikalizálását illusztrálja. Noha nem nyújt említésre méltó felfedezést, mégis lenyűgöz a sokszorosan megénekelt portrécsarnok, hiszen a kor szinte minden szellemi, művészeti és nagyvilági hírességét eredeti leleménnyel örökíti meg. Ebben a „természetesen elegáns” irányban a felfutást az 1920-as években az olyan remek nyomdatechnikával előállított magazinok megjelenése segítette elő, és megengedhette magának, hogy avantgárd eljárásokkal is kísérletezzék. Egyesek szerint nem ártott volna, ha ez utóbbiak esztétikai jelentőségét és technikai finomságait a rendezők az adottnál is erősebben kiemelik. (Itt említsük meg a felvevőkészülék nélkül, exponált ezüstbromürös üveglapok, friss filmpapírok és a rájuk helyezett tárgyak röviden megvilágított kombinációjával nyert „sugárgrafikák”-at (három dimenziósnak tűnő rayogaphies), illetve az előhívás közben újraexponált, nimbusz-effektussal „naposított” (solarisation), többnyire erotikus álomképeket.) Egy retrospektívtól azonban ne várjunk olyat, amire nem törekszik. A szóban forgó kiállításon kirajzolódnak a korabeli társadalmi háttér erővonalai is. Másik érdeme, hogy tiszteletben tartja a meglehetősen gátlástalanul élő és rendkívül szabadon „bütykölő” hőse kategóriákon felüliségét. M. P. Man Ray: Fekete és fehér