Napló, 1994 (5. évfolyam, 192-243. szám)
1994-11-09 / 236. szám
1994.november 9.............. Iskolák a névtelenség határán A zentai Május 25-e Általános Iskolai Központ iskolaszéke javaslatának elfogadása esetén jövőre megszűnik a November 11-e, az Emlékiskola, a Thurzó Lajos, a Csokonai Vitéz Mihály és a Tömörkény István Általános Iskola elnevezés ! Vajon túlzás-e ezt a témát, ezt az írást Kossuth gondolatával bevezetni „...eltiport nemzet újjászületik, de öngyilkos nemzetre nincs feltámadás”? Méreteiben esetleg, de minőségében aligha. Mert a név fontos dolog. Az azonosságtudat alapja, az ember kerülete és határvonala, az egyéniség) megkülönböztetése a sokaságtól, sőt, Hamvas Béla szerint „az emberi lét kvintesszenciája”. Aki tehát a nevétől foszt meg valakit, az bizonyos, de nem is annyira átvitt értelemben gyilkol. Emberek ellen nem is igen szoktak ekkora bűnt elkövetni. Még a rabszolgatartók is - legalább - csúfnévvel illették rabszolgáikat. Aki pedig önnönmagát fosztja meg saját nevétől, az öngyilkos. És vonatkozik ez az intézményekre is. Vajon mi késztette a zentai Május 25-e Általános Iskolai Központ iskolaszékét arra, hogy a Központ nevének megváltoztatásán túl - önként, senkitől sem kényszerítve - egyúttal javasolja az e községhez tartozó öt általános iskola nevének eltörlését is? Abban, hogy a Központ 1995. január 1-étől a múltidéző és annak idején meglehetősen elideologizált és túllihegett dátum helyett viselje Stevan Sremac nevét, végül is nem csupán a logika, hanem akár az igényesség jelei is felfedhetőek, hisz a nagy költő e város szülötte, akire méltán lehet büszke, de a javaslat másik része, mely szerint jövőre a November 11-e Általános Iskola viselje hivatalosan az I., az Emlékiskola a II., a Thurzó Lajos Á. I. a III, a felsőhegyi Csokonai Vitéz Mihály Á. I. a IV, a tornyosi Tömörkény István Á. I. pedig az V. munkaegység neve?, a borzongáson, a felháborodáson és a döbbeneten kívül mást aligha válthat ki az emberekből. Mi szükség van erre? Kinek a munkája válik ezáltal könnyebbé? És a legnehezebb kérdés, amelyre - az utóbbi évek rossz tapasztalatai alapján - sajnos igen fájó válaszok is adhatóak: mi ezzel a cél? Csak fokozza az érthetetlenséget, hogy mindez nem felsőbb, tehát szövetségi vagy köztársasági oktatási minisztériumi utasításra, sőt, még csak nem is felkérésre történt, hanem teljesen önként, saját kezdeményezésre, olyan abszurd képet teremtve ezzel, mintha csak egy öngyilkos háziszárnyast látnánk, amint boldogan rohan az őt fenyegető konyhakés felé. (Lehet találgatni: vajon elfogadja-e majd az illetékes minisztérium a javaslatot.) Csak növeli az említett javaslat iránt táplált ellenérzéseket, hogy azt az iskolaszék csak utólag közölte magukkal az általános iskolákban dolgozó tanárokkal és tanítókkal, kész tények elé állítva ezzel több száz pedagógust, akiknek igenis van (pontosabban lenne) beleszólásuk ebbe a kérdésbe, ha megpróbáljuk eljátszani a demokráciának valamilyen halvány és gyatra utánzatát. Amiből persze természetszerűen következik, hogy a véleményüket ki sem kérték. Csak tovább táplálja a gyanakvást, hogy sem a Központ igazgatója, sem maga az iskolaszék nem tartotta minderről szükségesnek sem előzetesen, sem utólag értesíteni a helyi önkormányzatot (persze nem is beszélve magukról a zentai polgárokról, a szülőkről), önállóságának és az önkormányzattól való függetlenségének teljes tudatában, ellentétben anyagi követeléseivel, amelyeket viszont rendszeresen átnyújt a községi szerveknek. Végül csak fokozza az egész esettel kapcsolatos keserű szájízt, hogy mindez egy olyan városban történik, ahol a lakosság 85 százaléka magyar nemzetiségű. Egyszerre három iskolát akarnak megfosztani Thurzó Lajos (aki ráadásul szintén Zenta szülötte), Csokonai Vitéz Mihály és Tömörkény István nevétől és sorszámokkal helyettesíteni őket, mint a termelőszövetkezet disznófarmjait vagy a rabokat a börtönben. És a jelek szerint mindez meg is fog történni, hisz az egyértelműen centralizációs törekvések következtében az iskolák teljes mértékben az illetékes minisztérium hatáskörébe tartoznak, egyedül annak kötelesek elszámolni jogi, anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt, így sem az önkormányzatnak, sem bárki másnak semmilyen jogi eszköz nem áll rendelkezésére ezt megakadályozni. Javaslatom a következő: a zentai Május 25-e Általános Iskolai Központ igazgatóját, Matykó Károlyt, továbbá az iskolaszék tagjait, Milorad Durovicot, Milivoj Gajovicot, Stanka Glisicet, Csizovszki Lászlót, Torkos Attilát, Stoic Editet, Bartos Máriát, Szabó Szávót és Fábián Mihályt 1995. január 1-jére rajza ieessük csupán egytől tízig terjedő sorszámokkal. Minden sértő szándék nélkül, csupán az egyszerűség és az érthetőség kedvéért. Őszintén remélem, e miatt a pusztán technikai jellegű változás miatt egyikük sem fog megsértődni és nem is talál majd semmi kivetnivalót a dologban. Elvégre a módszer szerzői ők maguk. Kókai Péter