Napsugár, 1959 (3. évfolyam, 5. szám)
1959-05-01 / 5. szám
4 Rajzolta : DEÁK FERENC FODOR SÁNDOR . Huszonöt éve történt, Nagyváradon. Április utolsó estéjén munkásfiúk gyűltek össze egy külvárosi házban. Alig-alig beszéltek, csak a szemük árultafel, hogy izgatottak. Vártak valakit. A legkisebb, egy tizenöt éves esztergályosinas — az elmúlt napokban fogadták maguk közé az ifjúkommunisták — csillogó szemmel fordult a többiekhez. — Amíg jön, énekeljük el az internacionálét! Tyű, de lehordták! Mit gondol, nyomban elárulnák magukat... Fel talál figyelni a rendőrség, s akkor mi lesz a tervükkel?... A fiú szégyenkezve hallgatott. Az utcáról fütty hallatszott. — Jön már! - örvendeztek a fiúk. Egyikük boldog izgalommal találgatta: — Vajon magával hozza?—de, hogy mit,azt nem mondotta ki. Néhány perc múlva nyílt az ajtó és belépett rajta egy középmagas, barna, örökké mosolygós arcú munkásfiú, a Kommunista Ifjúmunkások Szövetségének egyik legbátrabb, legderekabb harcosa, Minszki Lajos. Örvendezve üdvözölték, de csalódottan látták, hogy semmi sincs a kezében... Hát nem hozta el? — Hol hagytad?... — faggatták. — Vagy talán nincs is...? Minszki jókedvűen kacagott. — Egyet se fájjon a fejetek!... Az ablakhoz lépett. — Vigyáz valaki? — Úgy, ahogy mondtad. — A jel? — Rigófütty, ha magunkfajta jön, kuvikolás, ha gyanús idegen vagy rendőrféle. Minszki elégedetten bólintott. — Korán volna még indulni... üljetek le, beszéljük meg alaposan a dolgot... Mindenki itt van? — Csak te hiányoztál. — Akkor figyeljetek jól... Ha idegen lett volna a szobában, sehogyan sem érti, hová akarnak ezek olyan nagy óvatossággal menni? Miért kell háromnak elől haladnia, a többieknek pedig kettes-hármas csoportokban a szomszéd utcákon vonulni? Mihez kell a kötél, a drót?... És miért kell mindezzel éjszaka egy óráig várni?! Bizony, az idegen nem sokat értett volna belőle, annál többet a kipirult arcú, ragyogó szemű ifjúmunkások! Már egy óra felé járhatott, mikor a legkisebb, az, aki az internacionálét akarta énekelni, nem tudott uralkodni tovább a kíváncsiságán. — Minszki elvtárs... Igazán mondd meg, hová tetted? Minszki Lajos elnevette magát, aztán levetette kiskabátját. A kisebbek elcsodálkoztak azon, milyen melegen öltözött, a nagyobbak azonban mosolyogtak. Tudták ők már, hogy mitől olyan vastag a Minszki Lajos dereka... levetette aztán a pulóvert is, a köréje sereglő ifjúmunkások pedig HŐSTETT