Napút, 2020 (22. évfolyam, 1-10. szám)

2020-04-01 / 3. szám - A vezérlő fejedelem

Az Aptkr ÉVNAP éneknek egy ilyen oldalhajtása is nőjön? Úgy vélem, épp a történelmi-köz­életi helyzet. A jozefinista megszorítások után ekkoriban ismét erőre kapott a magyar köznemesség, viszont továbbra is a szomorú, elnyomott nézőpontból tudott szembenézni a jelen kissé megváltozott viszonyaival. Nem a régi dicső­ség vesztét siratják, hanem épp a tegnapiét: véget ért a magyar vitézek dia­dalkorszaka, amelyet az örökösödési háború (1740-1748), majd még inkább a hétéves háború (1756-1763) győzelmei fémjeleztek. A sárospataki diákkórus által zengett, átköltött Rákóczi-nóta már ezt a hangulatot tudatosítja, benne az 1788-89-es török háború, majd a franciák elleni hadjáratok időszakos sikerei­vel, de voltaképp keserű tapasztalataival. Az erdélyi, al-dunai, majd a francia hadszíntér már másfajta hadviselést kíván, a lelkes és néha kifejezetten harcias insurgens dalokban pedig több az erőfitogtatás, mint a realitás. Huszárvirtus helyett azonban a tömegcsaták, vitézség helyett az embermassza és a taktikázó generálisok világa jött el. Mire Horváth Ádám megírja a vizsgált parafrázisokat, már mindez teljesen világos.17 A franciák elleni közbülső átokdalban egy sa­ját, Istenhez fohászkodó versét is nyersanyagként használta, ami jelzi szinte misztikus félelmét a napóleoni háborútól: Jubileum a francok ellen („hatalmas kezeddel a kakast kergesd el", „vasvesszős kezeddel" stb.). Ez a hangnem szövi át a tisztázati kéziratban szereplő, Rákócziékkal szem­beforduló éneket. A „hová lettek" (a latin ubi sunt mintájára) motívum helyett a testvérháború, az önmagát gyilkoló nemzet képét festi, amely hamarosan épp Kölcsey Mymnusában, a Rákóczi-nóta két jellegzetes rímét (nép, nép) megcsendítő énekben köszön vissza: „Hányszor támadt tenfiad, szép hazám, kebledre?" (1823). Vagyis a nyilvánosabb verzióban Horváth Ádám a kurucok fejére ráolvassa a megosztó, viszályszító szerepet. A kor népszerű Mohács-em­­lékdalának (Mohács, Mohács, régi vérontás helye)18 tónusa, az ott sugallt nem­­zethalál-látomás szintén hatással lehetett erre a versre. A másik, titokban maradt parafrázis messzebb megy, mégis közelebb ma­rad a Rákóczi-nóta eredeti üzenetéhez. A nyitó sorban Bezerédj Imre nevét egy másik fejedelemé, Thököly Imréé váltotta fel. Ezt sem kellett Horváthnak kitalálnia, mert voltak már ilyen variánsok előtte is,19 például az, amelyet ifjú barátja, Csokonai Vitéz Mihály énekeltetett a csurgói diákokkal a Cultura című vígjáték 1799-es bemutatóján. (Az eset nagy vihart kavart, Horváthnak is tud­nia kellett róla, az iskola és a helyi értelmiségiek kényes helyzetbe kerülhettek volna miatta).20 A régi hősök már itt is sírba szálltak, de „Ha hamvatok Nemét 17 Sajnos a verseket nem tudjuk pontosan datálni, mivel az ekkori közéleti dalok első fogalmaz­ványait őrző csurgói Hol­mi kéziratban nem szerepelnek. 18 RMkT kVIII/14, 1. sz., elemzése legújabban: Csörsz Rumen István, A „mohácsi nóta" és köz­költészeti rokonai a 18. században, in: Több mint egy csata: Mohács. Az 1526. évi ütközet a magyar tudományos és kulturális emlékezetben, szerk. Fodor Pál, Szőts Zoltán Oszkár és Varga Szabolcs, 233-259. (Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2019). 19 Első ízben: Régi magyar énekek (1789-1790), vö. RMkT XVIII/14, 10/XIV. sz. 20 Bővebben: Szilágyi Márton, A költő mint társadalmi jelenség. Csokonai Vitéz Mihály pályafutá­sának mikrotörténeti dimenziói, Ligatura (Budapest, Ráció kiadó, 2014), 247-253.; Csörsz, A kesergő nimfától..., 310-312.

Next