Nefelejts, 1863. április - 1864. március (5. évfolyam, 1-52. szám)

1863-04-05 / 1. szám

lesa M?©§ „.. Nem kedves édes ajakad Az a mi engem elragad; Nem két fekete szép szemed Mi megkötözi lelkemet. Tán nem is a mosoly az ok Hogy szivem úgy ver, úgy dobog; Nem — nem szépséged az talán Mi oly varázslón hat teára. Van rajtad olyan valami Mit nem bírok kimondani; Mi hozzád vonz, ki engemet Mint bárányka a gyermeket. Mikor kezecskéd megfogom: Csupa láng arczom, homlokom ; Mikor szép fejed rám borul: Szemembe két nagy köny tolul. Tán a múltak fájdalma ez Mi arczaimon rengedez; Vagy a mostnak öröme tán — Oh ég ! melyiknek mondanám? Valami titkos érezés Mire a puszta szó kevés ; Valami boldog sejtelem Mit olyan édes értenem. Valami csodás kéj­ tudat Hogy fölfedeztem az utat; Hogy megleltelek tégedet — Kit oly régóta keresek. f­ölkelve a virágkirályné, Tarka honán keresztül mén, Hogy virágit egyről egyre Szerelemképpé szentelje. A rózsához igy szól: „légy te A „szerelmihévnek“ képe A liliomszál fehéren „Ártatlanságot“ jelöljen: Az ibolya, mint más egy se’ A „szerénys­éget“ jelentse : A napraforgóhoz szóla: „Légy „rokonszenv“ mutatója. A tulipán kapva.F éken „H­­­u s á­g­n­a­k“ képe légyen. A királyné igy keresztel, Minden virág értelmet nyer, Egy kis virág van csak hátra, TOLNAI LAJOS.

Next