Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-01-13 / 4. szám
lényegtelenebbet, melyre nézve legkönnyebben engedhettek volna, már csak azért is, mivel a kinevezett Comes is fiatal szász, — mellőzték, pártjuk számos, szabadelvűségben gyenge tagjaira való tekintetből. A nemzeti vagyont illető, tulajdonképen magától érthető 3-dik pont, mely ellen nehezen lehetne valamit felhozni, ezen urak szabadelvűsége előtt oly veszedelmes szirtnek mutatkozott, hogy még négyszemközt is alig lehetett vagy egyet arra a vallomásra birni, miszerint jóllehet ezen vagyon jogilag a szászoknak magántulajdona, gyakorlatilag lehetetlen leend a királyföld összes lakossait abban nem részeltetni. Hogy mennyiben javultak az 1-ső s 2-dik pontra való kilátásaink, arra nézve mit sem hallottunk, ha netalán azon idő alatt, míg a pártvezér Wachter Frigyes, Dietrich úr által volt képviselve, nem tárgyaltatott holmi. Úgy vélem, hogy a mondottakból elegendőleg kitetszik az, hogy ha ezen öt követ ur abbi reménységeinknek netalán megfelel, nézeteiknek, mióta azon helyzetben valánk, hogy azokról értesüljünk, lényegesen meg kellett változniok. Egyébiránt a szabadelvűségnek minden haladását állandókig örömmel üdvözöljük. .. A fennebbi levél a szerkesztőséghez német nyelven jött be; írója nem a magyarokhoz, hanem azok brassói elvbarátaihoz tartozik. Szívesen közöljük elvbarátunknak fennebbi sorait. A múltra ugyan sok igaza lehet, de meg kívánjuk jegyezni, hogy jelen egyetemi követeink mindnyájan a fiatalszász párthoz tartoznak és tudjuk, hogy nekik is volt kivel harczolniuk. Nézetünk szerint jó lesz a múltat feledni és inkább a jövőn munkálkodni. Amint tökéletes jó forrásból értesültünk, választott követeink kifejtett nézeteinket mindenben osztják, a miért is mi meg vagyunk győződve, hogy azok egyikében is szabadelvűség tekintetéből csalódni nem fogunk. Szerk. Brassó város népiskoláiról. (Folytatás). Egy kis história és polémia. Brassó város közönsége 1869ben 634 sz. alatt a tanácshoz intézett jelentésében megtagadja iskolatanácsi tagok választását, indokolván eljárását azzal, hogy kebelében nincs és nem is lesz községi iskola. Mellékesen azt is állítja, hogy az 1868 XXXVIII. t. sz. Erdélyt nem kötelezi, erősségül hozván föl erre az 1868 XLIII. t. czikket és a Leopoldi oklevelet, hasznát veszik. Jobb ha egy könyvet veszsz elé és tanulsz valamit. A mióta beállottál a szomszédok bolondjának, örökké keringőbe vagy, mintha ezt a sok komédiát mind a te kedvedért csinálnák. Az oktatás, megvallom, nagyon szép volt, de hel ki tudott volna akkor tanulni ! Épen le kellett menni a Hidelvére, hogy tudassuk a néppel, hogy a kormányzó egy csomó fegyvert eldugott, és nem akarja kiadni a népnek. Természetes, hogy rögtön mindenik kitalálta, hogy a kormányzó áruló, Orbánnal egyetértett. Máig se tudom, ki dugta ezt a bolond tücsköt az emberek fülébe , elég az hozzá, ennek a hírnek valódiságán kevés ember kétkedett aznap Kolozsvárit. Hozni kellett tehát a népet, hogy követelje az őt illető fegyvereket. Mentünk hatalmasan, Muszai Károly vitte a nagy zászlót. (Amint hallottam, fogság ideje alatt a fejérvári kórházban egy kramfuter agyonütötte a seprőnyelével), boldog voltam, hogy atillása szélét foghattam. Összegyűlt a nép a kormányzó palotája előtt és hatalmasan követelte a fegyverek kiadását. A kormányzó pedig, istenben boldogult gróf Teleki József, kijött az erkélyre, s azt mondotta, hogy bolondok vagyunk, de még annak se volt egy garasára esze, a ki ilyen fületlen-farkatlan dolgott elhittetett velünk. Éljen a kormányzó kiáltottunk mindnyájan s haza mentünk, mert a sok járkálásban és kiabálásban épen megéheztünk volt. Most jut eszembe, hogy egészen egyebet kellett volna írnom, de bocsánat a régi jó huszárok jártak az eszemben, s engem bizony elragadott a ló. No de jövő alkalommal helyre hozom hibámat. B. Természetes, hogy ilyen törvénymagyarázat nem tüzetett el és a nemes város újabb miniszteri rendelettel kényszerittetett iskolatanácsosait megválasztani. E közben, 1869 okt. 22-én, értesülvén alulírott a beküldött táblás kimutatásból a felől, hogy Brassóban 5387 iskolaköteles közül csak is 2175 jár iskolába, már 24-ikén arra szólítottam fel a város tanácsát 53 szám alatt, válaszszon egy ideiglenes bizottságot a kebeléből, amelylyel tanácskozhassam a teendők iránt, hogy a törvénynek is elégtétessék, a város érdekei is kellő figyelemben részesüljenek. Kiemeltem, hogy ezen bizottság megállapodásai a város részéről csak a tanács vagy képviselet helyben hagyása után válnak érvényessé. Amíg ezen felszólításom iránti válaszra vártam, október 28-ikán folyamodás érkezett hozzám Kászoni István és társai, összesen 166 Brassó városi polgár részéről, melyben kérik, hogy miután Brassó Bolonya nevű külvárosában, több mint 2000 lélek lakhelyén elégséges népiskola nincs, állítassék egy felekezet nélküli. Ez iránt nem intézkedtem egészen Nov. 14-ikéig. De a bizottság választása iránti felszólításomra akkor sem érkezvén semmi válasz, kötelességemnek tartottam felszólítani Brassó város tanácsát, a törvény 44 §-a, a községek számára kiadott miniszteri utasítás 7 §-a, 8 §-nak 4-ik pontja és 13 §-ának 2. pontja értelmében, hogy tartsa köteleségének felekezet nélküli iskolát állítani a Bolonya városrész számára. Ezzel összefüggőleg felhívtam, hogy a törvény 117 §-a értelmében válasszon iskolaszéket, mégpedig 14 nap alatt a törvény 119 §-a szerint. Erre a tanács azt válaszolta, hogy nincs kötelezve, tőlem ,határidőtűzéseket fogadni el. Én rögtön visszaírtam, hogy mind a rendeletet, mind a határidőtűzést fenn kell tartanom, mert mindazok felől nem én, hanem a törvény rendelkezik határozott szavakkal. És minekutána említette a tanács válaszában azt is, hogy ha Kászoniéknak oskola kell, folyamodjanak a tanácshoz, az majd határoz, amint jónak látja, én erre visszaírtam, hogy ahol a törvény világosan rendelkezik, ott nincs helye határozásnak, csak végrehajtásnak. Több rendbeli idővesztő feleselgetés után — miközben maga a vidéki iskolatanács is felszólította Brassó várost iskolaszék választására —, évi május 8-án a felől értesültem a Tekintetes Tanács hivatalos közleményéből, hogy az egész iskolaügyet a magy. kir. vallás és közoktatási miniszter ő nagyméltóságához fellebbezte. A berendelt okmányok fölterjesztése után f. évi Okt. 6-án a nagym. miniszter urnak Szept. 28-án kelt 11942 sz. leiratát kaptam, melyben értesít, hogy Brassóvárosnak megrendelte annyi községi iskolát állítani, a mennyi szükséges; e czélból azonnal iskolaszéket választani, mit ha nem tenne, neveztessem ki azt az iskolatanácsosal. A nemes városi közönség intézkedéseire vártam egészen október 29-ig, akkor sem kapván semmi értesülést a Tekintetes Tanácshoz kérdést intéztem 519 sz. alatt Erre Okt. 31-kétől azt a választ kaptam a Tekintetes Tanácstól, hogy a képviseletet fölhívta a miniszteri rendelet végrehajtására, s mihelyt jelentést kap, közülni fogja azt velem sat.“ A tanfelügyelő ezután a felett panaszkodik, hogy a miniszteri rendelet végrehajtásában a tanács nagyon késedelmes. Egész emlékiratát így végzi. „Én a Tekintetes Tanácsot semminemű intézkedésre nem szólítom föl ez alkalommal. Ha előterjesztéseim való adatokon nyugszanak, akkor úgy is gyökeres reform alá kell venni Brassó város összes népnevelés ügyét. Ha a Tekintetes Tanácsnak ellenkező adatok állanak rendelkezésére, akkor bizonyosan sietni fog az egyénieket megdönteni és sajátjainak hitelességét bebizonyítani. Mihelyt a népnevelésügy emelésére történik valami, rám kötelességből is, azon kívül is teljesen számíthat a Tekintetes Tanács. Tudatom egyszersmind, hogy ugyanezen dolgozatot a magy. kir. vallás és közoktatási miniszter ő nagyméltóságához is fölterjesztettem. Iá minekutána a községi iskola és a kormány hivatalos eljárása ellen itt nyilvánosan történik az izgatás, ezen előterjesztést a nyilvánosság elébe bocsátom. (Aláírva a tanfelügyelő.) terheket hordozni nem akarnak, s azt mondja, majd meg fogja ő azokat tanítani keztyübe fütyülni. Elmondja, hogy a szász nemzet bevándorlása óta saját házában a más nemzetek iránti szabadelvűjében ritkította párját. (Már mondja meg nekünk akárki, nem víg fráter, aki ilyeneket ir.) Továbbra is számolni kíván a teljes egyenjogúsággal, csak aval ne kecsegtesse magát senki, hogy mindenüket ide adják, hogy nekik ne maradjon semmijük, és hogy az ők házukban más szabja a rendet. Végül még azt kívánja, hogy a követek ebben az értelemben járjanak el. Szegény követek, de meggyűl nekik a bajuk, ha az itt világos és kézzel fogható utasítás szerint kell eljárniok. Ki kell hogy vigyék ők a teljes egyenjogúságot, anélkül, hogy a szász privilégiumok egy cseppet megperzselődnének. Ő az ő úgynevezett jogaiból másnak nem ad semmit, tehát saját jogainak részességé nem teszen senkit, és mégis szereti az egyenjogúságot. Ez annyit teszen magyarul, hogy a többi nemzetiség legyen egymás közt, de vele ne legyen egyenjogú. Ez a jó úr közelebbről megcsinálja fából a vaskarikát. Seretnék azt is tudni, hogy mi az a saját ház, melyben nem engedi ez a jó úr, hogy a szászon kívül más dirigáljon. Ha a saját lakóházát érti, akkor csak legyen nyugodt, mert Magyarország alkotmánya minden polgárt megvéd jogaiban. De ha az úgynevezett királyföldet veszi a szász házának — pedig itt jár az esze akkoriél kell világosítanunk, hogy valamint szász uraiméknak jogukban áll !ozsonyig akar hol házat szerezni, s a polgár minden jogait gyakorolni, úgy mi is, nem szász nemzetiségű polgárai a szász földnek, semmi tekintetben sem tartjuk magunkat jövevényeknek, vagy vendégeknek, és igénybe vesszük mindazon jogokat, melyeket az ország területén akárhol gyakorolnánk. — Nem akartunk kötekedni a mi udvarias „Kronstädter“ kollégánkkal, de ennek a czikknek ósdi bűzétől elfogott a prüszkölés. 14 Lapszemle. A „Kronstädter Zeitung“ 5-ik számában egyetemi képviselőink elindulása alkalmából valami tréfás ember, miután megírta, hogy Geizától Karaffáig olyan nemzet mint a szász nem igen volt széles e világon, áttér az újkor nagyszerű eseményeire. Első sorban áll előtte a jelen szász nemzeti egyetemnek teendője, s miután azt mint valami hét országra szóló eseményt felemlítette, neki mordul valakiknek, akik az egyenjogúság alatt csak jogokat értenek, de Vidék. — Sepsi-Szent-Györgyé január 8-án. Hogy az olvasókör kisebb és nagyobb városokban mily hasznos és szükséges, és hogy a közműveltség s ismeretterjesztés egyik erős emeltyűje, azt mindenki tudja ; de hogy az olvasókör kaszinóra lefordítva mit tesz, azt engedje meg becses olvasó, hadd én mondjam el Sepsi-Szent-Györgyön szerzett tapasztalatom szerint: Január hó 7-kén délután 4 órára egy alakítógyűlést hirdetett az elnök N. N. s 6 óra után az ülést megnyitotta, a szokásos könyörgéses beköszönő beszéddel; a bizalmat és megtiszteltetést maga és hivataltársai nevében megköszönte, hanem az elnök úrnak elfeledték visszaadni a komplimentet, amenynyiben nem köszönték meg erélyes és buzgó működését ; nem volt-e mit, vagy elfeledték? nem tudom! a gyűlés hallgat a kártyaasztalok körül ülve, egész buzgósággal, s tanácskoztak a teendő — a blattra teendő summa — felett; a jelenlevő 30 tag új választást sürget, egy hiján, ki az elnököt meghagyandónak vélte, s hihetőleg a többi hivatalnokokat is, gondolom csak azért, hogy a drága időt ne rabolja, s minél elébb szedhesse a blattot; egy erélyes hang felszóllal : „ha kasinó, legyen kasinó“, — úgy van, helyes mondják a kártyázók — tehát le a kártyával ha gyűlést akarunk tartani — de most már csak magukba mondták a kártyázó urak, hogy: helyes, súgás, búgás, s megállapodnak, hogy a kinek legnagyobb bankja van, az legyen az elnök, — történetesen összeesett a város legérdemesebb tisztviselőjével, s azonnal kikiáltották, — s az szabadkozik, hogy számtalan és sürgős teendői miatt el nem fogadhatja, keressenek másat, nem kapnak ; végül szavazásra kerül a dolog, s elnök lett épen az, a kinek kellett, kitől az erélyes hang jött, Császár Bálint orsz. képv. ki a szülést megnyitja, s az újonnan választott bizottmányi tagokat megbízza a múlt évi számadások megvizsgálásával; megemlítendő, hogy a szavazatok olvasásánál egy általános éljen is született, a midőn t. i. egy szavazó céduláról ezeket olvasták: elnök: Garibaldi, alelnök: Trochu, jegyző : Gambetta; a gyűlés szétoszlott, a kártyázók együtt maradtak. Ha a megalakuló gyűlés lesz a kiindulási pontja s irányadója a szent-györgyi kasinó évi működésének, úgy mondhatom sok zseb és tárcza terhein könnyítve lesz. E nem épen legszebb szokás már régi ugyan, de csak nem lesz hosszabb életű, mint a német császárság ? A bizottmányi gyűlésnek, ha el nem késtem, figyelmébe ajánlom a következőket: Minthogy a kártya legjövedelmezőbb kapitánya a kasinónak, gondoskodjék a bizottmány egy kinos kátyázó szobáról, amilyet 6-700 frt. kártyapénz megérdemel; továbbá egy előszoba és egy f?/*-György s a Háromszék fővárosához méltó olvasószobáról s annak illő berendezéséről, — sőt még ha lehetséges lenne, egy billiárd-szoba sem lenne felesleges, sem